K&Zs nagy kalandjai

K&Zs nagy kalandjai

Rovid utazas a S.E.G.G. Expresszen

2018. március 29. - Kittcsi83

Reggel koran keltunk, mivel a Lipton szekehez hamar akartunk odaerni, mielott a felhok bekusznak a teaultetvenyek koze. Eleg magasan vagyunk, 1300 meteres magassagban fekszik Haputale, igy rendszeres vendegek a szebbnel szebb felhok a kornyeken.

A muszlim soforunk mar var minket, 7-re beszeltuk meg az indulast. Szaguldozik ezerrel a kisbuszaval a kanyargos szerpentinen, nem mondom, hogy kellemes elmeny volt vele az ut.  Felertunk kb egy fel ora utan a kilaptoponthoz, ahol van Lipton bacsi szobra is es csodalatos panorama tarult elenk onnan. Mindenhol csak az elenkzold teacserjeket lattuk, gondosan szepen egy magassagra vagva, a felhok be-bekusztak a hegyek koze, mikozben a nap gyonyoruen sutott. Alomszep volt tenyleg, nem csodalom, hogy az oreg szivesen ucsorgott itt. Megkertuk a sofort, hogy a bejaratnal varjon meg minket, mert odaig le szerettunk volna setalni. Nem gyoztem ut kozben fotozni, annyira szep volt ez a hely.

Aztan visszamentunk a hotelbe, addigra mar keszen volt a reggelink. Komotosan megreggeliztunk, aztan osszeszedtuk magunkat, mert a delutani programunk az volt, hogy ellatogatunk Sri Lanka masodik (de lehet, hogy csak a harmadik, ezt nem tudjuk pontosan) legnagyobb vizesesehez, a Diyaluma Falls-hoz. A szallasunkon azt mondtak, hogy kozvetlenul a hotel elott van egy buszmegallo, es ami jon majd busz ide, az egyenesen a vizeseshez visz majd, igy legyunk keszen 11-re, mert akkor fog jonni a busz.

Osszepakoltuk gyorsan a kirandulashoz szukseges dolgokat es par perccel 11 elott mar varakoztunk a hotel also lepcsojenel a buszra. Amikor mar 15 perce ott acsorogtunk, meg nem volt gyanus, hogy nincs ott a busz, ennyi varakozas altalanos jelenseg szokott lenni errefele. Viszont amikor mar fel oraja nem jott a busz,  kezdett az lenni a dolog (kozben amugy csomo busz ment be a varos fele, de azok allitolag egyik sem az volt, ami nekunk jo lett volna). Az emberunk hozott le nekunk szeket, hogy le tudjunk ulni, mig varakozunk. Magyarazta, hogy lehet epp lekestuk es majd jon a kovetkezo, 12 korul. Ekkor mar Zs eleg ideges volt, de vegul csak megjelent a busz, felszalltunk ra, szerencsere meg helyunk is volt.

Aztan beertunk a buszallomasra, ahol csoveztunk meg vagy fel orat es aztan indult tovabb csak a busz. Ha ezt tudtuk volna, akkor tuti bementunk volna barmelyik busszal ide es akkor lehet innen indult volna egy masik jarat a vizeseshez. De hat mar ekkor mindegy volt, vartuk „turelmesen”, hogy elinduljunk. ut Az út kanyargott mint a kigyo ossze-vissza lefele, termeszetesen mentunk rajta vagy ezerrel, razott ez is, mint a centrifuga. Zsvel ut kozben tanakodtunk, hol is szalljunk le pontosan. Az Adam csucs majdnem megmaszasa utan elegge rottyon volt a kis csapatunk noi reszlege, ezert azt talaltuk ki, nem alulrol maszunk fel a vizeses tetejere, ahol kis termeszetes medencekben lehet furdeni, hanem leszallunk hamarabb egy keresztezodesnel, ahonnan van út a vizeses felso szakaszahoz. Ott majd szerzunk tuk-tukokat, azzal elmegyunk a vizeses felso reszehez es onnan megyunk majd lefele.

Eleg hamar talaltak a fiuk ket tuktukkert, megallapodtak veluk 100 rupiaban/tuktuk, ami elegge jutanyosnak tunt, foleg annak fenyeben, hogy mennyi utat tettunk meg. Amikor aztan a fizetesre kerult a sor, ki is bujt a szog a zsakbol, hogy miert is lett volna ilyen olcso az ut. Hat a sracok osszekevertek kicsit a nagysagrendet, es igazabol valoszinuleg nem szazat akartak mondani, hanem igazabol ezret (ezt mar korabban megfigyeltunk, hogy a hundred-ot es a thousand-et keverik es nem jol hasznaljak). Na itt viszont mi lettunk idegesek, hiszen ez meg aranytalanul sok penz ezert az utert, ha ezt mondtak volna elsore, tuti nem veluk alkudtunk volna meg.  Kisebb vita utan vegul 500-at fizettunk nekik, meg amugy igy is jol jartak. 

Aztan odakeveredett egy kisfiu, aki mondta, hogy megmutatja nekunk, merre van az ut a vizeseshez. Kicsit megsajnaltam ot es javasoltam, hogy fogadjuk fel, nem baj nekunk sem, ha van velunk valaki, aki ismeri a terepet es segitunk neki is. Megallapodtunk vele 300 rupiaban. Nem sokat beszelt angolul, de azt tobbszor elmondta, hogy szoktak errefele elefantok is jarni, akik eppen most nincsenek itt (nagy sajnalatomra). Á nem hitte el, hogy tenyleg vannak ezen a hegyes reszen elefantok, hiszen hogyan jonnek fel itt, a sovenyen?! Aztan Zs megnyugtatta, hogy azert nincs most epp egy sem, mert Á bekente magat az elefantriaszto(nap)tejevel. Utban a vizeses fele probaltuk kideruteni, hany eves a kisfiu, nem igazan ertette a ekrdest amugy mert valaszkent a nevet mondja. Vegul csak dikerult belole kiszednunk az eletkorat, 18 evesnek mondja magat, ami nagyon furcsa, mert kinez kb 12-nek, de ezen mar nem lepodom meg, mert itt Sri Lankan egyszeruen nem tudjuk beloni az emberek eletkorat.

Elertunk egy utelagazashoz, amikor is a kisfiu elkezdte mondani, hogy mit merre talalnunk. Beszelt ossze-vissza, hogy eloszor ide menjunk, aztan oda, majd vissza, meg waterfish (ezt nem is ertjuk, hogy jon ide, aztan kesobb rajovunk, hogy a waterfallt, azaz a vizesest mondja rosszul). Á probalja meg kinozni szegenyt es kihasznalni a szolgaltatasait ugye a megallapodott penzert, de mi ezen a ponton ugy latjuk, hogy hagyjuk inkabb, engedjuk el, fizessuk ki, mar ugy is tudjuk, hogy mi merre van, aztan furodjunk vegre. Meg eljott velunk a felso kis medences reszhez, aztan ott elkoszontunk tole.

Ez a felso szakasza a vizesesnek nagyon jol nez ki. Kis medencek, csobogas, mini zuhatagok a kovetlkezo medencebe, nagyon hangulatos. Raadasul az egyikben furodve ugy nez ki az egesz, mintha egy infinity pool-ban lennenk. Keszul rengeteg kep, nem lehet megunni a latvanyt, az erdot korulottunk a felhoket, a kisebb vizeseseket, egyszeruen tokeletesen gyonyoru minden. Vagy egy orat elbohockodtunk itt.

Aztan elindultunk a nagy vizeses tetejehez, ahol a viz kb 220 meteres magassagbol zuhan le a melysegbe. Itt is elvileg lehetett volna furdeni, de ugy lattuk, elegge veszelyes lenne, igy vegul ott nem mentunk be a vizbe. A batrabbak a korabban megtekintett kepek es videok alapjan a legszelso medenceben szoktak ucsorogni, csodalom, hogy a sodras nem viszi ki onnan oket es taszitja oket a melysegbe. Ezert itt mar igazabol csak fotoztunk mert innen is csodaszep volt a panorama, nem gyoztunk betelni vele.

Az ido nagyon gyorsan telt, egyreszt ugye eleve megcsusztunk a busz kimaradasa miatt, meg a tuktukosokkal a fizetesnel is elment csomo ido, igy mikor az orankra neztunk kb fel 5 korul, konstataltuk, hogy naplementere mar biztosan nem fogunk visszaerni a szallasunkra, hogy a teraszunkrol csodalhassuk meg azt. Osszekaptuk magunkat es elindultunk lefele a hegyrol, hogy meg sotetedes elott azert leerjunk onnan es lassuk vilagosban is lenntrol a zuhatagot.

A felso vizesesnel volt egy kutyus, aki ahogy mi osszecuccoltunk, lejott velunk a masikhoz, majd amikor elindultunk lefele, ugy dontott, elkiser minket. Szegenyke nem nagyon tudott ugatni, nem igazan jott ki hang a torkan es elkepesztoen bolhas es ruhes is lehetett, allandoan vakarozott szinte es tobb helyen is foltos volt szegenykenek a bundaja. Hosien kolbaszolt velunk vegig addig a pontig, míg egy tuktukost le nem kapcsoltunk, hogy vigyen le minket a vizeses aljaig. Ekkor azt hittuk, elveszitjuk ot, de vegig futott a tuktuk mellett, igazabol utolso pillanatban  maradt csak el tolunk. Ekkor biztam benne, hogy meg visszatalal oda, ahonnan jott, de egy U-kanyar vegen meglattam, hogy ott all az ut felett es keres minket.

A vizeses aljanal mar azzal fogadtak minket, hogy innen mar csak tuktukkal tudunk hazamenni, elment az utso busz fel 5-kor. Mivel gyanakvoak vagyunk ilyen infok tekinteteben, hogy lehet igazabol arra megy ki a jatek, hogy valasszuk a dragabb kozlekedesi eszkozt (jelen esetben tuktuk), ezert bekesen setalgattunk, vettunk uditot, eszeettunk es vartuk a buszt. Ami viszont tenyleg nem jott. Az ellenkezo iranyba ezen ido alatt persze vagy 3 busz is elment, ezt pedig egyaltalan nem ertettuk, hogy lehet. Ha az egyik iranyba megy, akkor onnan vissza miert nem?

Á elkezdett alkudozni az egyetlen tuktukossal. Eleve rossz alkupozicioban voltunk, hiszen az elso ajanlatat, ami 1600 rupia/4 fo lett volna Haputaleba vissza, nem fogadtuk el. Na de mivel mar besotetedett, mar 2000 rupia/2 fo lett volna az ar, mivel allitasa szerint ilyenkor mar rendori ellenorzesek vannak az uton, ezert, csak igy tudnanak elvinni minket. Na, ezen (nyilvan) a fiuk beragtak es jott a szokasos csel, hogy induljunk el, hatha ez segit az ar csokkenteseben valamennyire, de ez a taktika most nem jott ossze.

Ugyhogy gyalogoltunk. A sotetben, negyen, az ut szelen, Á fejlampaja vilagitotta csak meg az utunkat. Mellettunk max csak motorosok es tuktukosok mentek el neha, busz egy sem. Nem mondom, hogy nem volt kisebb vita a seta miatt, Zs akar Haputaleig is visszasetal, ha rajta mulik, mert ugye az elvek. Az elveiben Á remek tarsa, igy hiaba E migrenje es az en kisebb terdserulesem, setaltunk. Ut kozben egyszer csak feltunt ket kutya, aki latszolag meg akarta harapni Zst, ott ugralt korulotte, kicsit megijedtunk emiatt. Probaltam elijeszteni oket, amikoris rajottunk, hogy ez a kutya nem mas, mint a hegyi kutyusunk, meg egy hozzacsapodott cimboraja. Es nem megharapni akart barmelyikunket, hanem teljes extazisban volt a boldogsagtol, hogy megtalalt minket. Ugrandozott oromeben, Á simogatta, nagyon cuki volt, ahogy farokcsovalva jott velunk tovabb.

Kb ugy 2-3 kilometert setalhattunk (de lehet, hogy tobb volt, az ido mar megszepiti az emlekeket), amikor is ugy hallottuk, mintha a tavolbol jonne egy busz. A fenyek alapjan is annak azonositottuk, uyhogy, amikor a kozelunkben ert, ezerrel integettunk neki, hogy alljon meg. Fel is vett bennunket, a kozeli falucskaba vitt minket el, ahonnan reggel indultunk. Itt Zs talalt egy tuktukost, aki a rendorokkel lebeszelve elvitt minket a foutig 800 rupiaert. Az ut kicsit hosszu es lassu volt, mert a hegy gerincre kapaszkodtunk vissza, meg azert negyen ilyan hosszu utat meg nem tettunk meg ezzel a jarmuvel.

Szerencsesen felertunk Beragalaba. Eloszor gondoltuk, hogy vacsizunk valamit, mert mar nagyon ehesek voltunk, de aztan ugy dontottunk, nem kockaztajuk meg, hogy ujra elszalasszunk egy buszt, inkab az elsovel menjunk vissza mar Hapuba. Kb egy 15 perces busz utan szelsebesen be is futott egy busz, felszalltunk ra, csavart ezerrel felfele a hegyen. Igazi luxi busz volt, csicsa mindenutt, Buddhak a vezetoules korul, no es persze szolt a zene, az ulesek is kenyelmesebbek voltak az atlagnal, ugye ez egy magan busz volt, nem allami es Colombobol tartott Badullaba, ami azert eleg hosszu ut, szamit a kenyelem ilyenkor.

Ut kozben beszelgetunk bekesen, a fiuk szamolgattak, hogy vegul mennyire sokat sporoltunk, hogy nem fogadtuk el a tuktukos ajanlatat, mert meg igy is joval olcsobban jutottunk vissza a varosba, mas kerdes, mennyi idonk ment el vele. A buszon felhomaly van, bambulok korbe, amikor is meglatom, hogy mindegyik lampan ASS felirat diszeleg. Ezeken jot mosolygunk es eljatszunk a gondolattal, melyik lampabolt arulhatt "segg" markaju lampakat. Majd Á egyszer csak felnevet, amikoris a buszjegyen eszreveszi, hogy nem veletlen, hogy ki van minden lampara irva, hogy ASS, ugyanis nem akarmilyen busszal megyunk haza, hanem az ASS (azaz segg) Express-szel. :-)

segg.jpg

Hapuban meg veszunk a NI-ben egy arakot meg harom sort, a vasutnal meg talalok egy olcso kajaldat, a fiuk ordog csirket esznek (csipos, mint alat, Zs szemyebol csak ugy potyognak a konnyek, mikor eszi), mi meg E-vel a szokasos csirket kottut. Hazafele fogunk egy tuktukot, vegre nincs tobb gyaloglas. A teraszon takaroba burkolozva megisszuk a sort. Bar a meleg sor nem annyira jo, de most azert abban a kb 16 fokban jobb volt nem jeghideg sort inni. Dumaltunk meg egy kicsit, aztan eltettuk magunkat masnapra.

A bejegyzés trackback címe:

https://kandzsnagykalandjai.blog.hu/api/trackback/id/tr2813785004

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása