A hotelszobank ablaka alatt duborgott egesz ejjel a Khao San ut bulizos forgataga, elozekenyen kaptunk is fuldugot, ha gond lenne az elalvas. De nem volt az, (bar en fuldugoval) egy masodperc alatt alomba szenderultunk.
Reggel magunkhoz kepest sikerult viszonylag idoben elindulni. Gyorsan valtottunk penzt, majd reggeliztunk a sarki pad thaiosnal es elindultunk a kiralyi palotanal levo kikotobe csatorna (khlong) hajokazast szervezni.

Azt gondoltuk sima ugy lesz, lazan lealkudjuk majd arra  az arra amit gondoltunk,  de sajnos egy ceg nyomja ott a bizniszt, mindenki ennek az egynek dolgozik es hajtja fel az embereket. Vegul sikerult a nagyfonokkel megallapodni es nagyjabol a kivant arert elmenni egy ketoras turara.
Miutan befizettuk a penzt, a kikotoben vagy egy orat varakoztunk, mire jott a hajo, ekkor mar kicsit idegesek voltunk. A kovetkezo bosszankodasi faktor az volt, hogy a csonakosunk nem igazan volt egy tokos thai legeny, igy amikor a zsilipelesre kerult volna a sor, hogy atjuthassunk a csatornakhoz, gyakorlatilag leszarta, hogy mindenki mas utanunk erkezett es hamarabb megy be a zsilipbe, emiatt kb 25 percet a hajoban ucsorogtunk egy helyben varakozva a 2 oras utbol... Amugy nagyon hangulatos Bangkoknak ez a resze is, bar azert elegge latszik, hogy ez a varos egyik szegenyebb negyede.
A hajozas utan felszalltunk a menetrend szerinti hajora es lementunk vele a kinai negyedig. Setalgattunk, vettunk ananaszt (nyammi, finom edes volt) es megneztunk egy kinai es ket buddhista templomot. Ebbol az egyik, a Wat Traimit attol kulonleges, hogy itt van a vilag legnagyobb arany Buddha szobra. Eppen unnepseg volt, egy magas rangu buddhista szerzetesnek (mar ha jol ertettuk) volt a szuletesnapi bulija es ennek koszonhetoen ingyen etelosztas volt. Na de nem ilyen krisnas tipusu mint otthon, hanem ide csaladok jottek ki fozocskezni, finomabbnal finomabb kajakat es azokbol lehetett enni. Mindenki invitalt minket, hogy egyunk mi is csak nyugodtan, igy kiprobaltunk mindenfelet.A fiuk bevallalosabbak voltak, azert voltak furcsa etelek, na. :-) Halank jeleul a templom kerjeben allo penzfara mi is tuztunk fel egy kis adomanyt.
Aztan megneztuk a vasutallomas art deco stilusu epuletet, majd el akartunk menni az Erawan szentelyhez tuk-tukkal, ami vegul nagy nehezen, de sikerult. Rengeteg tuk-tukossal probaltunk megalkudni, mindegyik elhajtott minket, olyan arakat montak egy utert, ami irrealis volt. Inkabb elmentek uresen, minthogy minket annyiert elvigyenek, amennyit mondtunk. Vegul nagy nehezen sikerult eggyel megegyezni.
Az Erawan szentely a Central world Plazanal van es igazbol azert epitettek, mert a mellete levo hotel/plaza epitesenel nagyon sok baleset tortent. Aztan egy buddhista szerzetes megmonda a frankot, hogy marpedig kell egy szentely, akkor megnyugszanak a rossz szellemek. Es lon, felepult az Erawan es tobb baj nem is tortent.
Miutan vegigneztunk egy halaadasi tancot itt, felmentunk  a Central World Plaza Skybarjabol megnezni a bangkoki panoramat, majd elskytrainezunk a Phaya Thai-ig, ahol fogtunk ismet nagy nehezen egy tuk-tukot es hazamentunk.
Gyorsan leraktuk a holmijainkat a szobaban, aztan elindultunk a Khao San Roadon setalni, sorozni. Eloszor masszazst akartunk, de ez annyira nepszeru volt, hogy mindenhol varni kellett. Vegul feladtuk es elkezdtunk ujra sorozni, mivel a vodros piasnal is at akartak verni minket. Majd E-t lerakta Zs megis valahol masszazsolni, mi addig A-val elmentunk bulikazni. Ez egesz jol sikerult, mi voltunk az aszfalt (es a hangfal) ordogei, sikerult rovid, de tartalmas ejszakat kerekitenunk, a masnap eleg nehezen indult.... folytatas kovetkezik...;-)