Budapestrol kb. egy 20 perces kesessel szalltunk fel. A repulout zokkenomentes volt, leszamitva a hisztis Emma nevu kislanyt, akinek az arcat en valoszinuleg nevelo szandekkal megpaskoltam volna, mert egesz uton hisztizett es tette tonkre az osszes utas idegszalait modszeresen. Sivitozott a kis vekony hangjaval es se az anyja, se a kinai nevelodadaja nem szolt ra. Amugy kaptunk tobbek kozott kis szendvicsket vacsorara, amit leoblitettunk finom Efes sorrel.

Istanbulban a szokasos tomeg volt a repteren, latszik, hogy mar nem birja az Attaturk Airport ezt az utasforgalmat. Kisse koszos mar es leharcolt, emellett nagyon sokan vannak.
A nagy gepbe a boarding szerencsere idoben tortent, koszonhetoen, hogy szemfules voltam, mikor megnyitottak egy uj sort. Igy meg az utso tomeg elott szalltunk be a Topcapiba (ez a repulogepunk neve) es Zs el is foglalta a hivatalos helyunket (ablaknal 2 ules egymas mellett). Kozepen meg volt 4 db sor, ahol 3 ules  van egymas mellett, en ott egyet el is foglaltam. Zs is atjott ide taktikailag, ugy voltunk vele, ha ide meg ulnenek, akkor visszamegyunk a helyunkre. Szerencsere bevalt a csel, a boardingnak vege volt es voila, nekunk meg megmaradt a szuper ules sorunk! :)
Miutan felszalltunk, lattuk, mas is probalkozna ezzel, de hat nem volt mar hol. Ilyen kenyelmesen reg utaztunk, ugy  aludtam,  hogy meg almodtam is.
A sztyuvik amugy most kivetelesen rendesek es jofejek, mosolygosabbak is, mint maskor. Sot mi tobb, sikerult gyerek repulos csomagot szervalnom, amiben tudjatok mi van? Kicsi Turkish repulo, na meg egy nagy, felfujhato! Imadom!