Reggel idoben kelunk, kenyelmes reggeli utan kicsekkolunk es kisetalunk a buszallomasra. Viszonylag hamar kiderul, melyik busszal kell mennunk (sikerul leszolitani egy embert, aki szerencsenkre ezt pont tudja es el is vezet a buszhoz) majd Mihintaleba.
A buszokon nyilvan nincs legkondi, az ablakok kinyitasaval lehet kereszthuzattal kis levegot csinalni a felcsicsazott busz belsejeben. Mert a buszok aztan fel vannak diszitve, kivul szep festesek vannak, belul meg teljes belso festes, villogo Buddha szobrok, kepek, vannak a vezeto ules felett, nyilvan viragfuzerrel megspekelve. Fontos elem meg a hangszoro is, amibol a helyi zene uvolt(het) utazas kozben. Mi E-vel fel is ulunk ra, a fiuk lenn az allomason varakoznak, mondvan, hogy fenn dog meleg van, nincs levego. Ami valoban igy is vant, de a lenti dog melegben sem jobb varakozn szerintem. A vegul feljon a buszba es kinyit par ablakot, igy varazsolja azt a bizonyos kereszthuzatot elo, ami jelentosen javitja busz szellozeset. Szoval varakozunk, hogy megteljen a busz, mert ugye itt nem menetrend szerint mennek kvazi a buszok, Na szep lassan osszegyulik a megfelelo szamu ember, el is indulunk, de kb 20 meterenkent ujabb es ujabb felszallo utasokra varunk. Igy, a kb a 12 km-es tavot sikerul megtennunk majdnem egy ora alatt. Kozben nyilvan jon mogyoro, mandarin es valami helyi kaja arus is, aki a portekajat probalja ertekesiteni a buszon, ez teljesen megszokott az azsiai tomegkozlekedesi eszkozokon. A buszvezeto amugy a varosbol kierve mar elegge nyomul, suhanunk ezerrel Mihintale fele.
A kedves kaller segit, hogy hol kell majd leszallnunk, ami nagy segitseg, mivel a megallohelyeket ugye csak szingalezul kiabaljak korbe. Azt meg nem ertjuk. Rovid seta utan oda is erunk a frangipani fak altal szegelyezett bejarathoz, ahol ugy dontunk, eloszor vegyunk vizet, no meg kostoljuk meg a sri lankai narancsot, ami inkabb a citromra hajaz. A-ek csak egy adaggal vettek, ami kb egy deci, azt onti fel a neni vizzel, meg jeggel meg cukorral, majd osszerazza es nemi koktelkeveros fordulattal onti egyik edenybol a masikba az elegyet, majd poharban szervirozza fel ezt A-nak. Mi gondolunk egy mereszet, kerunk 4 naracsbol narancslet, minden nelkul, de az olyan savanyu, hogy elkezdunk parazni attol, hogy majd gondjaink lesznek az ut soran. De szerencsenkre A gyogyszeres uvege -amiben epp vodka van- velunk van, igy gyorsan fertotlenitunk egyet az 1843 lepcso megmaszasa elott.
Neki is indulunk, nyilvan teljes harci diszben E-vel (vallak, terdek takarva), nem baj vegulis, hogy 5000 fok van, nincs melegunk, a dehogy. De ugye ez szent hely, tiszteletben kell tartani a szokasokat, amivel nincs baj. Mengyunk felfele, kis pihenoket beiktatunk, ut kozben latjuk Sri Lanka nemzeti allatat, az orias mokust is. A jegyvasarlo bodenal a rendor probalja a ketto megjeent peldanybol az egyiket magahoz csalogatni, hatha latjuk kozelebbrol, de sajnos nem hajlando egy lepest sem tenni felenk a mokus.
Felerve a dagobahoz szembesulunk azzal, amit azert mar sejtunk elore, hogy ujra cipolevetelre lennek kenyszeritve, es hiaba a szep dagoba, a forro ko, a homok es a kosz nem igazan csabito ez most nekunk. Igy keresunk egy keruloutat, ezen az uton pont utbaesik meg valami, amit Zs meg akar nezni. Ezen az uton sokkal kozelebb tudunk menni a dagobahoz, mint az elso probalkozas soran. Viszont tovabbra is csak a cipo nelkuli verzio az elfogadott outfit a belepeshez, ezert vegul A es E bemennek, mi pihegunk es oldalrol csodajuk a hofeher szepseget.
Aztan lesetalunk, kimegyunk a buszmegallohoz, minimalis varakozas utan jon is a busz, igy eleg hamar visszerunk Anuradhapuraba. Ott a helyi vasarnapi piacnal tesz ki minket a busz ahol gyorsan korbenezunk (kaphat minden itt, mint minden valamire valo piacon, ruha, vegyszer, zoldseg, szariott hal - jo budos es persze gyumolcs). Aztan megkeressuk a Nemzeti Italboltot, veszunk sort illetve Arakot (narancsos es mangos kivitelben). A szemkozti arusnal pedig par szamoszat, es meguzsonnazunk egy teherauto mogott megbujva, mert tilos az utcan alkoholt fogyasztani, igy a kiserokent megvett hideg Lion sort ujsagpapirba csomagolva ittuk meg (kb mint Istanbuban).
A fiuk a szallasra visszamennek a csomagokert tuktukkal, mi addig elsetalunk a buszallomasra kideriteni, melyik busz is megy Polonnaruwa fele. Nekunk ez kell, mert ez utba ejti Habanarat, ami 3 ejszakan at a bazisunkkent szolgal majd.
Egy segitokesz fiatalember meg is mutatja, hol a busz, a fiuk epp megerkeznek, jelezzuk felszallasi igenyunket a buszra. A busz hatuljaba bedobaltak a csomagokat, mi meg felszallunk, hat csurig van a busz, de kesobb latjuk, hogy lehet ezt meg tovabb megtolteni emberekkel. E kap helyet, en az elso negyed oraban a hatso lepcson utazom, amit nem is banok, legalabb jon a levego ram. Majd a klajzi az E melletti embert felallitja, hogy adja at nekem a helyet, alig ferunk el, nyilvan ezek a buszok nem az europai meretre lettek kitalalva. :) Sebaj, utazunk bekesen, csapatunk ezerrel, a sofor ugy eloz minden, mintha kotelezo lenne es orommel hasznalja a satufek technikat is, csak gyozzon az ember kapaszkodni. A menetido szerint ket ora helyett masfel ora mulva megerkezunk Habanaraba. Tudjak, hol fogunk leszallni, figyeltek erre, mert mire leertem a buszrol, szinte az osszes borondot mar kikeszitettek az ut szelere, a tobbiek epp hogy leszalltak es mar indul tovabb a busz.
A kis szallasunk szuper, a helyiek nagyon cukik, lesik minden kivansagunkat. Basic angolt nyomnak, amit eleg nehez erteni, de jol elkommunikalunk, foleg, ha nem A beszel, a cizellalt angolsaggal, mert barmilyen szepen is beszel angolul, ezt sajnos nem ertik meg. :)
Este meg elmegyunk vacsizni, nagyon finomakat eszunk, Zs chicken curryt, mi E-vel Kottut, ami egy ilyen fiszeres sutl teszta, nagyon finom, A meg rotit (ami nem tul jo), enneben a palacsintajaval, amit kokuszos mezes, isteni egyszeruen, de mi mar olyat nem kertunk, mert a foetel szinten 2 fore valo, igy a maradeomat Zs eszi meg, nem is ferne belenk mas. Este meg a teraszon ucsorogve, hallgatva az erdo es a kozut forgalmanak a zajat elszurcsolunk gy kis Lion sort, majd nyugovora terunk.
