Melbourne-be végül délután érkeztünk meg. A hipergyors immigration procedúra után már vettük is a jegyet a SkyBusra, és felpattantunk a piros, emeletes buszra, ami fél óra alatt a város központjába repített minket. Leszállva a buszról a Central Business District közepén találtuk magunkat. Égig érő felhőkarcolók vették körül a sugárutakat. Az autós forgalom minimális volt, csak a villamosok száguldoztak mindenfelé. Melbourne-ben rengeteg villamos jár, pontosan 28 vonalon közlekednek, ráadásul a belvárosi részen ingyenes az utazás velük. Egyébként egy Myki nevű kártyát kell kiváltani (6 dollárba kerül; most egy ausztrál dollár körülbelül 250 Ft), amit aztán fel kell tölteni. Mi 10 dollárral töltöttük fel, ami egy napijegynek felelt meg, de végül nem használtuk ki teljesen. Egy vonaljegy körülbelül 5,3 dollár, ami nem olcsó, na.
A szállást Airbnb-n foglaltuk. Zs talált egy elképesztő panorámával rendelkező szobát egy apartmanház 40. emeletén. Az egész lakásból teljes kilátás nyílt a városra – akár reggelizés, vacsorázás közben, akár elalvás előtt. A házban volt medence is, ott terveztük tölteni az első délutánunkat, amiből végül szaunázás lett (az is volt), mert késő délutánra megerősödött a szél, és abban már nem esett jól a fürdés. Este elmentünk bevásárolni, majd korán nyugovóra tértünk. Az első éjszakát simán végigaludtam, Zs ellenben nem; az időeltolódás miatti átállás tud küzdelmes lenni, főleg, hogy itt +10 óra az eltérés az otthonihoz képest.
Gyors reggeli után nyakunkba vettük a várost. Első utunk a piacra vezetett. Nagyon szeretjük a helyi piacokat; mindig elmegyünk megnézni az adott városét. Egyrészt tök jó látni a kínálatot, másrészt pedig szórakoztató figyelni az embereket vásárlás közben. Most is ezt tettük: egy remek kávézóba ültünk be a piac közepén, és onnan néztük a forgatagot. Azt mondják, az ausztrálok nagyon egészségesen étkeznek, és erre odafigyelnek. Rengeteg tengeri herkentyűt árusító stand volt – halak, rákok, kagylók, tenger gyümölcsei –, amiket akár helyben is lehetett fogyasztani. A zöldségek és gyümölcsök gyönyörűek voltak, és a húsos pultoknál sem fogott el az undor: mindenhol szép, gusztusos húsok voltak kitéve. Volt még pékség, teázó, food court, és sokféle egyéb árus, de minden az igényesebb fajtából.
A kávé után elindultunk a belváros, azaz a Central Business District (CBD) felé, amit az első napra terveztünk. Az utcák elég rendezettek, a tisztaságra viszonylag odafigyelnek – szemét csak elvétve akadt. Először mentünk egy szinte teljes kört a Circle Tram nevű villamossal, ami pont olyan, mint a San Francisco-i villamosok. Ez egy körjárat, és remekül lehet bambulni utazás közben. Miután leszálltunk, sétálgatni kezdtünk, és sorra megnéztük a betervezett látványosságokat. Először a Royal Arcade és a The Block Arcade passage-okon sétáltunk át. Itt rengeteg elegáns üzlet volt, kávézók és éttermek mellett. Utána a kínai negyed felé vettük az irányt, ami itt annyira nem jellegzetes: hiányzik a káosz és a jellegzetes “szag”, ami általában az ilyen negyedekre jellemző más városokban. A város persze már karácsonyi dekorációban pompázik: itt nem rénszarvasok, hanem kenguruk húzzák a Télapó szánját, és koalák csüngenek az oszlopokról Télapó sapkában. Ahogy kijutottunk a kínai negyedből, a Victoria állami könyvtárba mentünk, hogy bekukkantsunk, milyen az olvasóterme. Egyrészt óriási maga a könyvtár, másrészt több olvasóterem is van benne. Modern és régebbi stílusú egyaránt, de talán a legikonikusabb volt a legszebb. Innen a Carlton Gardenbe mentünk át, ahol egy kisebb sétát tettünk. Épp diplomaosztót ünnepeltek itt: mindenhol talárt viselő friss diplomások ünnepeltek a családjaikkal és barátaikkal. Utunk innen tovább a Fitzroy Gardenbe vezetett, de útközben még ittunk egy finom kávét, és megnéztük a Parlament épületét, a The Princess Theatre-t és a Windsor Hotelt. A Fitzroy kert is lenyűgöző – óriási park a városban, ahol sokan piknikeztek, vagy épp az esküvőjüket tartották. Tettünk egy kisebb kört, majd a Birrarung Marhoz sétáltunk, ami tulajdonképpen egy harangkompozíció. Ezt a függetlenné válás 100. évfordulójának emlékére készítették 2001-ben. Mindenféle dallamot elharangoz bizonyos időpontokban – szerencsénk volt, épp a Jingle Bellst hallhattuk. Ezután a Yarra folyó partján visszasétáltunk a belvárosba, ott megnéztük a Hosier Lane graffitiivel teli utcáját, majd a Flinders Street-i vasútállomás épületét vettük célba. Innen villamosra pattantunk, és elmentünk St. Kildára, hogy ott zárjuk a napot: megnéztük a naplementét, és reméltük, hogy látunk pingvineket is. Szép naplemente volt, pingvint sajnos nem láttunk, így végül hazavillamosoztunk és kidőltünk.
Másnap kicsit a jetlag miatt megviselten, fáradtan ébredtünk. Megreggeliztünk, majd elindultunk a Metartworld Múzeumba. A séta is már fárasztó volt, hiszen aznapra 40 fokos hőmérsékletet ígértek – már délelőtt érezni lehetett, hogy nehéz nap lesz, olyan fullasztó meleg volt. A múzeumba igazából azért mentünk, mert láttam egy fénykiállítást, amit meg szerettem volna nézni, de mellette egy másik kiállítás is volt: fémszobrokat lehetett megcsodálni. Ez Zs-nek különösen tetszett: Transformerstől kezdve Thoron át Vasemberig minden is volt, és nagyon jól néztek ki ezek a szobrok. Miután itt kibámészkodtuk magunkat, átmentünk a fénykiállításra, aminek egy elvarázsolt kastélyszerű bejárata volt. Mindenhol üvegfalak voltak, és meg kellett találni a kijáratot. Eddig soha nem féltem az ilyen helyeken, de lehet, csak mert a Vidámparkban lévő verzió nem volt ilyen hosszú. Itt viszont egyszer tényleg elvesztem, és rám tört a pánik, hogy vajon kijutok-e. Szerencsére Zs megtalált, így folytathattuk.
Amint kijutottunk az üveglabirintusból, több terem következett, mindegyik más és más tematikájú: volt fényfestés, medúzás szoba, és még sok más izgalmas helyiség. Mindkettőnknek nagyon tetszett. Végül egy dinoszauruszos vetítésre ültünk be, ami olyan volt, mint egy hullámvasút-szimulátor, és a dínók között vitt végig minket – ez is szuper élmény volt.
Innen újra nyakunkba vettük a várost, és a Yarra folyó partján végigsétáltunk a központi rész felé. A folyón számos menő dizájnnal rendelkező gyalogoshíd van, ami nagyon hangulatossá teszi a környéket. Közeledve az Eureka Towerhez, ittunk egy kávét és végre egy sört is. A sörözés itt nem olcsó mulatság: 8-10 dollártól indulnak az üveges sörök (kb. 2000 Ft). Rengeteg kézműves sört lehet kapni, majd talán kipróbálunk párat később. Pár érdekesség az Eureka Towerről: Az épület 88. emeletére egy különleges lifttel lehet feljutni, ami alig 38 másodperc alatt ér fel a csúcsra. Onnan a kilátás lélegzetelállító: az egész várost és környékét be lehet látni, tiszta időben még a Port Phillip-öböl vize is ragyog a távolban. Az épület neve az Eureka lázadásra utal, amely Victoria állam aranyláza alatt történt, és az aranyrögök gazdagságát jelképezi az aranyszínű felső rész. A látogatás abszolút megéri, hiszen itt tapasztalhatja meg az ember Melbourne modern arcát a legjobban.
Délután még a Shrine of Remembrance megtekintése és a Royal Botanic Gardensben egy séta volt a program. Este otthon vacsiztunk és borozgattunk, csodálva az eszméletlen és szédítő panorámát. Majd gyorsan összepakoltunk, hiszen másnap reggel már mennünk kellett felvenni az autónkat, aki a hosszú körutunkon a hű társunk lesz majd.