Mincaban toltott ket napunkon a kornyeken terveztunk turazgatni. Itt is vannak kave (es kakao) ultetvenyek, meg szep magas, 3000-es hegyek is, ahonnan jo ido eseten a Karib-tenger is lathato. Igy az elso nap egy kb 16 km-es turat terveztunk be egy kozeli kilatoponthoz, masodik nap pedig egy kaveultetvenyre szerettunk volna ellatogatni es belemerulni a keszites rejtelmeibe.
A hostel hatalmas teraszan van a reggeli. Nem tul boseges, rantotta/omlett vagy palancsinta van, de ez napinditasnak pont idealis. Na meg az is, hogy tele van CICAKKAL a hely! Eloszor egy felsziamit kapok el, kandurka, vezna szegeny, de a simogatast nagyon birja. Aztan ott volt meg egy fekete anyacica, a harom fekete krampuszaval, akik kb ket honaposak lehettek. Na ok igazi sztarok voltal, mindenki probalta bekampozni oket, tobb-kevesebb sikerrel. Egesz reggel szaladgaltak mindenfele vagy eppen a palmak alatt megbujva pufoltek egymast. Irto aranyosak voltak.
Reggeli utan neki is vagtunk az elso turanak, ami kezdetben a falun at vezetett. Ez azert volt jo, mert igy fel tudtuk merni a lehetosegeket vacsora szempontjabol, meg korbe tudtunk nezni, mi van itt. Valoszinuleg, amikor porog itt az elet, akkor tele van minden (meg akkor is hangulatos lehet nagyon), de most, hogy kevesebb turista van, kellemes mennyisegu ember van itt epp. Van sok kavezo, etterem, kisbolt, pont elegendo minden ahhoz, hogy az ember lanya jol erezze itt magat.
A falubol kierve mar az erdoben setaltunk, neztuk a szep fakat, viragokat es el-el kaptunk egy-egy szep madarkat is. Utba esett epp a Marinka vizeses, de vegul ugy dontottunk, nem megyunk be megnezni. Lattunk mar sok szebb es nagyobb vizesest, nem is volt nalunk furdocucc, igy konszenzusos dontest hozva mentunk tovabb. Utolag nezve jo, hogy igy dontottunk. A kilatoponthoz eleg meredeken emelkedo ut vezetett, a vege 1400 meteren volt. Bananfak kozott kanyagott az ut, nehol csodas kilatas nyilt a volgyre, ahol jol esett picit idozni es megpihenni, mikozben a panoramaba merultunk. Ut kozben egy farmerrel talalkoztunk, aki az egyre kozelgo sotet felhot latva mondta, hogy siessunk, mert nemsokara leszakad az eg. Utolso tartalekaimat osszeszedve, sietosre vettem a figurat, nehogy elkapjon az eso minket. Fene se akart ujra elazni. Epp, hogy meggyogyultam az elozobol nagyjabol, nem szerettem volna ujra rafazni (mondjuk itt legalabb meleg volt, nem olyan remesen hideg, mint Salentoban).
A kilatopontra felerven mar szemerkelt az eso, de volt egy rovid idonk ott par kepet kesziteni, aztan keresni kellett valamit, ami ala bebujhatunk az eso elol. Tobb etterem, kavezo is volt a kornyeken, de sajnos semelyik nem uzemelt. Meglattam egy helyet, ahol remenyeim szerint volt valami, de odamenven szomoruan tapasztaltam, hogy ez is kihalt es ures. De, legalabb be tudtunk ulni es a kb fel.oras orias esot fedellel a fejunk felett veszeltuk at. Megkajaltuk a hozott sanckeket, banant, kozben neztuk a tavolban Santa Martat es a Karib-tengert. Bezzeg, odalenn a varosban ragyogo napsutes volt. Na de nem puffogtunk, legalabb nem aztunk borig. Mert ha ez a hegyen felfele kapott volna el minket, akkor megismetlodott volna a salentoi eset.
Amikor elallt az eso, utnak indultunk, hiszen vart rank meg lefele megannyi kilometer. Kis falucskakon vezetett az utunk a muuton lefele. Egy kisboltban Zs vett egy sort, en pedig kaves kolat (nagyon nagy kar, hogy ezt otthon nem lehet kapni!) meg vettunk egy 20 dekas helyi sajtot. Nyammi. Olyan volt, mint a feta sajt, jo sos. Azt harapdalva mentunk tovabb Minca fele.
Ut kozben dumaltunk, hol mi Zsvel, hol Zs Á-val. Egyszer csak E-vel voltunk benne epp valamiben, amikor lefekezett mellettunk egy pickup(os kocsi). Kerdi a no, hogy Mincaba megyunk, levigyen minket? Tanakodva nezunk egymasra, mi legyen, idokozben a fiuk is odaernek. Megbeszeljuk, hogy jo, menjunk, igy meg ugy sem utaztunk meg meg messze is van a falu. Kerdezzuk, hogy mennyiert visznek le. Mondtak, hogy ugyan, semmibe sem kerul, pattanjunk be hatra. Bemaszunk, leulunk, mindenki kitamasztja magat es kapaszkodik jol, aztan indulas. Mokas volt igy utazni, nem mellesleg sok idot is megsporolt nekunk.
A faluba erve megkoszonjuk az utat, mi Zsvel keresunk egy kavezot, ahol van rendes kave es nem tintot (ami egy lotty kave) adnak csak. Hogy mi is a tinto pontosan? Picit kesobb kiderul. A kave finom, a hely kellemes, ucsorgunk egy kicsit, jol esik megpihenni, mielott visszamegyunk a hostelbe lecuccolni es furdeni a medencebe. Elotte meg bemegyunk a kisboltba sort venni, am ott egy 20 percre el is vesztem, koszonhetoen annak az icipici trikolor kiscicanak, aki ott volt. Csak felvettem es bujt hozzam, dorombolt es nyalogatta a nyakam. Nem akartam ott hagyni ot! :-) De hat sajnos nem hozhattam el, igy fajo szivvel elindultunk vissza. Rovid medencezest kovetoen este bemegyunk a faluba, finomat vacsorazunk, majd nyugovora tertunk.
Masnap a cicakkal kezdtek, egy szulinap inditasara ennel jobbat nem is kivanhattam volna. Sikerult egyszer-ketszer elkapnom oket simogatasra es dogonyozesre. A masodik, lazabbnak igerkezo napnak a programja a kavefarm latogatas volt, kisebb turaval fuszerezve. Az ut rovidebbnek igerkezik,.itt is van egy rovid szakasz, ahol azert jelentos a szintemelekedes, de siman megugorhato. Mig setalunk felfele, latunk bananfat es mangofaat (sajnos meg nem erett a mango - ha igy lett volna, orokre ott maradunk es megeszem mind) is tobb mas szep tropusi noveny mellett. Tobb helyrol is szep panorama tarult elenk Santa Martara. Erdekes, mikor terveztem az utat es nezegettem a terkepet, valahogy nem fogtam fel ennek az orszagnak a valos meretet. Lattam SM-nal is, hogy nagy, de valahogy megsem akkoranak kepzeltem, mint amekkora. Oriasi toronyhazak vannak ott is, van fel millio lakosa es hatalmas teruleten helyezkedik el.
Ket eb csatlakozott a kutyagolasunkhoz, nagyon rendesen vegugkisertek minket az ut soran. Amugy itt Kolumbiaban nagyon szeretik az allatokat (cica es kutya is). Mindig adnak nekik enni, vigyaznak rajuk es van beloluk sok (es a robbseguk nem kobor!).
Felerve a kavefarmon, az El Paraiso de Tukin kedvesen fogadnak minket. Beinvitalnak, hogy foglaljunk helyet a haz oldalan talalhato varoban. Hatalmas bananfurtok lognak ott, amibol ingyen lehet fogyasztani annyit, amennyit csak szeretnel. Isteni finom, edes bananok vannak, jol esik a tura utan. Mikozben eszegettunk, a kihelyezett madaretetoket figyeltuk (ahol szinten bananok voltak), hogy milyen madarak jonnek csipegetni. Annyifele szep szines madarka jart arrafele...jo volt csak bambulni oket. A tavolban volt egy oriasi avokadofa is, az is eppen ero felben volt. A kilatas innan is pazar volt Santa Martara, nem csak a teraszrol, hanem a nyitott, panoramas wc-bol is! Megallapodtunk a tura reszleteiben, sajnos kavetura epp nem indult (csak kora delutani idopont volt ra), csak kakao. Igy nem volt mas valasztas, maradt (akkor meg nagy szomorusagomra) az utobbi, de lebeszeltuk, hogy egy kis kiegeszitest kapunk a kaverol is. Milyen kedvesek!
A turat kinn kezdtuk a dzsungelben, megmutattak a kakaocserjet, hogy nez ki a viraga, milyen egy igazi nagy kakaobab. Hatalmas! Aztan meg meselt a vezetonk arrol is, hogy naluk nem permeteznek semmit, igy ki van teve a kakao es a kaveallomanyuk a kartevoknek. Sajnos a gomba es a madarak es bogarak is tamadjak a novenyeket, amik ellen ugy vedekeznek, hogy pl bananfat ultetennek. Igy egyreszt arnyekot ad a kakaonak/kavenak, masreszt nem no nagyra es hatha a bogarak azt eszik inkabb, nem a kaveszemeket. Szoval ezert volt igazabol ingyenes a banan eves, mert a banan egy szukseges rossz, amit a jo termes erdekeben ultetnek. A tura egy kis szobaban folytatodott, ahol a kakaokeszites folyamatat mutatattak be lepesrol lepesre. Ez egy kis manufaktura, nem nagyuzemi gyartosor, aminek nagyon orultunk, mert igy lattuk, hogy anno, a nagy gepesitesek elott hogyan is dolgoztak fel a kakaot/kavet.
A folyamat a kovetkezo: eloszor megporkolik a kakaobabokat, mar ekkor erezni a finom illatat a kakaonak, majd megorlik. Kis viz (es tej) hozzaadasaval lesz belole a massza. Ennek mar finom etcsoki ize van. Meg tobb forro viz es cukor hozzaadasaval meg is van a forrocsoki. A massza hutesevel pedig elkeszulhet mar az eheto csoki is. A moka kedveert meg arcmaszkot is csinaltunk, finom puha es barsonyos lett az arcunk utana, szoval megerte felkenni.
A program vegen kaptam egy browniet is a szulinapom alkalmabol, a srac mondta, hogy vegre nem latja az arcomon a szomorkodast. Mondtam neki, hogy igen, eloszor sajnaltam a kaveturat, de ez a kakao is zsenialis volt, szoval koszonom a remek szulinapi programot. Na ekkor elszaladt valahova, majd elokerult ezzel a kis sutivel es hozza elenekelte a Happy Birthday-t. Cuki volt nagyon. Miutan megettem a sutit, kimentunk ujra a fincara es megneztuk a kaveultetvenyt. Meselt nekunk a kaverol is roviden, ahogy igerte. Megtudtuk, hogy a kavet ket osztalyba soroljak. Az elso osztalyba a hibatlan kavebabok tartoznak, ezt exportaljak. A megmaradt, hibas kavebabbol pedig a helyi kolumbiai kave keszul, amit ok tintonak hivnak, azaz feketenek. Ez inkabb ilyen lotty szeruseg, vizes kave, mondjuk igy, nem annyira finom szerintem. Megmutatta a gepeiket, mit hogy csinalnak, tok erdekes volt igy latni, hogy keszul az organikus kave itt Mincaban.
Kb ket orat voltunk itt, tok jo volt az egesz, nagyon orultem ennek a programnak. Innen kb egy ora alatt lesetaltunk a hostelhez, ahol meg a medencenel kicsit pihentunk, furodtunk.
Santa Martaba az utolso collectivok (kisbusz) egyikevel mentunk. Ezek a kolumbiai emberekre vannak emretezve, szoval alig fertunk el, alig volt levego, nem volt tul kellemes a szerpentinen ezzel leszaguldani a tengerszintre. A hotel a helyi piacnal volt, mikor odaertunk ilyen este 6 fele, olyan volt minden, mintha cianoztak volna az utcan. Minden arus pakolt el, a boltok kezdtek bezarni, nem ertettuk, hogy mi van. A hotelbe gyorsan becsekkoltunk, aztan indultunk volna el vacsizni, ha a recepcios ember nem tartja fel a fiukat rengeteg kerdessel Magyarorszagrol. Meg sosem talalkozott magyarokkal, nagyon erdekelte ot a tortenelmunk, a kulturank es a mindennapjaink. Jot diskuraltak egymassal spanyolul, az ember mondta, hogy szivesen jonne hozzank a jobb elet remenyeben. Mondtak neki a fiuk, hogy nem biztos, hogy ez a legjobb hely az Union belul, tekintve hogy kiderult, hogy a minimalber nem sokkal magasabb nalunk, mint Kolumbiaban. Meglepo!
Miutan sikerult elindulnunk, a szinte tok ures utcakon setalgattunk. Kicsit ketsegbe voltunk esve, mi lesz igy, hol fogunk vacsizni, raadasul szulinapom is volt, ugye! :-) Egy negyed oras bolyongas utan megtalaltuk a kozponti reszt, ahol aztan ettermek, barok sokasaga volt, remek hangulattal, zenevel, emberekkel. Vegre azt ereztuk, megerkeztunk, szuper este ele nezunk! Talaltunk egy remek orias hamburgerezot/hotdogozot, ahol vegul vacsiztunk. Ez egy olyan hely, ahol igy mindent tehetsz az eteledbe, annyit, amennyit akarsz. Nagyon finom volt a sajat kezuleg osszeallitott hotdog!
Aztan betertunk egy kubai barba, ahol koktelakcio volt eppen es rendeltunk remek koktelokat, en pl passion fruit daiquirit! Isteni volt! Ahogy ott ucsorgtunk, neztuk a foter forgatakat, egyszer csak a szemem megakadt az elottunk levo asztalnal ulo lanyon es a parjan. Elegge ismerosek voltak...de honnan? A srac volt velem szemben, neztem, neztem, aztan rajottem, hogy hat kik is ok!
Szandranak az instan irtam, az El Cocuy tura miatt, ok januarban voltak ott es mikor keresgeltem infokat a turarol, megtalaltam az o kalandnaplojat. Sok tanaccsal segitette a szervezesunket, amit ezuton is koszonunk neki megegyszer. Szandra instajan a parja, Carlos is feltunik, ot is mertem fel igazabol es Szandra szerintem ikonikus rozsaszin turapolojat. A tobbiek gyozkodtek, hogy szoljak neki, de en kisse batortalan voltam, mi van akkor, ha megsem ok azok? Na de aztan batorsagom osszeszedve megiscsak a tettek mezejere leptem es milyen jol tettem! Szandra nem hitt a szemenek, a nyakamba ugrott, annyira megorult a talalkozasnak! Hat en is! Mert mennyi az eselye annak, hogy egy kolumbiai kisvarosban (fel millio lakossal) epp ugyanott vagyunk, ugyanakkor es ugyanabba a barba ulunk be mindketten, egymastol csak egy asztaltavolsagnyira? Nem sok, de megis megtortent es hiszem, ez nem veletlen! A sors utja mindig kifurkeszhetetlen. :-) Ez a jo benne. Szoval nagyon orultunk a varatlan talalkozasnak, csomot dumaltunk, mindenki kerdezgette ot, merre mennek, mit csinalnak, hogyan utaznak, tok jo volt hallani az elmenyeit. Tobb, mint fel orat csicseregtunk, aztan elindultunk, kicsit buliztunk meg az utcan, aztan par orara ra hazafele vettuk az iranyt. Szuper nap es szuper este volt, kivanni sem lehetett volna jobb szulinapot!
Szandrarol es az o kalandjairol itt olvashatsz, ha erdekel esetleg (jo szivvel ajanlom):
es
