Hetfo delelott erkeztunk haza, tobb mint 34 oras utazas utan.
Az indulas kicsit izgalmasra sikeredett, hiszen a kikotoben nem vart minket senki a megbeszeltekkel ellentetben. Mar majdnem elindult a hajo, amior is ketsegbe esesemben megfogtam kezzel a kis kotelet, amivel kikotottek, hogy el ne menjen, de hat nem akartak minket felengedni ekkor sem, mivel nem volt jegyunk. Vegszora megjelent a transzferes irodabol valaki, aki vegul ratett minket a hajora. Azt azert hozzatennem, hogy idokozben mar tobbszor beszeltunk a boss-szal, hogy hol vannak mar, mindjart indulas, aki csak mondta, hogy mindjart ott lesz az embere. A hajo 7:30-kor indult es az emlitett alkalmazott/haver is akkor erkezett meg, nem kis riadalmat okozva nekunk. Ezekhez a kesesekhez amugy hozza vagyunk szokva, na de kulonosen idegesito egy ilyen akkor, amikor arrol van szo, hogy valahova tenyleg idoben oda kell erni. Jelen esetben ez ugye a repter volt, ahonnan nem tanacsos kesni es nem is akartuk kiserteni a sorsot ismet, hogy kesve erunk oda es konyorogni kell a felengedesert. A repter ket oranyi kocsikazasra volt a kikototol, igy emiatt kellett idoben elindulni, egy ora csuszas (akkor ment volna a kovetkezo public boat) nem nagyon fert volna bele, mert azzal mar ngyon neccesen ertuk volna oda.
Szoval amint atertunk, mar repultek rank a felhajto/szervezo emberek, hova megyunk, mit csinalunk, amire utalok ilyenkor valaszolni. De hat az ember sosem tudhatja, hogy epp kit ignoral, nem eppen azt, aki a transfert fogja majd biztositani. Emiatt igyekeztem udvariasan valaszolni, hogy van transzferunk, nem a Rinjanira megyunk es hogy majd jonnek ertunk, amikor is egy ember odapattant hozzam, mutogatta a telojat es Zs nevet hajtogatta valami igen fura kiejtessel. Jobban megnezve a telojan mutogatott sms-t, lattam, h Zs neveben egyedul az o betu stimmelt, semmi mas betu nem. :-) Se elotte es se utana nem voltak a helyukon a nevet kiado betuk, de meg kicsit sem kozelitettek meg a nevenek leirasat. Szoval ugy voltam vele, hogy o lehet az (ha mar egy betut eltalalt), aki nekunk kell, igy elindultunk utana.
Ekkor bepakoltak minket egy Lombok Ferrariba (ertsd: ponilovas hinto), majd beprobalkoztak, hogy ezert is fizessunk. Zs kozolte, hogy ez is benne volt az arban es amugy sincs mar egy rupiank sem, igy a srac belenyugodott es elvitt minket a megbeszelt helyig, ahol vart a privat kocsi. Atcuccoltunk gyorsan es szaguldottunk nyomban a gyonyoru hegyes palmafas videken at a lomboki repterre.
Lombokrol Kuala Lumpurba siman atrepultunk, ut kozben bamultam a Balin es a Javan levo vulkanok felhok feletti csucsait, majd szunditottam egyet. Miutan megerkeztunk, probaltunk a KLIA2-n keresni egy jo kis food court-ot, de nem talaltunk, igy a KLIA Expresszel atmentunk a nemzetkozi terminalra es ott meg is talaltuk a Food Paradise nevet, amit a Tavutazok mar kiprobaltak es ugy voltunk vele, hogy ha nekik kellemes emlekeik vannak az itt fogyasztott etelekrol, akkor ez a hely nekunk is jo lesz. Ekkor mar nagyon korgott a hasunk, de a kapott piritott teszta mennyiseg nem csillapitotta semennyire sem az ehsegunket. Igy elkezdtunk masik hely utan kutakodni, amikor is ratalaltam a Food Garden nevu menyorszagra, na ez mar olyan hely volt, amit kerestunk, sok kajaldaval, melyek normalis aron kinaltak mindenfele finomsagot. Miutan belakmararoztunk, felmentunk az indulasi szintre, a self check kiosknal becsekkoltunk, majd megvartuk, mig fel lehet adni mar a poggyaszt es bementunk a kapunkhoz. Mig Zs blogolt, en csamborogtam a repteren, parfumoket szagolgattam vagy epp neztem az izesitett vodka kinalatot.
Az istanbuli jarat egy-ket hely kivetelevel telve volt, igy a sajat helyunkon nyomorogva toltottuk a tobb, mint 10 oras repcsiutat. Valamennyit tudtunk aludni, de azert nem volt olyan pihenteto ez az alvas, mint ha ujra el tudtunk volna nyulni egy negyes ulesen kozepen. Kuala Lumpurbol mar egy oras kesessel indultunk el, aminek az lett a kovetkezmenye, hogy leszallaskor mar a boarding felirat vart minket az Attaturk repteren. Nyilvan a leghatso kapura tettek minket, ami setalva 12-15 perces tavolsagra van a kozpontikijelzotol, ugyhogy meg is szaporaztuk a lepteinket. Ut kozben mar valtott is a jaratunk last call-ra, na ekkor megijedtunk es futolepesben mentunk tovabb. Mikor odaertunk a kapuhoz, lattuk, hogy meg javaban tart a boarding, nem is ertettuk, mire ez a nagy sietseg, foleg ugy, hogy mire kiert a repcsihez az utso busz, addig vagy 20 percet udultunk a repcsiben. Ugy tunt, hogy mindenki mar a fedelzeten van, de csak nem zarodtak az ajtok, majd egyszercsak megjelent egy szerelokocsi, kicsit kesobb a cateringes is. Majdnem egy oras varakozas utan kozoltek, hogy hibas a repulo, gepet kell cserelnunk, masikkal megyunk Budapestre. Volt nagy orom, mondhatom. Mindenkit visszapasszintottak a terminalba, majd negyed orara ra mar vittek is az uj gephez. Osszessegeben 2 orat csusztunk csak a gepcsere miatt, ami azert eleg jo idonek mondhato szerintem. Inkabb kesek ennyit, minthogy szar repcsivel lepottyanjuk valahol Bulgaria vagy Romania felett.
Pestre erkezven bar napsutes fogadottt minket, na de a szokasos 30 fokos homerseklet nem, sajnos. Legszivesebben indultunk volna vissza azonnal, de hat ez a szuper nyaralas veget ert.
Osszessegeben, visszatekintve ugy latjuk, ismet sikerult jo kis turat osszeraknunk, foleg ha az ar/ertek aranyt is nezzuk. Volt ebben a nyaralasban kultura, turazas es pihenes, finom etelek/italok, hat kell ennel tobb egy nyari kikapcsolodashoz? :-) Amit ma mar maskepp csinalnank az az, hogy Balira hagynank meg minimum 1 napot es Gili helyett inkabb olyan partot keresnenk Lombokon, ahol lehet furdeni. Bevalljuk oszinten, nekunk nagyon hianyzott, hogy az apaly miatt keptelenseg furdeni. De hatha majd a kovetkezo nyaralasnal vegre tudunk furdeni, tekintve hogy nem Indonezia az uticel. Be kell latnunk, az indonez tengerpartokkal nem volt eddig szerencsenk. :-)
Es hogy mikorra es hova tervezzuk a kovetkezo kalandot? Azt hamarosan elaruljuk! :-)
