K&Zs nagy kalandjai

K&Zs nagy kalandjai

Arany szikla, avagy a szent bambuszallvany

2016. március 15. - Zs_

Az Inle totol Bagoig jo 11-12 oras az ut, amit szinten ejszakai busszal terveztunk megtenni. Az ut hosszara valo tekintettel rogtonzott kis kupaktanacsunk a VIP valtozatra szavazott, amire ezuttal mar jegyet is kaptunk, igaz kisse szetszorva, nem egymas melle. Es lon, a VIP valoban VIP, olyan busszal mentunk ami nemhogy Magyarorszagon, de talan meg Europaban sem letezik. A kenyelem mar-mar egy repulo business osztalyat idezi, legalabbis a flat bed elotti korszakbol, vagyis hatradontheto, felhajthato labtamaszos ulesek, raadasul az egyik oldalon csak egy, igy joval nagyobb a hely. Meg konnektor is van! Az ules elotti zsebben pedig nemi etel es ital is vart, takaro es nyakparna tarsasagaban.

A jobb oldali egyes sorba kaptuk a helyeket, kiveve A, ot alapbol a bal oldalra sorsoltak, de aztan elcsereltetik vele a helyet, hogy az erkezo ket langymeleg srac egymas mellett ulhessen. Kenyelembe helyezzuk magunkat, es maris indul az ujabb kejutazas Myanmar kozepso reszenek tukorsimasagunak a legnagyobb joindulattal sem nevezheto utjain. A buszt termeszetesen ezuttal is jegge fagyasztjak, de olyan komoly szormetakarot adtak, amivel talan meg a sarkkoron tul is ki lehetne huzni egy ideig, szoval kulonosebb gond azert nem adodik. Ha jol emlekszem ketszer alltunk meg utkozben, de itt nem zavarnak le a buszrol, igy en maradok es alszom renduletlenul. Egyszer egyszer felpillantva annyit latok, hogy az ut osztottpalyas, mint egy autopalya, es kierve a Mandalay - Yangon orszagos foutra mintha a minoseg is javult volna, legalabbis nem erzem ugy magam mintha egy rodeobikat kellene megulnom almomban. A masodik megallo mar kozvetlen Bago elott van, innen mar csak egy fel ora es ott is vagyunk.
Koran erkezunk, fel ot korul lehet amikor almosan letamolygunk a buszrol. Az elet meg nem igazan indult be, csak nehany felhajto erkezik, probalva a frissen erkezetteket bezsakolni egy-egy szallasra. Mi azonban mar elore kineztuk a jol csengo San Francisco Hotelt, egyreszt azert mert azt olvastuk hogy a busz kozvetlen elotte tesz le, masreszt pedig mert azt is olvastuk hogy ok olyan jofejek hogy mar ilyenkor hajnalban be lehet csekkolni. Foglalni nem foglaltunk, az egyseg neten nem elerheto, de bizunk benne hogy lesz hely. Korulnezve azonban nem latjuk sehol, ugy latszik megsem pont elotte tesz le a busz, mint ahogy Kalawban volt. Elo tehat a villanyterkepet, lassuk hol is van. 110 meter, ezt talan meg kibirjuk, gyerunk. Kisvartatva az ut tuloldalan meg is pillantjuk San Francisco fenyeit.
Egy par aki szinten ugyanezzel a busszal jott epp elottunk er oda, megvarjuk amig becsekkolnak, majd mondjuk mit szeretnenk. Persze, akad ket szabad szoba, keruljunk csak beljebb. Be is csekkolhatunk mar most, epp ahogy arra szamitottunk. Szuper! Gyorsan megerdeklodjuk a buszt Kinpunba, ahonnan az Arany Sziklahoz lehet felmenni. 6-kor megy az elso, jegyet is tudnak ra szerezni, ugyhogy meg is vesszuk, es meg maradt egy fel orank egy gyors zuhanyra, mert fel 6-ra azert mar legyunk lent.
A zuhany kellemesen felfrissit, indulhatunk. A recepcional mar var egy nagydarab indiai (beloluk sok van errefele, meg a kolonialis idokben ide telepult, elsosorban szikhek es szipojok leszarmazottai), o fog elkiserni a buszhoz. De meg elotte egy amolyan reggelizofelesegbe, ami ilyenkor mar tele van helyiekkel, kiabalas, hangzavar, cigifust hogy vagni lehet, van itt minden ami kell. E es A dobbenten ul, igy koran reggel kicsit sokkolo a dolog, de nekem nagyon tetszik. Iszom gyorsan egy meregeros teat, K egy kolat, de masra mar nem is nagyon van ido, szolnak hogy menjunk, itt a busz.
Ami mereteit tekintve inkabb minibusz, de max midi. Engem beultetnek legelore a sofor melle, a tobbieket meg moge. Kevergunk meg kicsit a varosban, ugy tunik mintha a sofor sem igazan tudna h merre is kell menni, aztan kiderul hogy valami csoportert mentunk hazhoz. Hiaba, erdekes dolog az itteni buszkozlekedes.
Ezutan viszont mar irany Kinpun. Nem volt ugyan rossz taxizni sem Mandalay es Bagan, valamint Kalaw es az Inle to kozott, foleg mert ott mas valasztasunk nem is nagyon volt ha meg akartuk nezni Monywat es Pindayat, marpedig meg akartuk, valamint ezekre a szakaszokra Po apo is azt javasolta, es ha o azt javasolja, akkor valoban az a legjobb, de azert csak ez az igazi, szakadt helyi busszal, helyiek kozott, teljesen mas igy az elmeny, na. A tobbiek lassan elbobiskolnak, en pedig figyelem a kornyezetet. A nap meg nem kelt fel, majd csak most fog, ugyhogy sejtelmes para fedi a videket, megul a talaj felett, mint otthon egy jokis novemberi kod, es ebbol tunnek elo a fak ahogy kozelebb erunk. Aztan amikor mar fent van a nap, szepen lassan elkezd oszlani. Szuper egy latvany. Es persze ott a forgalom, szoval van mit nezni. Pick-upok, sajat magassaguk ket es felszeresere  pakolva ismeretlen tartalmu zsakokkal, hogy hogy nem dol ez le? Zuzunk ezerrel, a sofor nem kimeli a technikat, a motor fullon porog, es kozben szinte folyamatosan nyomja a dudat, ha kell ha nem. De inkabb kell, mivel olyasmik tortennek mint hogy az ut szelen legeleszo karabao csorda egyszercsak megindul at az uton, hiaba rohan utanuk a kis pasztorfiu, o mar itt nem segithet, ellenben a duda talan igen, arra egy pillanatra megtorpannak, es mivel mikozben eroteljesen fekezunk is, igy epp nem szallunk bele a csorda kozepebe. Az ilyen es hasonlo jeleneteket latva pedig az arcomra letorolhetetlen mosoly ul, az ilyesmikert (is) erdemes ide jonni.
Az ut csak 100 km, de 3 ora a szintido, es mivel kicsit elotte vagyunk, megallunk egy pihenonel. Reggeli gyanant veszunk valami sutemenyfelet, eleg finom, gyorsan fel is faljuk. Miutan pedig az utazokozonseg tobbi resze is elfogyasztotta a kis leveskeit, indulunk tovabb. Innen mar csak fel ora es ott is vagyunk. Meg a hotelben mondtak hogy a visszafele jegyet majd itt kell megvennunk, igy kapora jon a vegallomasnal felszallo jegyarus srac, akinek a sofor szolt hogy jojjon csak, itt biznisz lesz. Mivel csak minimalisan mond tobbet mint amennyiert ide jottunk, es a difit meg indokolja is (nagy busz, legkondis), ezert gyorsan meg is vesszuk tole a jegyeket az utolso, negy oras visszafele buszra.
Itt azonban meg mindig nem ert veget az ut, tovabb fel a hegyre, ahol maga az Arany Szikla pagoda van, pick-upokkal lehet menni. Amiknek pedig egy komoly terminal epult ki, szamozott inditoallomasokkal, beszalloemelvenyekkel, minden ami kell. A jarmuvek ugyanis valojaban IFA meretu teherautok, a platojukon keresztben het padsorral, melyek mindegyikebe 6-6 embert zsufolnak be. A jegyarban pedig eletbiztositas is foglaltatik! Bizunk benne hogy ennek igenybevetelere nem lesz szuksegunk.
Megkeressuk az eppen indulo jarmuvet, es rogton beszallunk a plato utolso soraba. Probalnak beterelni a fulkebe, ami amolyan VIP hely, de nem kerunk belole, maradunk ahol vagyunk. Mellenk mar csak egy neniket tudnak betuszkolni, aminek nem orulnek tulzottan, igy egy hely kihasznalatlan, de azert csak elindulunk igy is. A soforek komoly eselye lenne a Pikes peak-en, akar meg ezzel a jargannyal is. En aztan nem vetem meg a sebesseget, kanyargos hegyi utakon meg foleg, legyen egy kis rallye feeling, de ahogy ez a csoka nyomja, egy teli plato emberrel, hat meg kell allapitsam hogy mellette meg ipari tanulonak is gyenge lennek. A gep pedig birja, nem tudom mekkora motor lehet benne, de meg se kottyan neki a 30+ fokos emelkedo, ugy szaguldunk fel rajta mintha sik terepen lennenk, amikor pedig idonkent van egy rovidke lejto is az ujabb nagy emelkedo elott, az konkretan olyan mint amikor a hullamvasut lezudul a melybe. Padlogaz, legyen csak lendulet az emelkedore. Az ut pedig szokas szerint nem tul jo, csak ugy pattogunk a platon, mellettunk meg hol szakadek, hol sziklafal. Talan ezert az eletbiztositas? E halalravaltan ul, feheredo ujjakkal markolja a korlatot maga elott, es igen gyakran kerdezgeti hogy mikor erunk mar fel, de mi hatarozottan elvezzuk, nem mindennapi elmeny. Es valoszinuleg a sofor is tudja mit csinal, nyilvan annyiszor megtette mar ezt az utat, hogy akar csukott szemmel is menne. Mindenesetre valoszinuleg bevallalosabb lehet a tobbinel, mivel amikor nagyritkan az amugy egysavos ut, ahol meg a lefele jovoket is kulon meg kell varni, kicsit kiszelesedik, gyorsan elozunk egyet kettot.
Ugy 45 perc lehet mig felerunk, de Enek valoszinuleg egy orokkevalosag. Lekaszalodunk, majd indulunk tovabb a szikla fele. Sodor a tomeg, rengeteg ember hompolyog, ugy kb 99%-ban helyi zarandok, turista alig. Az Arany Szikla pagoda egesz Myanmar harmadik legszentebb helye, a yangoni Shwedagon pagoda (ezt majd megnezzuk mi is) es a mandalayi Mahamuni buddha (ezt meg mar lattuk) utan, innen a nagy erdeklodes. El is gondolkozunk rajta, hogy hogy van ezeknek ennyi idejuk csak igy idezarandokolgatni, leven munkanap van, aztan arra jutunk hogy itt biztos van olyasmi hogy fizetett zarandokszabadsag. Amilyen melyen a mindennapi elet resze a vallas, ez nem is olyan hulyeseg.
Kisvartatva megerkezunk a kasszahoz, ahol a kulfoldieknek belepot kell venniuk. Itt ugyan az orrunk ala dugnak valami prospektusfelet, amin egy furcsa bambuszepitmenyt velek felfedezni fel szemmel, de sok idom nincs tanulmanyozni, leven K magabiztosan kozli a bakterrel hogy koszi szepen, mi aztan mindent tudunk, inkabb mennenk. Hat akkor menjunk. Utkozben veszunk par darab samosat, mig elerunk egy kapuhoz, ahol meg femdetektoron is at kell menni.
Felerunk egy tagasabb terre, aminek az arnyekos reszein mindenhol helyiek uldogelnek kisebb nagyobb csoportokban, eszegetnek, beszelgetnek, piknikeznek. Ez mar elegge a tetejenek tunik, innen mar latnunk kellene a sziklat, de megsem latjuk. Mivan, hol van, merre van? Kezd gyanus lenni a dolog. Latunk viszont egy nagy valamit, ami egeszen olyan mintha, de megsem, leven ez se nem arany, se nem szikla, hanem valami epuletfeleseg, korbe bambuszallvanyzattal fedve. Ez tehat nyilvanvaloan nem lehet az. De akkor hol a szikla? Addig addig tanakodunk, meg nezelodunk, mig vegul rajovunk hogy basszameg! Amit magunk ellott latunk felallvanyozva, az valojaban maga az Arany Szikla, a latvanyossag amiert ugy 15 orat utaztunk, csak eppen renovalas alatt... Ezen a ponton pedig eloszor kicsit elszomorodok, a tobbit pedig inkabb nem ideznem. A helyieket persze mindez nem kulonosebben zavarja, nekik a hely eppen ugyanolyan szent mint barmikor, de nekunk igy azert valahogy nem az igazi. Megnezzuk kozelebbrol is, belesunk az epitesi halokent funkcionalo bambuszlapok ala, es mit latunk? A szikla eppen fekete!!! Botrany!!! Ugy latszik azt a sok aranylemezket amit a lelkes hivok ragasztgatnak ra, azert csak nam hagyjak karba veszni, idonkent szepen lekaparjak rola, jo lesz az masra is. Kisse illuziorombolo, de egeszen ugy tunik hogy csak nekunk, a helyiek ugyanugy ragasztgatjak ra az ujabb retegeket.
Csalodottak vagyunk, nem is kicsit, de mit van mit tenni, ez van. Korulnezunk meg a komplexumban, majd beulunk egy lokalis vendeglatoipari egysegbe enni valamicsket. A kaja szokas szerint remek, egesz kis terulj asztalkat varazsolnak kulonfele kisebb nagyobb talkakbol, jobbnal jobb szoszokkal, friss dzsuzok is kerulnek az aszalra, mulik a rosszkedv. Az ido is eltelt kozben szepen, lassan indulhatunk lefele. E tesz par gyenge kiserletet, hogy o inkabb gyalog jonne, ami onmagaban nem is lenne olyan rossz otlet, enis szivesen lesetalnek itt, leven remek a kornyezet, itt latunk eloszor igazi dzsungelt, de ido hianyaban sajnos ez nem igazan kivitelezheto, marad lefele is a pick-up.
Lefele meg nagyobb elmenyre szamitunk, a lejtokon aztan lehet nyomni veszettul, de ugy latszik ovatosabb sofort fogunk ki, vagy csak lefele mar komolyan veszelyes lenne ilyen orulten, mindenesetre lassabban megyunk, nem is elvezzuk annyira mint felfele. E pedig talan kicsit kevesbe retteg.
Odalent megkeressuk a buszt, ami valoban nagy, a legkondit is nagy betuk hirdetik, tehat minden stimmel. Az indulasig hatralevo kis idoben setalgatunk meg egyet a kornyeken, bamuljuk a nagyon szent helyekhez tartozo hatalmas kirakodovasarok kinalatat. Mikor visszasetalunk a buszhoz, a helyunkon mar ulnek, de a szemelyzet gyorsan megoldja, a jegyen akkuratusan feltuntetett ulesszamok ugy tunik max iranyadonak jok. A busz ugyan mar tele, de lent meg mindig eleg sok ember all, ami nem hozza zavarba a szemelyzetet, ugyanis amint az koztudott Azsiaban egy busz mindig pontosan annyi szemelyes ahanyan epp utazni kivannak. Olyat en meg nem lattam hogy egy szemmel lathatoan totalisan tulzsufolt busz ne venne fel ujabb embereket. Maximum a tetore ulnek ha mashol mar nincs hely. Most azonban eddig mar nem jutunk el, szepen csak lehajtjak a jobb oldali ulessora felszerelt szekeket, ezekre lehet aztan ulni a folyoson, meg stokikra sincs szukseg. Mellenk eppen ket kiskoru jut, egy kislany, valamint egy kislanynak oltoztetett, de amugy inkabb kisfiunak kinezo. Minden bizonnyal testverek. A kisfiu kezeben a hanyozacsko. Ajjaj, ez nem jelent tul jot... De hamarosan kiderul hogy semmi gond, a kisfiu rutinos hanyo, legalabbis olyan diszkreten oldja meg a dolgot hogy szinte nem is halljuk. A kislany pedig maris veszi ki a kis neszeszerebol az ujabb zsacskot. Osszeszokott paros lehet.
Az ut vissza kicsit talan kevesebb, mindenesetre most nem tartunk feloras szunetet. A busz sajnos nem ott tesz le ahol az ejszakai, igy setalnunk kell egy keveset, de nem veszes, csak jobban esik utana az a nehany sor amit a szemben levo guesthouse aljaban guritunk le ;o)

A bejegyzés trackback címe:

https://kandzsnagykalandjai.blog.hu/api/trackback/id/tr568478464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

linike 2016.03.15. 08:36:25

a Golden Rockot meddig tatarozzák? ezt lehet tudni?

Zs_ 2016.03.15. 12:58:46

@linike: Ezt nem kerdeztuk, de ha meg is tettuk volna, kevesse valoszinu hogy eppen akad valaki aki valaszolni is tud, mar ha egyaltalan a kerdest megerti. A helyiek angol, nekunk pedig a bamar nyelvtudasunk hasonloan hianyos ;o)
süti beállítások módosítása