Kezdem azzal, hogy barmennyire is nem tartom helyenvalonak, de ekezetek nelkul fogok irni, mert ezen a mini billentyuzeten meg igy sem egyszeru, nemhogy ugy.
Szoval, Senggigiben az irodaban, ahol a bulit inteztuk, meg azt mondtak h keles 8kor, indulas 9kor. Mondjuk ezt mar akkor is kisse furcsallottam, de ott mondtak ennel meg cifrabbkat is, ugyhogy sejtettem hogy azokat legalabb kettovel kell osztani. Dehat a PR az PR. Lenyeg a lenyeg, amikor idefent erdeklodtunk ez iranyban, mar 7 oras kelest es 8 oras indulast mondtak. Ez mar realisabbnak tunt.
Telefonok felhuzva tehat haromnegyed hetre, de tekintve hogy elozo este mar jo koran nyugovora tertunk, meg jelzett ido elott ebredunk. Szepen komotosan osszepakolunk, majd 7kor pontban kitamolygunk a reggelizohelyre. Ez mar tele van hasonszoruekkel, helyet is csak ugy kapunk hogy az egyik asztaltol eppen menni keszulnek. Kikerjuk a reggelink, aprocska bananos palacsinta, meg egy pohar tea. Hat, ezzel tul messzire azert nem fogunk jutni... Hamar becsapjuk, majd megbeszeljuk hogy az egyikunk marad, nehogy lemaradjunk barmirol is, mig a masik elvegzi az utolso simitasokat, fogmosas, miegymas, aztan csere. Eloszor megyek en, de eppen csak hogy akkuratusan felszerszamozom a fogkefem nemi fogkremmel, K beront hogy jojjek azonnal, mondas van es en is kellek hozza. Megyek tehat, a mondas pedig az hogy indulas van, demostrogton. Hat ilyen gyorsan sem mostam meg fogat valszeg soha.
Ket perc mulva mar mindketten kint vagyunk teljes menetfelszerelesben. Kiterelnek az utcara, majd fel egy kisteherauto platojara, ahol nyolcan mar szoronganak, egy holland par, valamint hat nemet, amint ez hamar ki is derul. Egy masik hasonloval jonnek a hordaraink, mig a vezetonk velunk, bent a fulkeben. Kb egy kilometert zotyogunk fel a kisteherautoval, a 600 meteren levo parkorposztig. Itt lekaszalodunk, gyors regisztracio, meg kolcsonos bemutatkozas, melynek soran egy nev nem sok, de annyit sem sikerul megjegyeznem. Nem baj, nem is ismerkedesi esten vagyunk.
Rendezzuk soraink, majd nekiindulunk. Ma 2600 meterre maszunk fel, a krater peremen levo taborig, a rank varo etap tehat 2000 meter szintemelkedes. Mi megyunk az elejen, rogton a guide utan, azonban ez nem tart sokaig, epp csak elkezd emelkedni az ut, K maris felreall pihegni, es szepen lassan le is maradunk, a tobbiek eltunedeznek elottunk az erdoben. Probalom megvarni, de egyszeruen nem megy, ilyen lassan keptelenseg haladni ;o) Igy hat par perccel elotte erek a nemzeti park bejaratat jelzo hatalmas kapuhoz, ahol a tobbiek mar varnak. Kis szunet, fotozkodas a kapuban, valamint mindenki Kt kerdezgeti hogy minden ok-e, leven a feje olyan voros hogy egy fott rak sirva konyorogne a receptert. Ajjaj, nehez lesz ez igy...
800 meteren vagyunk most, a taj suru dzsungel, tele baromfiakkal, leven a kiskertek meg valahogy felernek idaig, a suru erdoben egy-egy kunyho bujik meg. A kovetkezo allomas, egyben ebedszunet 1500 meteren lesz. Az ut masszivan emelkedik, de nem mondanam veszesnek, K azonban meg nem igazan melegedett be, nagyjabol ket emeletnyi etaponkent megall, igy hat ismet csak nem birom, megyek a sajat tempomban. Szepen sorban hagyom le a tobbieket, ugy egy ora lehet a szakasz, mire megerkezek a Pos 2-re keresztelt pihenohelyre. Itt bevarjuk egymast, majd meg vagy ket orat ucsorgunk, mire a hordarok is megerkeznek (ok sem melegedtek meg be), elkeszitik a kajat, mi pedig megesszuk.
Idokozben elertuk a felhoket, vagy azok szalltak lejjebb, de igy, hogy nem maszunk, egesz hideg van.
Ebed utan indulas tovabb, meg mindig tobb mint 1000 meter all elottunk ma. A taj kezd megvaltozni, az esoerdot szepen fokozatosan tropusi koderdo valtja. Elkepeszto latvany ahogy az osvenyt gyokerek halozzak be, a fak hosszu mohaszakallat eresztenek, es minden suru kodbe burkolozik, ami valojaban felho. A meredekseg is mintha enyhult volna, K is kevesebb pihenot tart, igy hat egyutt megyunk, persze igy is a csoport vegen, de ehhez hozzajarul a szamos fotoszunet is.
A kovetkezo allomas a Pos 3, 2000 meteren. Innen ismet valtozik a taj, a fak egyre inkabb ritkulnak, mig nem mar csak egy-egy maganyos darab marad mutatoba. Ekkorra mar a felho is kezd felszallni - illetve valojaban mi kerultunk fole -, kezdjuk latni hogy merre is jarunk. De bar ne latnank... Itt kezdodik ugyanis a nap legdurvabb szakasza, a vegso etap, egy letrameredekseggel emelkedo, csupasz sziklas resz. K mar ereje vegen jar, de becsulettel kuzd, en pedig nem birok mar magammal, latni akarom mar a tavat, benne a kis vulkannal, igy ismet nincs turelmem varni. Itt mar nincs egyertelmu osveny, csak egy szeles sziklas lejto, igy hat par hordart kovetve nem egybol a taborba erkezem, hanem a krater peremere. A latvany leirhatatlan, meg sem probalkozom vele, a kepek ugyis tobbet mondanak, felteve h K mar feltoltotte oket. De nem, ugyhogy akkor majd megteszi ha szepen keritek ;o)
Bamulok meg, fotozgatok itt egy darabig, majd elindulok megkeresni a satrainkat. Kisse feljebb ket nemet lany utbaigazit, lejjebb vagyunk egy nagyobb placcon. Lesetalok, K mar ott var, kivalasztotta a satrunk is. Eppencsak annyira lejt, hogy az ejszaka folyaman csak orankent kell felkelni es visszamaszni, dehat mit var az ember egy vulkan peremen? Hogyhogy mit, hat persze hogy a vacsorat, amit nem sokkal sotetedes utan fel is szolgalnak. Elfogyasztasa utan pedig nyugovora is terunk, de csak miutan kigyonyorkodtuk magunkat a felhok feletti naplemente nem mindennapos latvanyaban.
Folytatasa kovetkezik.
