Ados vagyok meg egy nappal Balirol, de annyira friss meg az elmeny a Rinjanirol, hogy eloszor arrol irok.

Szoval ott hagytuk abba, hogy vartuk a transzfert Ubudban. Vegul meg is erkezett, valoszinuleg gyorsan szerveztek nekunk egyet, privat kocsival suhantunk a kikotohoz. Ott mar a Marina Srikandi hajotarsasag irodajaba lettunk lepasszolva, ahol tobb turistaval egyutt varakoztunk a speedboat indulasara, ami vegul az igert 10 ora helyett 11-kor futott ki a kikotobol. Zs kisse merges volt emiatt, mert ugye igy a tervezetthez kepest 2 oraval kesobb indultunk at Lombokra, ami csokkentette az eselyunket arra, hogy aznap meg eljussunk Senaruba, ahonnan indulni szerettunk volna a turara.

A hajout esemenytelen volt, kiultunk a hajo tetejere es bamultuk a tajat, par ausztral es egy oreg cuki homokos es a balinez (kolcsonzott?) pasija tarsasagaban. Folyamatosan neztuk, hogy hatha feltunik a vulkan a horizonton, de csak a Balin levo Agung vulkannal tudtunk szermezni, o nem burkolozott felhotakaroba. O sem kicsi, a maga 3031 meteres magassagaval elegge impressziv latvanyt nyujt. Ehhez kepest a mi megmaszando vulkanunk 700 meterrel magasabb. 

Ahogy atertunk Senggigibe, Lombokra, Zs maris nekilendult a tura szervezesenek. Mentunk irodarol irodara es kerdezgettuk, mennyi az annyi. Nagyjabol az alkudozas utan mar kozelitettek az arak ahhoz, ami Zs elkepzelese volt a turaval kapcsolatban, de meg nem volt az igazi. Ugyhogy lepasszolt egy helyen es elkezdte jarni a hatralevo irodakat. Kb 10 perc sem telt el mikor megjelent ujra, hogy megvan a tura, menjunk oda a borondokkel egyutt, mert meg ma visznek minket a kiindulasi pontra, Senaruba.

Oda kis kiterovel jutottunk el, eloszor Bangsalba mentunk taxival, majd oda jott ertunk a rendes transzfer. Ut kozben a szokasos csumpi indonez falvak latvanya mulatta az idot, no meg egy szuper bolondos biciklis felvonalus, mely valoszinuleg az orszag fuggetlensegenek 70 eves evforulojara tarthattak. Ennek oromere a forgalom iszonyu lassu volt, a sofor alig mert elozni. Egy ideig meg lekotott minket a forgatag latvanya, aztan szepen lassan a zotykolodes alomba ringatott minket.

Amikor felebredtunk, akkor bizony mar megmutatta magat a Rinjani. Hihetetlen magasnak tunt a tavolbol is es ekkor kezdett igazan az inamba szallni a batorsag. Uristen, ezt a vulkant fogjuk tenyleg megmaszni? Hat de ez iszonyat magas!

Kitettek minket az igert hotelnel, majd kozoltek, hogy szorri, de total foglalt a hotel, igy az ut tuloldalan levo, a hotelhez tartozo reszben szallasolnak el minket. Eloszor egy lepusztult udvaron hurcoltuk at a borondunket (ekkor mar kezdett felmenni bennem a pumpa), majd egy indonez hazon at vezetett az ut, ami halal retkes volt, melynek az udvaranak a legeslegvegen volt egy szoba, amit nekunk szandekoztak adni. Amikor meglattam, majdnem sirva fakadtam.

Egy lyuk volt az egesz, az ablakok az udvarra neztek, az egesz csalad minket bamulhatott volna, koszos volt az agy, az udvaron levo tv uvoltott, en pedig sik ideg voltam. Mondtam is a kis ferde szemu csokanak, hogy nem errol volt szo, rizsfoldes panoramas szobat igertek a hotelben, nem ezt a szart. Zs rezignaltan turte az egeszet, en pedig legszivesebben felrobbantam volna a duhtol. Nem volt mit tenni, bevonultam a szobaba es leultem az agyra. Duzzogni. Zs kerdezgette, mi a bajom, en meg mondtam, hogy igy egyaltalan nem tudok es nem is akarok pihenni a tura elott.  

Zs kinn, en benn. Ugy ereztem, hogy nincs kiut innen, de egy hirtelen kerdes megvaltoztatott mindent. Zs el akart menni setalni, korbenezni, de ahhoz be kellett zarnunk az ajtot. Na de hol van a kulcs? Az emberunk, aki odanavigalt, nyilvan nem tudta... igy hat elkezdte keresni. 5 perc utan visszatert, egy hatalmas kulcscsomoval es elkezdte probalgatni a kulcsokat. Sem az elso, sem a masodik, sem az otodik nem volt jo, en meg drukkoltam magamban, hogy semelyik ne legyen az. Szerencsemre igy is lett. Hallgattam a kinti beszelgetest, hogy akkor most mi lesz, nyilvan az embert nem erdekelte nagyon, minket meg igen, mert nem hagyunk sehol sem vadidegen helyen zaratlanul semmilyen erteket.

Ekkor egy hirtelen otletol vezerelve felpattanam, se szo, se beszed atvagtattam a hotelbe es mondtam, h nincs kulcs a szobahoz, emellett meg retkes is, tudnak-e valamit tenni. Az ott levo srac mondta, hogy akkor jojjunk vissza. Hirtelen lett szobank. Fullos, szep nagy, szep aggyal, szep furdoszobaval, kilatassal a rizsafoldekre. Kiraly!

Igy mar konnyebb volt az elet, vacsoraztunk, ittunk egy sort, ossszekeszultunk es elmentunk koran aludni, mert masnap 7-kor kelnunk kellett, ekkor kezdodott a reggeli es utana indultunk is a nagy turankra!