Több, mint 20 éve, amikor még nem volt Spotify és YouTube, a betárcsázós internet világában és a partikirálynő korszakomban, nagyban ment a zenék letöltése (nyilván torrentről vagy más nem annyira legális forrásokból) és CD-re írása (milyen jó volt már, mikor volt mp3-as CD is, arra jóval több minden fért rá), így lehetett kvázi csak hallgatni a legfrissebb zenéket, mixeket.
Így sikerült rátalálnom egy Sasha (nagy rajongója voltam) és Pete Tong DJ-szettre, amit a Bondi Beachen, Sydney-ben rögzítettek egy újévi buliban. Annyiszor hallgattam meg, hogy már felkeltette a kíváncsiságom, milyen is lehet ez a Bondi Beach, ahol újév napján ez a frankó buli lehetett (elektronikus zene rajongóknak szívből ajánlom ezt a mixet: https://youtu.be/TNxDlOhzvdk?si=h-AWk7_bPAXs844g). Így kerestem rá erre a tengerpartra, és láttam meg az Iceberg csodálatos medencéjét, amibe akkor örökre beleszerettem. A medence vizének világoskék színe gyönyörű kontrasztban volt az óceán mélykék színével, háttérben ott volt a Bondi Beach, varázslatos látványt nyújtott a képeken, olyannyira, hogy akkor még csak a tudat alatt lévő bakancslistámra felkerült ez a hely.
Amikor ezt az ausztrál utat terveztük, mondtam Zs-nek, hogy ide mindenképpen szeretnék elmenni, ússzunk egyet ebben a csodás medencében, aztán ezt be lehet fűzni egy napi programba majd, mert a Bondi környékén a parton rengeteg parti sétány van, ahol lehet sétálni/kirándulni. Ez volt a terv, az élet amúgy ezt kicsit felülírta, de erről majd talán később.
Sydney-be este simán megérkeztünk, a külvárosban volt a hotelünk, mert lehetett ingyen parkolni, a belső részeken sajnos nem. Amúgy ez egy teljesen jó szállás volt, szinte az ajtóban volt a vonatmegálló, ami a Circular Quay-ig repített minket, ami a legeslegbelvárosabbi része Sydneynek. Teljesen ideális volt minden szempontból nekünk. Mivel az első napunk péntekre esett, úgy voltunk vele, hogy aznapra tegyük a túrákat és az Iceberg meglátogatását, mert az még munkanap, hátha nem lesz úgy tele minden, mint ahogy feltételezhetően lesz hétvégén.
Kora reggeli indulást terveztünk, korábban azt gondoltam, milyen jó lehet a napkeltében abban a csodás úszómedencében kezdeni a napot, de hát az elmúlt egy év és az elmúlt egy hét utazás fáradtsága összeadódik nyilván mindig, és esély nem volt reggel 4-kor felkelni, hogy odaérjünk nyitásra. Szóval ezt elengedtük, keltünk így is 7-kor, a készülődés is minimum másfél óra szokott lenni, úgyhogy kb. sikerült végül 9 felé elindulni. Út közben még a helyi Euronicsbe (Bing Lee) bementünk konverterért, mert olyan fajtájú, ami az ausztrál konnektorokba jó, nem volt. Mert ilyen, ami ide kell, sehol máshol (Új-Zélandon kívül még) nincs. A zsákmány megszerzése után folytattuk az utunk Bondi felé.
Előzetesen utánanéztünk, hogy a környéken szinte csak fizetős parkolás lehetséges, de egy kis kutakodás után rátaláltam egy hostel oldalára, akik egy térképen jelölték, hol van a közelben nem fizetős utca. Innen is köszi nekik a kedvességükért, mert megtaláltuk, sőt, még hely is volt. Egy szépséghibája volt a helyünknek, hogy egy olyan fa alá sikerült megállni, amin kakaduk tanyáztak. Ezek a kakaduk pedig rágcsálták a fát, a friss hajtásokat és a terméseket rágták le, amik természetesen a kocsira hullottak. A nap végén, mire felszedtük az autót, már az egészet szinte kis túlzással beborította a rengeteg levél és minden más is, no, de sebaj.
Szóval a napot az Icebergben kezdtük, oda egy laza 30 perces séta vezetett. Ez a Bondi Beach Sydney egyik legjobb és legkedveltebb strandja. Egyrészt óriási, sok ember tud itt strandolni, másrészt frankó hullámok vannak, így a szörfösök is szeretik. Rengeteg étterem, kávézó, bolt van itt, könnyen megközelíthető tömegközlekedéssel is. Van egy óriási fürdőház is, ami többek között kiállítótér, étterem, rádió stúdió helyszín is egyben. Ezen áthaladva tárul elénk a homokos öbölben lévő igéző kék tenger és a parton pihenő, napozó sok-sok ember látványa. A vízben szörfösök próbálják a hullámokat meglovagolni, fürdőzők pedig az arra kijelölt helyen pancsolnak a vízben.
Amikor terveztük az utat, azt gondoltam, hogy ez az ország maga a Kánaán fürdés szempontjából, mert mindenhol óceán veszi körül, aztán jobban utánanézve rájöttem, hogy ez annyira nem lesz igaz, mert mindenhol van valami, ami veszélyt jelent a fürdőzőre, pl. cápa, kockamedúza, vagy akár az erős áramlatok. Szóval jobb óvatosnak lenni (is).
Az Icebergbe 10 dollár volt a belépő. Az öltözőben tiszta zuhany, tusfürdő várta az úszni vágyókat. A víz hideg volt, nagyon fun volt úgy úszni, hogy időnként bele-belecsapnak a tenger hullámai a medencébe. Nem is volt baj amúgy ez a hűs víz, mert dögletes meleg volt, százágra sütött a nap. Úsztunk picit, aztán Zs nekivágott az aznapi első túránknak, én pedig maradtam az Icebergben strandolni.
A Bonditól ment fel egy busz egészen a part legészakibb részéhez, a Hornby világítótoronyhoz. Innen tökéletes panoráma nyílt Sydneyre. Aztán innen az út végig a part mentén, az ormon vezetett vissza a Bondira. Csodás öblök, elképesztő panorámák (és házak) kísérték az utat. 4-kor találkoztunk újra a The Depot kávézónál, ahol kis koffeinnel felturbóztuk magunkat és immáron együtt indultunk tovább a Bondi to Coogee walkra. Ez a kis séta is szintén a partvonalat követi, hol a sziklákon, hol a beachen vezet a kiépített út végig 6 km-en át. Sajnos én a Bronte Beach-től nem tudtam tovább folytatni a sétát, ott elváltunk újra egymástól. Zs ment tovább, én pedig végül buszra szálltam és visszamentem a kocsihoz.
Sydneyben a tömegközlekedés tök egyszerű, igazából semmi nem kell hozzá, csak a telefon és az, hogy azzal fizetni lehessen. Felszálláskor és leszálláskor le kell csippantani, és a megtett út alapján számolja az útidíjat. Illetve van egy napi limit, onnantól nem számol fel plusz pénzt. Ez az első utunk, ahova semmilyen helyi pénzt nem váltottunk, mert mindent lehet kártyával fizetni. Ami egyfelől tök szuper, másrészt van némi árnyoldala is, mert vannak helyek, amik kvázi büntetik a kártyás fizetést extra felárral.
A másik frankó dolog, hogy szinte mindenhol van free wifi. Emiatt szerintünk egyáltalán nem szükséges helyi SIM-kártyát vásárolni, mert amire kell internet, arra pont elég az utcán fogott ingyenes wifi, a szállásokon meg mindig van jó. A wifit az egyik helyi távközlési vállalat szolgáltatja, és az utcai telefonfülkék (ezek itt még vannak) a jeladók. Szinte mindenhol van telefonfülke, így nagyon könnyű internetet fogni. Ha pedig ezek nincsenek épp, akkor sok helyen van ingyen városi wifi. Ami még frankó dolog, több helyen láttam telefontöltő állomást, ami nem fizetős! Ez is milyen jófej dolog.
Zs végül végigcsinálta a túrát, visszabuszozott ő is a kocsihoz, elmentünk még vacsorázni gyorsan, aztán felszedtük a kis járművünket, és elindultunk hazafelé.
