A Popa-hegy Bagantol kb 50 km-re van, igy ugy voltunk vele, hogy oda konnyeden el fogunk tudni majd jutni. Eleinte ugy terveztuk, motorzunk ide is, de aztan errol vegul letettunk. Buszos kirandulast nem akartunk szervezni, igy maradt az az opcio, hogy taxival megyunk odaig. Meg majd vissza.
A varosban minden transzfer szervezo ugyanazt az arat mondta, igy ugy voltunk vele, hogy ha a hotelben is ugyanannyit mondanak, akkor ott intezzuk majd a szervezest. Vacsibol hazaerkezven a fiuk megkerdeztek, mennyi az annyi, aztan le is foglaltak a takkert, fel 10-re jottek ertunk.
Reggeli es kicsekkolas utan mar vart minket egy betelt ragcsalo span, bevagodtunk a kocsijaba es nekiindultunk. Az ut szornyen szar volt, raadasul a csavo is eleg szornyen szarul vezetett szerintem. A hatso sor (A+E+K) szinte vegigaludta a hullamvasutszeru utat. Amikor epp nem, akkor lattuk, hogy az ut menten a buszos szervezett turistak megalltak a faktolikban es neztek, hogyan presel az okor olajat. Huuu, nem semmi, nem mindennapi latvany! Fotoztak is lelkesen! Kozeledven a Popa-hegyhez egyre tobb utszeli arust lattunk, innen sejtettuk, hogy lassan megerkezunk. Keszitettunk par fotot tavolrol, majd megbeszeltuk emberunkkel, hol talalkozunk, ha megmasztuk a hegyet.
Elindultunk a bejarathoz, par lepes utan mar jott a no shoes tabla, azaz a mezitlabazasra felszolitas. A hegyre csak igy lehetett felmenni, mert annyira szent. Persze a lepcsozes soran porbaltak tolunk (na es mindenki mastol is persze) cleaning donationt kerni, de nem ertettuk mire fel, mert igy is minden retkes volt, a makakokat nem erdekelte ez kulonosebben es a betelt kopkodoket sem, igy aztan kerulgethettuk a foldon levo majom kakis vagy a piros foltos reszeket. A hegyre kenyelmes tempoban gyalogolva kb egy fel ora alatt feljutottunk, aztan Zs tartott nekunk idegenvezetest Po apo leirasa alapjan. Hat 12 ev alatt, meg kell, hogy allapitsam, szinte semmi sem valtozott. Nagyokat nevettunk a felolvasas kozben, mivel tenyleg minden ugy van most is, ahogy akkor. Korbejartuk a pagodat, gyonyorkodtunk a kilatasban, fotozkodtunk, aztan leindultunk. A hegy aljaban jott a labtisztogatas, aztan megkerestuk a taxis sracot es elindultunk haza.
Visszautrol sok emlekem nincs, mert aludtam ismet. Zs mondta, hogy persze az okrok seholsem voltak mar ekkor, nyilvan nem az olaj keszites a mindennapi melojuk, ez csak turistaknak szolo jol elokeszitett 'autentikus' latvanyossag.
A hotelben a fiuk probaltak meg a maradek fel napra szervalni ebike-ot, de mielott A elkezdhetett volna alkudni, a sracok kozoltek, hogy ingyen elvihetjuk. Juhe! Tok jofejseg volt ez a reszukrol, bar lehet ugy voltak vele, hogy ha mar amugy is naluk bereltuk ezeket 2 napig, meg a kalawi buszjegyet es a Popat is naluk inteztuk, akkor ennyit adhatnak nekunk gratisz. Mocira is pattantuk es behuztunk kajalni. Az elso helyen kocsmai verekedes volt epp, egy szegeny burmai jol meg lett rugdosva es el is taszajtottak, igy ugy dontottunk, mashova ulunk be. Kb. 4 kajaldaval arrebb volt egy joarasitott kajalda, aki mert csapolt sert is, ugyhogy ott fogyaszrottuk el az utolso bagani ebedunket. Kaja utan meg motorozgattunk, templomot neztunk, aztan f6-ra visszamentunk a hotelbe osszeszedni magunkat es a csomagjainkat, mert 6 utan barmikor johetett ertunk a pick up, ami a buszhoz vitt ki minket.
Kis kesessel ugyan, de megerkezett. Bepattank a kis bkv bussza atalakitott kisteherautoba es elindultunk. Ut kozben kisse aggodtunk, nehogy ezzel utazzunk Kalawig, de egy rovid ut utan meglattuk a varos szeli buszpalyaudvart es megnyugodtunk, hogy csak rendes buszozas fog kovetkezni az elkovetkezendo 7 oraban.
