K&Zs nagy kalandjai

Erkezes Havannaba

2017. április 19. - Kittcsi83

Lassan ket honapja irodott az utolso blogbejegyzesunk, mikor is Mexikovarosban vartunk arra, hogy vegre beszalljunk a repulogepunkbe. A blogolas sajnos nem folytatodott internet hianyaban, na de majd most, bepotlasra kerul minden.

Szoval.  

Probaltuk elutni az idot (tobb, mint 4 ora varakozas), nezelodtunk, fotozgattunk es meg kommunikaltunk a csaladdal/baratokkal a mexikoi repteren. Vegre kiirtak, hogy honnan indul a gepunk, odacuccoltunk, majd a gyors boradingot kovetoen mar a szuper kis Aeromexico madarunkban vartuk a felszallast. A repulout gyorsan eltelt, kaptunk enni es inni is, a stewardessek ugy toltak a piat es kevertek a koktelokat, mintha valami barban lennenk, nem is egy repulogep fedelzeten. Mire odaertek hozzank, a rum el is fogyott.

A Mexikoi-oblot elhagyva vegig Kuba felett repultunk, igy volt szerencsenk madartavlatbol is latni az orszagot.

A havannai repter olyan, mint egy nagy regi SZOT udulo, szagra is hozza azt, el is indul az idoutazas egybol. Minden csupa beton, semmi csilli-villi dolog, ami egy nemzetkozi repteren mar megszokott dolog lenne. A staff extrem szexi, a fiuknak guvvad is a szemuk rendesen, epp hogy csak bugyit takaro miniszoknya, hozza extravagansabbnal extravagansabb necc harisnya (30 fokban) es magas sarku. Ebben a szerelesben folyik a motozas. Titkon biznak benne, hogy oket is atvizsgaljak a szexik csajok tuzetesebben, de sajnos nem tartoztak eme szerencsesek koze.

A csomagokra ezer evet varunk, de nagy nehezen megerkezik mind a negy borond es egy ujabb ellenorzes utan kijutunk vegre a repterrol.

Ahhoz, hogy bejussunk a varosba, a repteren kell valtnunk penzt, a Zs és Á el is kezdik ezt intezni. Mi E-vel beallunk az erkezesi szinten a hosszu, kigyozo sorba, akik a penzvaltohoz varakoznak, a fiuk pedig keresik, hogy az indulasi oldalon vajon hol van ugyanez. Szerencsenkre meg is talaljak hamar, penzvaltas oke, taxit is szereznek, egy szuper regi Chevrolet Bel Air-t. Nagyon jol nez ki. Szaguldunk a varos fele, egyre erosodik bennunk az az erzes, hogy ez a nyaralas az elso ket hetet tekintve tuti franko idoutazas lesz, back to the 70s&80s. Ut kozben ezer amerikai csoda mellett ladat, trabit es kispolskit is latunk kozlekedni, az ut szelen pedig rengeteg ember acsorog, varjak a buszokat vagy epp stoppolnak. Ekkor meg nem sejtem, hogy ez mennyire altalanos kep lesz majd az utunk soran es eleg nehez is ezt megszokni. Ahogy kozelitunk a varosba, felsejlik elottunk Havanna igazi arca. Szep kolonialis szines hazak, helyenkent irto lerobbant allapotban. Vagy teto nincs vagy csak a fel fal omlott le, de siman laknak benne. Mas lehetoseguk valoszinuleg nincs. Egyre nagyobb a dzsumbuj es a kaosz, mikozben szepen lassan kozeledunk a szallasunk fele.

A szallassal ugye mar volt egy csortenk. Hiaba foglaltuk le e-mailen keresztul, a szokasos utso csekkolasnal - ket nap es jovunk, ugye minden ok a foglalasunkkal? – azt a valaszt kaptuk, hogy nincs meg a foglalas. Szerda ejjel ez elegge sokkolt minket (masfel nappal az indulas elott), hogy akkor most mi is lesz, hol fogunk megszallni 6 ejszakan at, foszezonban, negyen. Elkezdtunk B opciot keresni, de az ido rovidsege miatt ez eleve eselytelennek tunt. Zs megprobalt valamit intezni azzal az emberrel, aki a kocsiberlesben segitett, aki amugy sikerrel jart es talalt nekunk valami helyet. De abban a pillanatban, ahogy o megirta, hogy lenne hely valahol, erkezett az e-mail Raqueltol is (akinel mi foglaltunk), hogy jaj, felreertes volt, minden rendben van, varnank minket. Suru elnezeseket kertunk a kocsiberlos embertol, hogy hat nem szivatni akartuk, de minket is szivattak, csatoltuk a levelet, hogy nezd csak, tenyleg gazban voltunk, erre visszairja a ficko, hogy pont ide ment volna meg megkerdezni, hogy van hely vagy sincs, de akkor igy minden jo. Mi is megnyugodtunk, nem kell csomagokkal varialgatni majd Havannaban, lesz egy fix helyunk tenyleg.

Megerkezunk a megadott cimre, kocsi megall a haz elott, kiszallunk, latjuk is a kiirast, itt bizony Raquel szallasa van. A kapu mellett egy kis bolt feleseg uzemel, nagy feltunest keltunk hirtelen az utcaban, figyel minket mindenki, aki csak arra jar. A boltnal acsorgok kozul valaki mar kiabalnak is felfele, hogy „Raaaaaaaquel”! Kis ido multva kinez az erkelyrol egy no, majd ledob egy kosarat, abban van a kapunyito kulcs. Nezunk egymasra, hogy jesszus, ez mi volt? Nem gyozunk csodalkozni eme kedves vendegfogadason.

Felcuccolunk a szuk kis lepcson a borondokkel, kezdem is egybol a mondokam, hogy miert jottunk, de sajnos a szallason levo holgy egy kukkot sem ert belole, ugyanis nem beszel angolul. Szerencsenkre Á oktoberben ugy dontott, hogy spanyoltanulasba kezd (amiert akkor is es most is rettento halasak vagyunk), ami egy nagyon jo dontesnek bizonyult, mert se akkor se a kesobbiekben nagyon sok helyzetet nem tudtunk volna megoldani az o nyelvtudasa nelkul. Tekintve, hogy a kubaiak elenyeszo szazaleka beszel csak angolul. Mivel angolul nem jutunk egyrol a kettore, Á elkezd vegul egyeztetni a kulcsledobo holggyel, Mirellaval. Ki is derul ennek kovetkezteben igen hamar, hogy sajnos egy szoba van, hat ket embert vartak, neki Raquel csak ket forol beszelt. Szerencsenkre a foglalas es a visszaigazolas! ki van nyomtatva, latszik is, hogy mind a negyunk meg van nevezve benne, tehat ket szobat foglaltunk. Bar tok igazunk van, megis hiaba minden probalkozas, mert sajnos valaki tovabb maradt egy nappal, igy csak egy szabad szoba van. Nem baj, mondtuk, elalszunk ott negyen, van egy franciaagy meg egy egyszemelyes, megoldjuk. Belemennek ebbe, masnap majd atkoltozunk a felszabadulo szobaba, egy ejszakat kibirunk igy, Burmaban is aludtunk mar egyutt egy csaladi szobaban, nem szokatlan ez a felallas. Á meg kialkudott gratiszkent egy-egy mojitot mindenkinek a kalamajka vegett, igencsak jol esik a megtepazott idegeinknek a koktel. Gyors lecuccolas, aztan indulunk is talalkozni volt kolleganomel, Wandaval es baratjaval, Balazzsal (aki meg a volt egyetemi evfolyamtarsam volt, kicsi a vilag), akik szinten epp Havannaban vannak. Meg itthon megbeszeltuk, hogy iszunk valamit annak oromere, hogy ilyen tavoli helyen keresztezzuk egymas utjait.

Setalunk az utcakon, csodalkozunk ezerrel, baromi jo a feeling. Szinek, hangok, nem megszokott azsiai emberek, baromi jo minden. Meg is talaljuk Wandaekkal egymast, gyors elmenybeszamolot kapunk toluk, mert ok mar egy napja Havannaban vannak. Aztan boklaszunk az utcakon, vegul talalunk egy jonak tuno bart, ahova beulunk koccintani a talalkozas oromere, ki koktellal, mi pedig egy jo hideg csapolt sorrel. Ok nem tudnak sokaig maradni, mert masnap koran indulnak Vinales-be kirandulni, raadasul a szallasuk a regi varosresztol (Vieja) eleg messze van. Elkoszonunk egymastol, mi pedig elindulunk valami kajat keresni.

Talaltunk is egy szupernak kinezo talponallo szeruseget, pont tokeletes vacsizo helynek. Nagyon jo sult csirket eszunk, babos rizsaval es salataval, fillerekbol, mivel rajottunk, hogy siman tudunk majd helyi pesoval is fizetni (CUP), igy megvilagosodtunk, hogy innentol kezdve elegge tudunk sporolni a kajan, ha ilyen helyeken tudunk enni (foleg, ha ilyen jokat is), nem kell mindenert CUC-ban fizetni. Kis segitseg az atvaltasokhoz, 1 CUC 300 Ft kb, mig 1 CUP csak 12 Ft. Nem elhanyagolhato a kulonbseg.

Hazafele vesszuk az iranyt, elegge faradtak vagyunk. Jol esik a zuhany, majd vegre a vizszintes agy, meg ha ketten is osztozunk rajta. Tobb, mint 48 oraja nem fekudtunk ilyen allapotban, az alommano le is csap ram gyorsan, alszom vigan reggelig.

A bejegyzés trackback címe:

https://kandzsnagykalandjai.blog.hu/api/trackback/id/tr1112437943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.