Masodik napunkat igy egy varosnezo turaval kezdtuk, ezuttal a Real City Tours Medellinre esett a valasztasunk. Sokat gondolkodtam egyebkent rajta, hogy menjunk ilyen ingyenes setakra vagy sem, de aztan ahogy a bejelolt latnivalok a terkepen egybeestek epp azokkal a helyekkel, amik az o turajukban is szerepelnek, ugy voltam vele, probaljuk meg. Vegulis csak nyerhetunk a plusz infokkal, amiket hallhatunk toluk es hatha tobb mindent meselnek, mint ami a Lonely Planet-ben talalhato a varosrol. Utolag tudom, jo dontes volt, csak ajanlani tudom oket barkinek, aki egyszer Medellint felrakja a bakancslistajara (es a Zippy-t is!).
Elozo este irtak is WhatsApp-on nekunk, hogy ugye megyunk, minden rendben van. Valaszoltam, hogy persze, holnap ott leszunk a megbeszelt helyen. Meg rakerdezett gyorsan a kontakt, hogy merrol megyunk. Irtam neki a hotelunk nevet es hogy siman odasetalunk egy negyed ora alatt, ne aggodjon. Azonnal kuldte a screent, bejelolve rajta, hogy merre menjunk, melyik a biztonsagos ut. Reggel a nagy kapkodasban ezt el is felejtettem, mentunk arra, amit a Google irt, ami valoszinuleg epp a rosszabb utvonalat adta meg. Nem mondom, hogy feltem, de mig odaertunk, szipustol (frankon a fejere volt hozva a zacsko es ugy allt az utcan) kezdve szegeny csoveseken at munkaba sieto irodistaval is talalkoztunk. Eleg szines amugy az utcakep itt Medellinben. Az arusok rengeteg fajta gyumolcsot, mindenfele helyi etelt, kavet, uditot arulnak. A gyumolcsarusitas extra hangos, nemelyik arus hangszoroval raerosit arra, hogy a jarokelok figyelmet jobban felhivja a sajat portekajara.
A belvarosi turank vezetoje egy fiatal srac, Dio volt, aki Medellinben szuletett. O is hasonlo borzalmakat elt at, mint amikrol Stiven is meselt elozo nap. Magat a turat remekul epitette fel. Volt szo tortenelemrol, a varos eleterol es sok-sok helyi tortenetrol is. Az egeszben az volt a legjobb, hogy ha volt is atfedes a Zippys turaval, az csak nagyon minimalis volt es leginkabb Escobart es a drogkereskedelmet erintette.
A tobb, mint harom oras seta soran a belvarost fedeztuk fel. Tobbek kozott setaltunk az Alpujarra kormanyzati kozpontban, megneztuk a nem tul szep, inkabb szoci idoket idezo epuleteket. A kozelben volt a regi vasutallomas epulete, azt is megneztuk, aztan tovabbsetaltunk a (szabad forditasban) a Fenyek terere. Itt 300 darab fenyoszlop van, sok-sok bambusz kozott. Este nagy fenyt ad, szepen bevilagitja a teret, igy adva kevesebb eselyt a bunozesre. Tovabb menve egy setalo utcaban talaltuk magunkat, mindent lehetett ott kapni, szexi fehernemutol kezdve elektronikus cuccokon at mindenfele kajaig.
A kovetezo allomas a National Palace volt. Ez korabban az Igazsagugyi miniszterium volt, csodas allapotban van jelenleg. Ez leginkabb annak koszonheto, hogy bar megvettek az arabok, de csak azzal a feltetellel adtak el nekik, ha nem valtoztatnak az eredeti kinezeten, csak felujitjak. Kivulrol is lenyugozo, de belulrol igazan impozans. Most egy orias plazakent vagy inkabb piackent uzemel, tele van kisebb boltokkal, amik nem eredeti termekeket arulnak.
Ahogy itt vegeztunk, volt egy kis piheno itt, tovabb mentunk a Veracruz templomhoz, ami a varos legregebbi temploma. Elotte volt egy kis ter is, ahol azert elegge kellett figyelnunk az ertekeinkre, mert azert ez nem a legpatinasabb resze a varosnak. Tobbnyire oromlanyok munkalkodnak itt (nem igazan a szep fajtabol, otthon, az Illatos uti kisasszonyok sokkal igenyesebbek). A ter korul van sok hotel a pasztororak megtartasara. Aztan a mondas szerint dolguk vegeztevel beternek a templomba "meggyonni" a bunuket es igy aztan hirtelen feloldozast is nyernek, rendben van minden, mennek is tovabb az ujabb dolgukra.
Innen nem messze van a Botero ter az Antioquia Muzeum es a Kultura haza, az utobbinak szerintem nagyon szep epulete. Botero Medellinben szuletett, igy itt is van egy muzeum, ahol a muvei ki vannak allitva, illetve a teren nagyon sok szobra is megtalalhato. Nagyon hangulatos amugy ezek kozott setalgatni. Az Antioquia Muzeum epitesehez egy belga epiteszt kertek fel, aki aztan megelegelte a sok varialasi kerest (legyen kisebb x meterrel, aaaa, az ne ugy legyen, stb) es itthagyta az epitkezest befejezetlenul. Vegul a helyiek fejeztek be, a hianyzo epuletresz koszonoviszonyban sincs az eredeti stilusaval, erdekes latvany igy, de szerencsere az eredeti a dominansabb latvanyban, igy az rejti rabul az ember szemet, ha erre jar.
Innen elkezdtunk visszafele setalni es megneztuk Pedro Nel falfestmenyeit, majd a Berrio Parkon at folytattuk tovabb az utunkat. Itt estenkent, munka utan az emberek osszegyulnek, szol a zene es mindenki salsazik. Amikor mi arra jartunk, kora delutan volt meg csak, igy semmilyen tancolas nem volt es sajnos kesobb sem, amikor este Zsvel meg tettunk arra egy kort, csak zeneltek a helyiek es acsorgott ott mindenki, fokent ferfiak. Eszembe is jutott, hogy hol vannak a nok, kikkel fognak salsazni ezek a ferfiak? Egymassal tan? :-) nyilvan nem, viccelek, de sajnaltam, hogy nem lattuk, milyen egy igazi utcai spontan buli.
Itt is volt egy nagyon szep templom, korulotte telis-tele mindenfele arusokkal. Dio azt mondta, szerinte ez a vilagon az egyetlen templom, aminek kozvetlen kozeleben porno DVD-ket arulnak...es tenyleg. Rambo es egyeb filmek mellett ott voltak valoban a felnottfilmes tartalmak is eles kontrasztban a templommal a hatterben.
A turankat a San Antonio parkban fejeztuk be, ami szinten egy szornyu tragedia helye volt a kozelmultban. Egy nap nagy koncert volt itt, mindenki tancolt, tele volt a ter. Majd valaki felrobbantott egy bombat. Nagyon sokan meghaltak es meg is serultek. Erdekes modon itt nem az volt, hogy senki sem akarta vallalni a robbantast, hanem tobb szervezet is magara vallalta ezt a szornyu tettet. A teren allt Boteronak egy madaras szobra is. Termeszetesen ez is megserult a robbanasban. El akartak tavolitani ezt a terrol, de egyszer csak csorgott az illetekeseknel a telefon, hogy ne tegyek. Maga Botero telefononalt es kerte, hogy ne vigyek el onnan a szobrot. Es hogy miert ne? A valasza erre az volt, hogy ne tuntessenek el mindent, ami a szornyu esemenyekre emlekezteti az embereket. Maradjon csak ott es legyen szem elott, mi is tortent itt, ez is a varos multja, nem lehet csak ugy kitorolni. Igy a mai napig ott all a felrobbantott szobor, mellette pedig egy uj, jelkepezve a multat es velhetoen a jobb es szebb jovot.
Termeszetesen Dio is meselt sokat Escobarrol es arrol a vilagrol, ami volt itt, mikor elt. Azt mondta, hogy a helyieket harom csoportba lehet osztani. Az elsobe azok tartoznak, akik teljes szivbol gyulolik azert amit tett, nagyon sok csalad vesztette el hozzatartozojat a kartell haborukban, kulonbozo harcok soran. A masik csoport az, aki nem erti, miert nem szerettek ot az emberek, hiszen a szegenyeknek hazakat epitett, munkat adott (csak a kerdes ugye, hogy milyen aron?). A harmadik csoportba pedig azok tartoznak, akik semelyik oldal fele nem hajlanak es nem tudnak vagy szeretnenek allast foglalni ebben a kerdesben. Az biztos, hogy azert a helyiek tobbsege nem orul ennek a nagy szemelyi kultusznak, ami a mai napig ovezi Escobart. A Netflix sorozata, a Narcos is kevesbe a valosagot mutatja be, azt is jol kiszinezve, ezert ennek sem orulnek igazan. Az Escobar turak (ilyen is van) sem annyira kedveltek nyilvanvaloan azok kozott, akik teljes szivbol gyulolik ot azokert, amit tett. Allitolag volt olyan turista, aki eljott csak azert ide, hogy Escobar sirjarol szivjon fel egy csik kokot. Teljesen erthetetlen, hogy valakinek ilyen hogyan fordul meg a fejeben, foleg annak tudataban, hogy milyen sitet es veres idok voltak akkoriban Medellinben. Amugy Escobar medellini hazat nemregiben romboltak le, hogy ne legyen kvazi emlekhely belole. Kicsit meg visszakanyarodva a Communa 13-ra, fontos tudni meg azt is, hogy azert volt konnyu dolguk a bunozoknek ott es tudtak hipp-hopp eltunni, mert a kis utcakba a rendorok nagyon lassan tudtak felmenni, kocsival lehetetlen is ott kozlekedni, igy egy szempillantas alatt kereket tudtak oldani vagy elbujni es sosem kerultek (vagy nagyon ritkan) rendori kezre.
A tura vegeztevel elmentunk meg a varos eszaki vegeben levo ket cable carhoz. Ezek is jo hosszuak voltak, ket egymassal szembeni hegyre vittek fel. Azert ez is elegge szegeny negyedeket kotott ossze a metroval, takolt hazak, szuk utcak, kis hazak voltak mindenfele, amerre csak a szem ellatott. Az egyik vonal alatt egy oriasi szarvasmarha telep volt (benn a varosban!), telis-tele gebe marhakkal. Szivszorito latvany volt. Szerettunk volna felmenni az Arvi parkba, ami az egyik felvono vegen van a hegyen es ott nagyokat lehet setalni, de sajnos az a felvono, ami oda vitt volna tovabb a masik vegallomasatol, karbantartas miatt zarva volt epp. Igy Zs nagy banatara vegul oda nem jutottunk el. En is sajnaltam amugy, mert jokat olvastam rola.
Igy visszametroztunk a belvarosba es keso delutantol szabad programot tartottunk. Mi beultunk a Botero teren egy kavezoba inni egy presszo kavet es csak bamultuk a teren setalo embereket. Idokozben eleredt az eso is, szerencsenkre egy napernyo alatt ultunk, igy az valamennyire vedett minket a megazastol. Miutan elallt, vegigsetaltunk azokon a helyeken ujra, ahol delelott jartunk, hogy tudjunk par kepet is csinalni a magunk tempojaban. Ahogy besotetedett, beultunk egy kajaladaba vacsorazni. Sok helyen arulnak napi menut, azt ettunk mi is (Salentoban is ilyen helyeken vacsoraztunk, remek eteleket adtak mindig). Most babkremlevest kaptunk, grill csirkevel, babbal, fozo banannal, rizzsel es salataval, ehhez meg jart egy udito is. Egy menu 1300 peso, ami kb 1000 Ft. Elegge jutanyos ar es raadasul jol is lehet vele lakni, sot.. neha sok is, igy Zs jar igazan jol.
Vacsora vegeztevel elindultunk haza, a helyi szupermarketben osszefutottunk Á-ekkal is, ok is es mi is vasaroltunk par dolgot az El Cocuy turahoz (utolag mar tudjuk, tok felesleges volt a kajak nagy reszet megvenni, de sebaj). Hazasetaltunk, majd osszecuccoltunk, mert masnap hajnali 4 ora indulast terveztunj azert, hogy lehetoleg barati idoben odaerjunk El Cocuy-be. Az ut kb 650 km, 14 orat irt ra az utvonaltervezo, rutinosan mi plusz ket oraval terveztunk (nem feledve az utfelujitasokat...). Az ut vegul valoban 16 oras lett, este 9-re ertunk oda. El Cocuy elott levo falucskaban megalltunk vacsorazni, remek hambit ettunk salchipapaval, meg hozza leguritottunk egy hideg Club Columbia sort is. A foteren volt ez a hamburgerezo, nagyon hangulatos volt, nem voltak sokan, rajtunk kivul ket asztalnal ultek csak helyiek. Ok latszolag bandaztak, meg iszogattak kozben.
Sajnos a hideg kovetett minket ide is (allitolag az idojaras nem tudja most Kolumbiaban, hogy igazabol nyarnak kene lennie es csomot esik az eso, ami szokatlak ilyenkor errefele). A hostelunk szuper volt, de ugyanugy hideg volt a szobaban, ahogy Salentoban is. Futes nuku, ellenben 4 takaro volt, ami szolgalta azt, hogy ejszaka ne fagyjunk szet a hideg szobaban. Ide azert jottunk, mert azt terveztuk, hogy megcsinaljuk a Laguna Grande trekket, ami egy 17 km-es kortura, 800 meteres szintemelkedessel. A vege 4600 meteren van es a gleccser szelehez lehet eljutni, illetve csodas gleccser tavak is vannak fenn, az ut pedig a paramon keresztul vezet, ami egy kulonleges es ritka hegyi okoszosztema.
Arrol, hogy hogyan is sikerult a tura, mi is a paramo es milyen volt a trekk, hamarosan be fogUNK majd beszamolni. ;-)
