Azt mar biztosan olvastatok, hogyan ertuk el a repcsit, de hogy Ubudba hogyan ertunk el, azt meg nem. Nos, szerencsere a repuloutunkon semmi kulonleges nem tortent, a repteren mar vart minket az autokolcsonzos, gyorsan el is inteztunk vele minden papirmunkat es mar hajtottunk is az Abangan bungink…

És mindezt fél óra alatt. Merthogy éppen ez történt, méghozzá konkrétan így. Pedig ezúttal se havazás, se más természeti katasztrófa nem hátráltatott. És a baj kezdetéig nem is volt semmi baj (á lá Micimackó).

Budapestrol kb. egy 20 perces kesessel szalltunk fel. A repulout zokkenomentes volt, leszamitva a hisztis Emma nevu kislanyt, akinek az arcat en valoszinuleg nevelo szandekkal megpaskoltam volna, mert egesz uton hisztizett es tette tonkre az osszes utas idegszalait modszeresen. Sivitozott a kis…

Most ebredtem azzal a tudattal, hogy basszus, ha kikelek az agybol, akkor bizony kenyelmes agyikoban legkozelebb majd talan masfel nap mulva fogunk talan aludni, nem keves repult oraval a hatunk mogott. Ebbe belegondolva jol megolelgettem az agyikom... Mindent imadok a repulesben, de az economy-n…