Karácsonykor és szilveszterkor milyen jó lenne egyszer külföldön lenni, főleg a hőn szeretett Dél-Kelet Ázsiai régióban lévő országok valamelyikében régi álmunk volt. Bíztunk benne, hogy egyszer hátha lesz lehetőségünk megtapasztalni, hogy milyen is ez.

Idén szerencsénkre ennek minden kedvezett, úgyhogy amikor szembe jött egy kedvező árú repjegy erre az időszakra, nem sokat tétováztunk, lecsaptunk rá azonnal. Ennek köszönhetően csütörtök délután indultunk Bécsből Düsseldorfon át Bangkokba, ahová tegnap kora délután meg is érkeztünk.

A repülőút gyorsan eltelt, Eurowings-szel repültünk végig. Egy szépséghibája volt a jegynek, hogy nem volt benne semmilyen kaja/pia. Ezt amúgy könnyedén tudtuk orvosolni, csináltam szendvicset és a Mizse ásványvizes palackja igazán praktikusnak bizonyult, mert össze tudtunk nyomni és feltölteni a reptéren vízzel, úgyhogy erre sem volt gondunk, volt nálunk 3 liter víz, ha megszokhattunk. Amúgy meg kell hogy mondjam, hogy valahogy így, hogy nem volt fedélzeti ellátásunk, gyorsabban eltelt az idő. Ugye nem szakítottuk meg az alvásunkat azzal, hogy várjuk a kétszeri kaját (ugye mire kihozzák, megveszed, elviszik, e minimum egy óra), ez így tök jó volt mert a 10,5 óra repülőútból kb minimum hetet végig aludtunk. A nagy hátszél miatt hamarabb érkeztünk meg fél órával tervezetthez képest, délután fél 1-kor landoltunk Bangkokban.

Ahogy kiléptünk a repülőből egyből egymásra néztünk mosolyogva, mindketten tudtuk, hogy miért. Egyből megcsapott minket Ázsia illata és a páras levegő, ami ugyanazt jelenti mindkettőnknek. Végre itt vagyunk, de jó újból itt lenni, imádott Ázsiánkban.

A bevándorlás kicsit hosszúra nyúlt, rengetegen voltak, vártunk vagy 40 percet is. Aztán elmentünk a szokásos pénzváltó helyünkre, majd vettünk jegyet az Airport Link vonatra es besuhantunk Ratchaprarom megállóig, ahol átszálltunk a 77-es helyi buszra. Eddig sosem buszoztunk Bangkokban, de most ez praktikus és jó megoldásnak tűnt, mert kb időben ugyanott lettünk volna, ha metrozunk, csak a buszjegy 18 Baht volt, a metró meg 122 Baht lett volna. Pont jött a busz, felpattant kell rá és kb fél óra múlva leszálltunk, kis séta után még is érkeztünk a The Grand Sathorn hotelbe.

Kedvesen fogadtak minket, jó újra a thaiok vendégszeretetét élvezni. Kaptunk üdvözlő italt is, amit én egyből le is húztam, na erre nem számítottak, mert amikor észrevették, gyorsan hozták nekem még egyet, mert gondolták, hogy szomjas vagyok. Milyen kedvesek mar! � A szobánk jó nagy, kényelmesen elférnük benne.

Gyorsan lecuccoltunk, aztán felmentünk a 9. emeleten levő rooftop medencéhez. Fürödtünk egyet aztán ledőltünk egy-egy napagyra, ahol én jól be is aludtam. Zs ébresztett, hogy keljek, mert már sötétedik, menjünk enni.

Gyors fürdés után nyakunkba is vettük a környéket. Az első 7elevenben vettünk egy sörnek látszó italt, meg is örültünk, hogy milyen jó, vannak új sorok. Na aztán a kibontása után éreztük, hogy ez minden, csak nem sor (mikor hazaértünk, rákerestünk mi volt ez, kiderült, hogy valami újhullámos sor, ami igazából bor �). Egy food court-ban kajáltunk, finom pad thai-t, nyammi, nagyon jó volt, bár én kb ehetetlenre csiliztem, de még így is imádtam. Aztán vettünk banános palacsintát, Zs meg evett egy levest aztán azért, hogy jó íz maradjon a szánkban meg vettünk egy Chang sort is. Imádom. J Sétálhatunk meg, elmentünk a Chao Prayaig, bámultuk a hajókat, majd visszamentünk a hotelbe és lefeküdtünk aluszni.

Reggel korán akartunk kelni, de ez nem igazán jött össze. 6 óra helyett hn7kor vakartuk ki magunkat az ágyból. Lementünk reggelizni, aztán összeszedtük magunkat, hívtunk egy Grab-et (thai Uber) és elmentünk a vasútállomásra. Így nyertünk egy kis időt, mert eredetileg el akartunk sétálni, csak az hosszabb lett volna.

Ayutthayaba a jegyet megvettük gyorsan, 30 Baht volt/fő (1 Baht most kb 9 Ft), pont indult egy vonat negyed órára rá, ahogy odaértek, örültünk is neki, hogy odaérünk jó hamar. Na ez a hit elég hamar szertefoszlott, mert nem indultunk el időben. Amikor egy fél órával később ezt mégis sikerült abszolválni, utána meg gyökketővel mentünk, azt hittük, hogy megőrülünk, olyan lassan mentünk, Zs meg be is aludt.

A vonaton szerencsére voltak árusok, ami jól jött, mert vizet persze elfelejtettük venni. Itt nem árulnak annyi mindent, mint a burmai vasúton, de azért kész főtt kaját, gyümölcsöt, magokat és innivalót lehet venni. Na meg lottót. A thaiok nagyon szeretnék lottózni. Az utazóközönség elég laza, simán üvöltetik a rockzenet a telefonról, körmöt vágnak vagy tojást pucolnak es eszik meg tök siman. Haláliak.

Ayutthayaban voltunk már 9 évvel ezelőtt, amikor az első közös ázsiai utunkon voltunk, csak akkor az Aeroviva által szervezett nagy thai körúton és Koh Samui nyaraláson vettünk reszt. A buszos tartása utazás hátrányát itt éreztük meg először és utoljára. Mindenhová siettünk, alig volt időnk rendesen megnézni valamit, így ekkor elhatároztuk, hogy ha lesz rá lehetőségünk, egyszer visszajövünk és megnézünk mindent a saját tempónkban.

A vonatút végül két óra helyett két és fél lett, még szerencse, hogy volt kereszthuzat a vagonban, különben oda főttünk volna. Leszálltunk a vonatról, egyből próbáltak megtámadni minket a tuktukkerek, hogy menjünk velük, de mi cangázni jöttünk, úgyhogy nem álltunk szoba velük. Gyorsan vettünk két kólát, mert már nagyom szomjasak voltunk, aztán átkompoztunk a  folyó túloldalára, ahol végül a legnagyobb örömömre nem biciklit, hanem robogót béreltünk. Halas voltam Zsnek, mert bar a biciklizést beszéltük meg, de a vonat késése miatt elég kevés időnk volt mindent megnézni es az en tempómban valószínűleg kb 2 templom, ha belefért volna, igy ez a lehető legjobb dolog volt, ami történhetett velem.

Béreltünk egy kis hófehér (jaguár�) robogót és azzal nekivágtunk a régi királyi városnak. Voltunk azokon a helyeken, ahol 9 éve is jártunk és megnéztünk új templomokat is, többek között egy csodaszép hófehér templomot, ahol szinte senki nem volt. A mocival kényelmesen és gyorsan tudtunk közlekedni, jó választás volt. Teli tankkal kellett visszavinni a jarganyt, úgyhogy kőkemény 12 Baht-ért megtankoltunk, aztán leadtuk a kölcsönzősnek.

Bangkokba végül busszal jöttünk vissza, mert ez gyorsabb megoldásnak tűnt, mint a vonatozás. Viszonylag amúgy hamar be is értünk a varosba, de sajnos egy elég kieső helyen tett le minket. Tanakodtunk mit tegyünk, végül úgy döntöttünk, elsétálunk a metróig. Útközben láttunk két parkoló 77-es buszt, amivel jöttünk első nap a hotelbe. Barcsa kepp arra járna, gondoltunk, de hat ugye fogalmunk sem volt róla, hogy mi jár abban a városrészben. Sétáltunk egy nagy forgalmas út mellett, egyszer csak előttünk van egy buszmegálló es láss csodát, a 77-es épp megállt ott. Mondtam Zsnek, várjunk 10 percet, hátha jön a busz, azzal hazamegyünk akkor. Leültünk a megállóban, jöttek a buszok, egyszer csak megjelent a mienk, leintettem, felpattantunk, a busz közönsége vidáman konstatálta, kiket fogtak itt az út szélén, nohát, két farang! Szerencsere jó irányban is voltunk, úgyhogy egyenes volt az utunk a Sathron negyedig. Ami jo volt a buszozásban, hogy nem kellett átszállni es légkondis busz volt, ellenben annyit ültünk a dugoban, hogy volt vagy másfél óra hazajutni. Végül nem is jöttünk el addig, amig kellett volna, leszálltunk hamarabb, eléggé éhesek voltunk mar.

Ettünk vacsira sárkánygyümölcsöt, Zs valami levest, en pad thait es vettünk egy kis adag ragacsos rizsas mangot, nyammmi, imádom azt is.

Hazafelé pár patkány keresztezte az utunkat, rohangáltak az út szélén. Vettünk meg egy vizet, aztán mar egyenesen hazajöttünk.

Holnap, vagyis mar ma korán kelünk, 4 óra múlva (se), mert indulunk tovább, megyünk vonat es úszópiacozni, templomot nézni, majd irány Kanchanaburi és a Kwai folyó, ahol a Szenteste ránk fog majd virradni.