Salentoban a masik turank a Patasola Nemzeti Parkba vezetett. Reggel nem kellett koran kelni, hala az egnek, ez egy rovidebb tura volt es raadasul a kezdopontja kozelebb is volt a szallashoz. Elvileg. Probaltunk mindennek utana nezni, hogy pontos infonk legyen minden helyrol. Ez tobbe-kevesbe sikerult is. A Patasola NP-rol limitalt infok alltak rendelkezesunkre sajnos, igy ennek es a benasagunknak koszonhetoen eltevedtunk mar a legelejen.
Aztan nekikezdtunk a nagyobb turanak. Az elso vizesesig siman eljutottunk, hasonlo volt az elozohoz. Onnan pedig mentunk tovabb, egy hegyre kellett felkapaszkodnunk, majd leereszkedni a masik oldalan. Nem volt egy konnyu menet, eleg meredek volt, nekem nem ment gyorsan a feljutas, de igazabol ez nem meglepo, sosem szokott. Mar majdnem felertunk a csucsra, amikor eszrevettuk, hogy elkezd szemerkelni az eso. Gyorsan kikaptuk a hatizsakbol az esokabatot, felvettuk es indultunk tovabb, de ekkor mar sietosre vettuk a figurat. Kellett is, mert aztan leszakadt az eg es csak omlott es omlott a nem tul meleg, nem igazan tropusinak tuno eso.
Na, ennek mar a fele sem volt trefa, nekiindultunk ezerrel, mindenki ment, ahogy tudott. A hegy egy masodperc alatt atvaltozott, mindenhonnan folyt le a viz, a kis utak patakka valtoztak, ugyhogy itt mar nem a cipo menteserol volt szo, hanem arrol, hogy mi megusszuk szarazon. De ez sem sikerult. Elozo nap meg epp oromkodtunk, hogy az ikeas esokabat milyen remek, nem azik at...aztan ekkor kiderult, hogy a fenet nem. Szakado esoben probaltam a telefonom kikapcsolni, ne azzon be, menni le a hegyrol seggreules nelkul, nem megkapaszkodni agakban, mert ki tudja, mit fogok meg es nem all a kezembe eppen valamilyen tuske, vagy ha el is tanyazom, akkor mibe ulok epp bele. Szoval, izgalmas volt a lejutas, mondanom sem kell, hogy sz@rra aztunk rendesen, mi Zsvel legalabbis. Á es E salsa taboros esokabatja epp ellenkezoen viselkedett, mint a mienk. Az elozo napi kis esoben semmit nem vedett, most meg a nagyban nem aztak el. Ki erti ezt?!
Ahogy visszaertunk a kiindulopontra, megpihentunk. Vegre fedel volt a fejunk felett. Nekunk mindenunk vizes volt. A felsonk, a nadragunk, a ciponk, a zoknink, beazott a taskank, konkretan nem volt szaraz ruha rajtunk, annyira elaztunk az esokabat alatt is. Ekkor mar elegge faztam, ugyhogy egy kis ido utan elindultunk vissza, tovabbra is szakado esoben, nem szerettem volna, hogy megvarjuk, mig elall, mert azt nyilvan nem tudtuk, mikor fog. Haza szerettem volna jutni minel elobb, hogy lezuhanyozzunk forro vizben es at tudjak oltozni szaraz, meleg ruhaba.
A kocsiba ugy ultunk be, hogy a vizes ruhak miatt minden ules nedves lett, vegul amint hazaertunk, jaro motor mellett csapattuk ezerrel a futest ra, hogy szaradjon meg mielobb. A forro zuhany alatt vagy fel oran at alltunk. Nagyon atfaztunk. A ruhak csurom vizesek voltak, probaltuk szaritani oket, de nyilvan a 12 fokban azert ez lehetetlennek bizonyult.
Miutan osszeszedtuk magunkat, elmentunk vacsorazni, majd ossszepakoltunk es koran lefekudtunk, mert masnap hajnal 4-kor akartunk indulni Medellinen at az El Penolhoz. Tanulva a Salentoba vezeto utunkbol, el akartuk kerulni, hogy dugokban acsorogjunk rengeteg idot a sok utfelujitas miatt.
