Kalawba este 7-kor indult a buszunk. Vegul normal busszal, nem vip busszal mentunk, mert mire eldontottuk, hogy az utobbival mennenk, addigra elfogytak ra a jegyek. Igy maradt a fapados verzio, ami azert nem volt olyan szornyu. Az uleseket hatra lehetett hajtani, kenyelmes is volt, vizet is kaptunk, de ezek az azsiaiak igazan leszokhatnanak mar a fagyasztasrol, nem ertjuk miert kell minden jarmuvet jegveremme huteni. Milyen jo, hogy volt nalunk repulos takaro!Amugy azert volt szerencses, hogy ejszaka mentunk, mert igy nem lattuk, milyen uton es hol megyunk. Neha, amikor kipillantottam a sotet ejszakaba, mindent lattam magunk korul, csak betont nem, razott is a busz rendesen. Kb. 2 oraval azutan, hogy elindultunk, jott a szokasos megallas a busztarsasag erdekeltsegebe tartozo helyi restaurancianal. Persze mindenkit felkeltettek, le kellett szallni, hatha veszunk valamit vagy eszunk-iszunk, majd jol kihanyjuk mindezt a szuper razos utak miatt. A fiuk ittak egy-egy csapolt sort, E is vett valamit, en biztosra mentem, nem eltem a kinalkozo lehetosegekkel, csak a wc-t kerestem fel. Buszutaknal ugyanis az a szabaly, hogy nem akkor pisilunk, amikor kell, hanem amikor lehetoseg van ra. Fel oras szunet utan indultunk tovabb es mar meg sem alltunk Kalawig. Viszonylag sikerult jol aludni a buszon, ami nalam ritkasagszamba megy.
A kalawi ejszaka rettento hideg volt, meg a fagyasztott buszhoz kepest is. Oriasi szerencse, hogy a busz epp ott allt meg, ahol a hotelunk volt, igy csak par lepest kellett megtennunk hajnal 3-kor es mar foglalhattuk is el a szobankat.
Gyorsan lefurodtunk, majd nyugovora is tertunk.
Reggel felmentunk a teton levo etterembe reggelizni, igazi kis terulj-terulj asztalkamat varazsoltak nekunk. Volt sult rizs, tukortojas, salata, dinnye, mogyoro, tea/kave es juice. Nagyon fincsi volt, nem is szamitottunk ilyen jo ellatasra ebben a hotelben.
Reggeli utan Zs es A elmentek turavezetot es masnapra transzfert szerezni, mi addig keszulodtunk E-val. A kereses es az alku sikerrel jart, indulhattunk is turazni (es masnap majd Pindayaba es az Inle-tohoz). Egy indiai ferfi volt a turavezetonk, aki olyan iramot diktalt, hogy alig birtuk kovetni.
Az utunk kis falvakon, hegyeken-volgyeken at vezetett, lattuk hogyan gazdalkodnak a helyiek, mit termelnek, hogyan elnek. Nagyon erdekes volt. Ebedre egy kilatopontnal alltunk meg, ahol ettunk nagyon finom indiai chapatit zoldeseggel, levessel meg dinnyevel, hozza ittunk Myanmar sort, tokeletes volt. A labamat eddigre mar nem igazan ereztem, kijottem a gyakorlatbol, regen volt mar a vulkanmaszas. :-)
Aztan elindultunk visszafele, ekkor mar bele kellett huznunk, mert kicsit kesesbe is voltunk, no meg rajottunk, hogy az ember szeretne minket valami zenes tancos estre behurcolni, amire idoben oda kene ernunk, ezert o mindenkeppen sietni akart. Ekkor mar foleg szerpentinen gyalogoltunk, neha elhaladtunk kiszaradt rizsafoldek mellett. Sejtesunk beigazolodott, ugy mentunk vegul be a varosba, hogy utba essen a mulatsag helye. Nekem sok kedvem nem volt maradni, sor se volt es mondjuk Burmaban inkabb valami autentikus muzsikat hallgattam volna, mint egy kanadai (ha jol emlekszem) gitarozasat. Szoval vegul nem maradtunk, hazasetaltunk a hotelig. Ott elkoszontunk az indiaitol, adtunk neki borravalot, mert mint megtudtuk ez a JK elegge lehuzta ot (mivel kozvetiton at lett o a turavezetonk, igy neki alig maradt valami). Felmentunk lezuhanyozni, Zs addig keresett egy helyet, ahol volt csapolt ser, oda beultunk vacsizni es bamultuk a kalawi fout forgalmat.
Este sikerult bebambizni, koszonhetoen a Mandalay rumnak, ugyhogy masnap kicsit nehez volt az ebredes. :)