K&Zs nagy kalandjai

Karacsony a Kwai folyonal

2018. december 27. - Kittcsi83

Reggel ebredes utan, mikor elhuztuk a kis uszo hazunk fuggonyet, az ajtonktol ket meterre levo Kwai folyo csodas latvanya tarult elenk, a masik oldalon pedig ott volt a dzsungel. Elkepeszto latvany volt erre ebredni Szenteste napjan!

Felmentunk a folyopartrol az "utcaszintre" reggelizni. Vittuk magunkkal a kokuszos beiglinket, amit Zs tesojatol kaptunk, hogy legyen velunk egy kis hazai iz is Karacsonykor. Mivel nincs nalunk kes, ezert mindenkeppen kernunk kellett, hogy fel tudjuk vagni. Az elozo esti „tamadas” miatt a hazi nenit es a masik vendegeket, akiket felvertem akkor, mikor megerkeztunk, karpotlaskent mindenkeppen meg akartuk kinalni beiglivel. Erre a reggelinel sort is keritettunk, nagyon orultek a kedves felajanlasnak..

A reggelinket a Kwai folyo bamulasa mellett fogyasztottuk el. Le sem tudtuk venni a szemunket a tajrol, annyira lenyuguzoen szep volt. Miutan vegeztunk, osszekaptuk magunkat es elindultunk az Erawan vizeseshez. A het lepcsos vizeses a nevet a hindu mitologiaban talahato harom feju elefantrol kapta. Mindegyik vizeses alatt termeszetes medence alakult ki, amelyben lehet furdeni. Mondjuk halak is elnek benne, szoval aki szereti a halpedikurt, kiprobalhatja azt is, milyen az eredetiben.

Altalaban itt rengetegen szoktak lenni, ez Thaifold egyik legnepszerubb termeszeti latvanyossaga. Most viszont a parkoloban ugyan voltak kocsik es mikrobuszok, de hat elegge minimalisan, koszonhetoen a Karacsonynak. Amugy azt kell, hogy mondjam, hogy ez Bangkokban es a tobbi helyen is tapasztalhato volt, hogy sokkal kevesebb turista van itt most Thaifoldon. Foleg kinai es orosz turistakat lattunk, illetve elvetve meg eszak-europai orszagokbol erkezo kisgyermekes csaladokat (foleg itt mar, ahol most vagyunk, Koh Lantan). Magyar szot utoljara a bangkoki Suvarnabhumi repteren hallottunk.

De visszaterve a vizeseshez. Letettuk a kocsit (a beleponel kifizetesenel a parkolasert is fizetnunk kellett), majd elindultunk a jol kitablazott betonosvenyen. Az ut elejen volt egy terkep is, mutatva az egyes szinteket. Elsore megakadt a szemem azon, hogy egy 2200-as szamot latok. Mondom Uramisten, hat frankon ennyit kell itt maszni? Bar utanaolvastam az Erawannak, ilyen durva tavolsagra nem emlekeztem. Zs motivalt, hogy jo-jo, turazni jottunk, meg ha felmegyunk a hetedik vizesesig, masnap azt csinalunk, amit csak szeretnek, de hat bakker, akkor is majnem 2000 meter szintkulonbseg, hat en erre nem voltam felkeszulve.

Nekiindultunk, eleg hamar elertuk az elso vizesest. Majd a masodikat. A harmadik is igen kozel volt a masodikhoz. Aztan a negyedik sem volt tavol a harmadikhoz kepest. Na itt lett gyanus a dolog, hogy amirol addig azt hittem, hogy szintbeli kulonbseg, az igazabol nem mas volt, mint a tavolsag! :) Na innentol kezdve konnyeden ment minden, bar a negyedik es az otodik szint kozott azert volt tavolsag, de ez sem volt veszes. Mindegyik vizeses csodaszep volt, a medencek, amibe folytak, gyonyoru szep tiszta, kristalykek vizzel voltak teli. 

Ugy terveztuk, hogy majd fogunk furdeni, de vegul ugy dontottunk, hogy annyira igazan nincs kedvunk hozza, furdunk majd delutan a Kwai folyoban! Miutan megmasztuk mind a het szintet, kis piheens utan visszafordultunk es kenyelmes tempoban lesetaltunk az autohoz. 

Zs meg mindnekeppen szeretett volna valamit csinalni, igy elmentunk a kozelben levo Srinagarind gathoz. Ut kozben lattam valamit a tavolban, mondtam is Zsnek, hogy ez a gat basszus csak ilyen kicsi?! Majd mikor odaertunk, tarul a szemem ele a gat valodi nagysaga. Oriasi meret, elkepeszto nagysagura duzzasztottak fel a Kwai folyot. Egy oriasi to lett belole, ahova a bangkokiak eloszeretettel jarnak hetvegente pihenni. A gaton nem sokat voltunk, mert volt vagy 35 fok, ahogy kiszalltunk az autobol, ugy ereztem, hogy odaegek az aszfaltra. Gyorsan lottem ket kepet, egyet a Kwai folyo fele, egyet meg az oriasi meretu to fele es mar mentunk is tovabb. A gat amugy a nevet a korabbi thai kiraly (IX. Rama kiraly, azaz Bhumibol) edesanyajrol kapta. Mellette epult egy csodas park is, amit a 90. szuletesnapja alkalmabol adtak at. Gyonyoruen  gondozott minden, telis-tele viragokkal es egy oriasi naporaval is, ami az idon kivul a honapot is megmondja. Itt egy picit setaltunk, majd visszaindultunk a szallasra.

Ut kozben meg vettunk jegkremet es egy nenitol igazi edes! banancsipszet is. Visszaerkezven gyorsan atoltoztunk es mar vetettuk is be magunkat a Kwai folyo husito vizebe. Hatalmas elmeny volt ugrandozni a kis hazunk elotti stegrol a vizbe. Aztan kiultunk picit napozni, majd ettunk beiglit es ittunk Bailyest. Aztan a stegen levo kajakot a vizre tettuk (amit ingyenesen lehetett hasznalni) es elkezdtunk felfele evezni a folyon. A korabbi tervem az volt, amig nem szembesultem a gattal, hogy majd milyen jo lesz eljutni jo messzire, majd aztan szepen visszacsorgunk a szallasra, na de igy a gat meggatolt ebben a tervemben. Na meg az is, hogy kb sosem kajakozom, ugyhogy 20 meter evezes utan mar elfaradtam. Zs ezen nevetgelt, hogy milyen nagyratoro terveim voltak, aztan tessek, egyaltalan alig birok felfele evezni. Vegul azert eleg messzire feleveztunk (de nem a gatig :) ), aztan kenyelmesen elfekudtunk a csonakban es neha kis rasegitessel, szep lassan lecsurogtunk a folyon. Kozben neztuk a tajat, hallgattuk a madarakat, maga volt a megtestesult beke es nyugalom az a kb 1 ora. 

Ahogy visszaertunk, lezuhanyoztunk, majd elindultunk a faluba elfogyasztani a karacsonyi vacsorankat. Zs levest evett, en pad thait.  :) Este meg ittunk egy-egy sort, beszelgettunk egymassal, meg videotelefonaltunk a csaladdal. Kiultunk a haz elott levo szekekbe, ott meg hallgattuk az ejszaka hangjait majd lefekudtunk aluszni. 

Es hogy milyen is nem otthon tolteni a Karacsonyt? Termeszetesen hianyzik a Csaladunk, furcsa nem veluk lenni, nem abban a "karacsonyi menetben" lenni, amiben eddig evrol-evre voltunk. De a mai modern technika mindenre kepes mar, amikor mi gyerekek voltunk, meg telefon sem nagyon volt, most meg siman videohivassal beszelunk egymassal kivalo minosegben thai 5G halozatot hasznalva. Szoval szerencsere, igy meg tudtuk oldani, hogy egy picit otthon is legyunk veluk!

De meg kell hogy mondjam, hogy maga az elmeny, hogy decemberben, az unnepek alatt itt vagyunk, ez az erzes leirhatatlan. Minden nap elmondjuk, hogy ma hanyadika van es tudatositjuk magunkban, hogy mi valoban itt vagyunk Thaifoldon, ez oriasi dolog! Az elso par nap meg magam sem hittem el, hogy valoban az imadott Bangkokomban hajtom alomra a fejem es nem otthon. Azert, hogy ez megadatik nekunk, mindketten nagyon halasak vagyunk! Nagyon nagy dolog, hogy van lehetosegunk utazni es ez nagyon nagy kincs, amire sokaig szeretnenk vigyazni! 

A bejegyzés trackback címe:

https://kandzsnagykalandjai.blog.hu/api/trackback/id/tr3514513062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.