7-kor mar varjuk a reggelinket. Ezen a szallason nem tul gazdag a reggeli, de pont eleg. Gyumolcstal a kezdet, papayat, banant, es ananaszt adnak, majd rantotta kovetkezik, paradicsommal, hagymaval, zsemlevel. Italnak kavet vagy forrocsokit kapunk. Ma reggel vittuk a sajat gyumolcseinket is, ugyhogy felturboztuk a menut plusz banannal es passion fruittal.
Mara az volt csupan a terv, hogy Villaviejabol eljutunk Salentoba, ami kb 300 km. Ugy voltunk vele, hogy ez egy kenyelmes ut lesz, kb 5 ora alatt max letoljuk. Delutan mar Salentoban leszunk, setalgatunk a kis varoskaban, felfedezzuk, mi merre van es mondjuk iszunk remek kavet.
Becuccoltunk a kocsiba, elmentunk a zoldsegeshez, vettunk meg passion fruitot meg banant. Ket neni arult kukoricalisztbol keszult pita szeruseget, amit faszenes suton melegitettek meg es megtoltottek mindenfelevel. Mi sajtos sonkasat vettunk meg egy turosat. Ezeket ut kozben ettuk meg, finomak voltak amugy.
Mivel reggel indultunk, igy nem volt kerdes, hogy kompozunk vegre es a kompnak most mukodnie kell. A kepek alapjan ez a komp egy kis lelekveszto, ne egy tihanyi revre gondoljon barki is. Na szoval nekiindultunk, tabla nem sok volt, ami mutatta volna, hogy jofele megyunk, igy aztan kovetve a Google Maps es a Waze ajanlott utvonalat, mentunk arra, amerre mutattak az utat. 1-2 km mulva egy fara felszogelt kis tablan ott viritott, hogy Ferry. Megnyugodtunk. Na az ut minden volt, csak betonos nem. Kis idovel a tavolban feltunt a folyo, majd hirtelen elottunk termett a komp! Mar volt rajta egy auto, velunk masodikkent pedig mar indultunk is at a tuloldalra. A kompra kb ket rendes meretu kocsi vagy harom kisebb fer fel es par motor, semmi tobb. A fiuk azt mondtak, h egy motorcsonakba valo motorral uzemel a jarat. A folyo eleg sebes folyasu volt, de igazabol remekul atmenovereztek, 5 perc se kellet hozza es odaat voltunk. Ami talan kevesbe szokvanyos megoldas, hogy tolatva kellett rola lejonni. Igy lesznek az utolsokbol az elsok. ;-)
Az utunk Ibague-ig nyugiban telt, mentunk a kenyelmes 80-as/90-es temponkban, neha neha elertuk a 100 km/h-s sebesseget is. Igazi szaguldas! Na aztan innen jott a feketeleves. Az Andokban autozgatunk, emiatt ezert kisebb-nagyobb hegyeket kell megmaszni ut kozben. Igenam, de nem csak mi, mint autosok, hanem a kamionosok, motorosok es buszok is jarnak ezen az utvonalon, ez az autopalya kvazi. Raadasul epp epitik is, bovitik ezerrel, alagutak, volgyhidak vannak folyamatosan. Mindez egy savon. Na ez az ut remekul bedugult, hiszen a kamionok csak kuzdottek fel magukat a hegyekre, gyokkettovel. Nekunk se ment sokszor tul gyorsan ez, de azert lehetett volna haladni, ha nem egy savra van kenyszeritve mindenki. Rengetegszer volt, hogy 10 perceket vagy tobbet alltunk egy helyben es vartunk a ki tudja mire. A kb 30 km-es szakaszt 4 ora alatt!!! tudtuk le. Nagyon durva.
Ennek koszonhetoen oda a kis setafikalas Salentoban, delutan 2 helyett este fel 7-re erunk oda hala az egnek. Igy lett az 5 orasra tervezett utbol 9 es fel oras. 300 km, 9 es fel ora! Sebaj, lenyeg, hogy epsegben ideertunk!
