Mandalayra es a kornyek bejarasara 3 es fel napot terveztunk. Erkezes napjan ugyan sikerult par templomot/pagodat megneznunk, de a java meg hatra volt.

Ugy terveztuk, hogy berlunk egy-egy mocit es azzal megyunk majd Amarapuraba, Sagaingba es Inwaba, de vegul ugy alakult, hogy csak mi mociztunk es mi is csak egy napot.

Szoval az elso nap motorral indultunk neki az utnak, A-ek pedig taxival. Ugy beszeltuk meg, hogy mindig talalkozunk egy fix helyen es ott megkeressuk egymast. Az elso templomhoz ok nem jottek, mert epp taxit probltak fogni maguknak. Mi addig megneztunk gyorsan a Ein Daw Yar pagodat. Gyonyoru volt, a lany meleg szelben pedig csilingeltek a kis harangok a templom tetejen. Aztan mentunk tovabb a Swe In Bin Monasteryhez, itt volt a randihelyszin. Mig varakoztunk, addig szoba elegyedett velunk egy csoka, honnan jottunk, merre megyunk, stb kerdesekrol beszelgettunk. Felajanlotta szolgalatait a kovetkezo napokra, igy vegul vele beszeltuk le a cserbenhagyasos fuvart Baganba. A-ek csak nem jottek, igy bementunk korulnezni, hogy addig se veszitsunk idot. Szerencsere odatalaltak ok is, igy a kovetkezo helyszinre, a Mahamuni templomhoz mar egyutt indultunk tovabb. Mi meg gyorsan fixaltuk a csakoval a fuvarra az arat es a reszleteket, illetve a masnapi fuvart is Sagaingba es Inwaba. A Mahamuni pagodaban viszonylag sokat teblaboltunk, jo nagy es nagyon szep volt. Innen tovabb mar Amarapuraba mentunk (volna), az U-Bein tikfa hidhoz, ha A-ek taxisanak kocsija elindult volna. Valoszinuleg lemerult az aksija (allandoan a tabletkajan videoklippeket nezett). Megbeszeltuk, hogy mi elore indulunk, ok majd jonnek utanunk, ha megjavitjak a kocsit. Mig mi ezerrel csapattunk a mocikankkal, addig a taxis hivta a helyi sarga angyalt, harman bebikaztak a kocsit, plusz meg egy szerzetes is ment segiteni, elmorolt par imat es lon, sikerult beinditani a kocsit. A Kyauktawgyi templomban talalkoztunk, szegeny A-ek a hid masik oldalarol gyalogoltak at oda, mert a taxisnak fogalma sem volt, hogy kell odamenni. Mi is kalandosan ertunk am oda. A maps.me alkalmazas mar Balin is sokat segitett nekunk, igy most is ezt hasznaltuk. Zs vezette a mocit, en navigaltam.  Az utvonaltervezo at akart vinni egy olyan helyen, ahol eselytelen volt atmenni, igy elindultunk az autopalyan, mert lattuk a terkepen, hogy van egy masik ut, amire rakanyarodvan majd a templomhoz jutunk. Igen am, ez a terv szuper is lett volna, ha egyszer csak nem azt lattuk volna a tavolban, hogy erre az utra bizony nincs lehajto. Na most akkor mi tevok legyunk, hol forduljunk meg? Oldalra neztem es lattam, hogy a szembe jovo oldalnal mindenki valami foldutrol kanyarodik fel vagy epp megy le, ekkor rajottunk, hogy hohoooo, hat az ott a lehajto! At is gurulunk, a talaj elegge gorongyos es meredek, en inkabb lesetaltam, Zs lenavigal, nagyokat nevetunk kozben az ott kozlekedo helyi asszonyokkal a szitun. A templomban az ott tartozkodasunk alatt valamilyen unnepsegbe keveredtunk, feher es sarga diszes ruhaban erkeztek gyerekek a csaladjukkal, volt videokameras forgatas is, gondolom a helyi TV tevekenykedett. Hatalmas volt a csinadratta, valami travi show szeruseget is nyomtak egy teherautorol (kicsit pride jellegu volt), uvoltott a zene, 3 no tancikalt a teton, kozuluk az egyik nyikorgott hozza. Vicces volt az egesz forgatag. Amugy azt gyanitjuk, hogy ennek az unnepsegnek valami koze is volt a teliholdhoz (epp aznapra esett es A-ek is lattak a varosban valami hatalmas elefantos felvonulast). Amugy probaltuk kideriteni az egyik helyitol, mi ez, de nem sikerult sajnos. Miutan elhaladt a tomeg, elindultunk a hidon setalni. Nagyon hangulatos latvany, ahogy ez a hosszu hid atszeli a tavat. Vegigsetaltunk rajta, vegul a kozepere, a naplementenezo helyre visszamentunk es egy sort elfogyasztva megneztuk a nem tul latvanyos naplementet. Miutan hazartunk, elmentunk vacsizni egyet, aztan elinteztuk a szobacseret, igy mar vegre a sajat kis szobankban hajthattuk alomra a fejunket.      

Rendben megerkeztunk Baganba tegnap este. A soforunk jott ertunk idoben, tisztessegesen letolta a tavot a tragikus minosegu uton es elvitt mindenhova, ahova kertuk.

Most pedig epp intezzuk az ebike kolcsonzest (nagyon izgi, meg sosem vezettem ilyet) es indulunk felfedezni Bagan osi romvarosat! :)

A bangkoki masnap elegge kemeny volt... Reggel 7-kor felkelni egy igazan rovid, de tartalmas, sor&vodka&redbull&palinka fogyasztastol hemzsego este utan eleg nehez volt. Szerencsere a helikopterek nem jottek, de a macskajaj eluzeset segito szerek beszerzese, ugymint pogacsa/sultkrumpli Thaifoldon eleg nehezkesnek bizonyult volna, ha nekialltunk volna, igy viszont maradt a jo oreg kola, ami mindent visz es mindent elpusztit. Meg a masnapot is.
Reggelire igy nem sok figyelmet forditottunk, fogtunk egy taxit es irany a repter.
A taxiban racsodalkoztunk az ut mellett epulo ujabb skytrainre, ami elvileg 3 ev alatt el is keszul, igy a fapados terminalra is ki lehet majd jo gyorsan jutni. Zs kerdezte A-t ut kozben, hogy mi az, ami log a kormany alatt. A taxis probalt belekapcsolodni a beszegetesbe, megkerdezte, eppen ekkor, hogy Where are you from, de olyan kiejtessel, hogy A ugy hallja, hogy mikrofon. Vissza is kerdez, hogy mikrofon? Mintha a taxis vagta volna, mirol beszelunk es megerositette volna A-t a valaszadasban. A taxis meg nemertette, mert mikrofon nevu orszagrol meg nem hallott. Kemeny ez a masnap, ugye. Mindenki nagy nevetesben tor ki, aztan termeszetesen valaszolunk, hogy Magyarorszagrol jottunk. A beszelgetes ennyiben viszont ki is fulladt.
A repterre egesz gyorsan kiertunk, gyors csomagfeladas utan vegre sikerult megtalalni a Food Courtot, koszonhetoen a Check In-es kislany kedvessegenek. El is megyunk, bekapunk valamit, ki levest, ki tesztat vagy mango sticky rice-t eszik.
Aztan elindultunk kilepni az orszagbol, de hat A es E elakadtak a hataron, mivel nincs meg a kilepo papirjuk, ami sajnos kell ahhoz, hogy el lehessen hagyni az orszagot. Gyorsan vissza kellett rohanniuk az Air Asia pultjahoz, kerni ujat, kitolteni es akkor mehetett ujra az egesz procedura.
Mi addig bennt vartunk rajuk a kezipoggyasz ellenorzesnel. Leultunk a foldre, nyomkodtuk a teloinkat es neha fel-fel pislantottunk, merre lehetnek. Amikor mar gyanus volt, hogy sehol sincsenek, pont A racsorgott Zs-re es kiderult, hogy mar reg benn vannak a kapunal es varnak rank. Na ekkor gyors rohanasba kezdtunk, hogy odaerjunk. Szerencsere idoben voltunk, meg ha a fiuk ket betus kiteroje picit nehezitette is a dolgot. Mar last call volt, kb csak rank vartak, meg meg masik 3 utasra, igy egy szuper kisbusszal vittek ki a repcsihez.
A repulout esemenytelen volt, aludtunk szinte vegig, rehabilitalodtunk az elozo este utan.
Miutan leszalltunk, gyorsan beleptunk az orszagba es probaltuk megtalalni az ingyenes Air Asia shuttle buszt, de hat nem volt sehol. Kicsit ideges voltam, mivel direkt megkerdeztem Miss Red-et, az AA ugyfelszolgalatat, hogy akkor valoban van ez a busz es a valasz igen volt. Benn a repteren egy no valtig allitotta, hogy igen, volt, de mar 3 hete nincs, en meg nem hittem neki (Javan csomoszor igy akartak atverni, hogy ami volt, arra azt mondtak, hogy nincs), ezert kerestuk tovabb. Vegul nem volt mas lehetoseg, fogtunk egy taxit es azzal mentunk el a hotelig.
Elso benyomasra nagyon lepusztult az orszag, talan meg rosszabb allapotban van, mint Kambodzsa.
A hotel szuper helyen van, nagyjabol a varos kozpontjaban. Szobanak egy csaladinak nevezett szobat kaptunk, ami hat nem feltetlenul felelt meg annak, ahogy beharangoztak ezt nekunk. A szobaban 3 agy es egy potagy volt ket egybenyithato szoba helyett. Ezt azert kaptuk, mert a lefoglalt szobaink kozul az egyikben budos volt allitolag a wc es azt meg kellett javitani. Igy jott a kozos szoba otlete a hotel reszerol. Valasztasunk nem volt, egy ejszakara jo volt ez, A pedig intezett kiseb jovairast nekunk az okozott kellemetlenseg miatt.
Lepakolas utan elindultunk penzvaltot keresni, ami elegge nehezen ment, mivel vasarnap volt es bar nem Magyaroszagon vagyunk, ahol szentul vasarnap mindennek zarva kell lennie (kivetel a templom), de itt sincs nyitva kb semmi. Nagy nehezen a vasutallomas korul sikerult talalnunk egy hivatalos penzvaltot, ahol tudtunk valtani penzt. A mellette levo boltban vettunk sort, aztan visszamentunk az allomashoz, hogy szerezzunk jarmuvet, amivel elvisznek minket az aznapi rogramok helyszinere. A fiuk alkudnak, a burmai taxisok nem akarnak kotelnek allni, nem igazan akarnak minket azert az arert elvinni, amit mondanak. Vegul egy csoka rabolintott az uzletre, na de neki egy kinyitott teherauto szeru jarmuve volt (ez amugy itt a sztenderd helyi BKVszeru kozlekedesi eszkoz), abba bepattantunk es mehettunk vegre, nem kellett talpalni tovabb.
Elsonek egy szep tikfabol keszult templomot neztunk meg, a masodikban egy diszkofennyel korulvett buddha szobor volt. Amugy ezek a burmaiak imadjak a karacsonyi egosorokat, templomon belul es kivul is, hazakon, hoteleken,minden villog, mindenfele szinben. Atsetaltunk meg egy harmadik templomhoz is, szerencsenkre meg nyitva volt, bar mar erosen esteledett. Itt egy cuki kislany elkapott engem es az arcomra rajzolt thanakat, ami szinte minden helyi no es ferfi kotelezo sminkjehez tartozik. Amugy allitolag ez a cucc megovja a bort es naptejkent funkcional.
Miutan megneztuk a templomot, probaltunk fuvart szervezni haza. Ez nem igazan ment konnyen ismet. Elso sorban eleg szar alkupozicioban voltunk, mivel rajtunk kivul mas turista nem volt ott mar, masodsorban pedig azert, mert akikkel targyalni probaltunk, nem igazan tudtak angolul. Egyí par fobol allo konzilium jott ossze es ugy egyeztettunk egymassal. Nagy nehezen vegul sikerult megallapodni, persze dragabban, mint amennyiert odavittek minket.
Ut kozben bamultuk a szokasos azsiai utcai forgalmat es megcsodalhattuk, hogyan lehet egy csecsemot motorozas kozben (ugyan csak utaskent) szoptatni. Este meg elugrottunk vacsizi es sorozni, majd a napot a hotel rooftop barjaban egy koktellal zartuk.

Itt ulunk a mandalay-i hotelunkben E-vel es varjuk a fiukat, akik jelenleg epp probalnak nekunk fuvart szerezni holnapra.

Tortent ugyanis, hogy tegnap elott megallapodtunk egy csokaval, hogy a tegnapi napon fuvaroz minket egesz nap, ma reggel a kikotobe meg es este meg elvisz Monywaba, majd holnap Baganba. Az elso ket fuvar teljesitese megtortent, bar az nem igazan volt zokkenomentes, mert a fuvarosunk allandoan reklamalt, hogy ez a templom nincs benne az arban, ez sem es az sem, de vegul a fonokkel valo telefonos egyeztetes utan csak elvitt oda, amiben eredetileg megallapodtunk. Gondoltuk, enyhiteni a feszkot, meg betelt is vettunk neki ajeszba, hogy ne idegeskedjen, ragja csak, latszolag orult is neki, de a hala csak ma reggelig tartott.

Az esti 7 oras megbeszelt idopontra nem jott el, igy most ki kell talanunk, hogyan csinaljuk meg az eredetileg tervezett programot. Drukkoljatok, hogy a fiuk sikerrel jarjanak, en pedig megyek es szerzek ket szobat.

Az alabbi beszelgetes Inwaban zajlott koztunk es a hajto kozott, mikozben egy egy loeros szekerrel docogtunk a romok kozott. Egy szepen zoldello rizsmezo mellett elhaladvan a hajto (H) ramutatott es kozolte:

H: Rizs!

Zs: Gyonyoru!

H: Gyonyoru.

Zs: Itt lakik?

H: Igen (jeee).

K: A faluban?

H: (elgondolkodvan) Rizs!

Ezen a ponton ugy gondoltuk, hogy ami nem megy, azt ne eroltessuk. :-)))

Kis illusztracio, mely erzekelteti, hogy a helyiek mennyire birjak az angol nyelvet. 

Elnezest a szerencsetlenkedesert, nem rajtunk mulik, hogy nem kerulnek fel uj tartalmak a blogra. Egyszeruen a hotelban a wifi nem ugy mukszik, ahogy kene, igy egyszeruen nem megy konnyeden a frissites.

Most is epp egy hegy tetejen levo pagodabol toltuk fel a bangkoki postot...:)

Szoval jol vagyunk, minden oke velunk, szuperul erezzuk magunkat.

Rengeteg latnivalo van, finomak a kajak, 37 fok van es jo finom a hideg csapolt sor! 

A hotelszobank ablaka alatt duborgott egesz ejjel a Khao San ut bulizos forgataga, elozekenyen kaptunk is fuldugot, ha gond lenne az elalvas. De nem volt az, (bar en fuldugoval) egy masodperc alatt alomba szenderultunk.
Reggel magunkhoz kepest sikerult viszonylag idoben elindulni. Gyorsan valtottunk penzt, majd reggeliztunk a sarki pad thaiosnal es elindultunk a kiralyi palotanal levo kikotobe csatorna (khlong) hajokazast szervezni.

Mar Mandalayban vagyunk, minden oke, csak nagyon lassu a net. Telefon egyaltalan nem mukodik, hiaba van halozat, mar ha eppen van.

Este megprobalom feltenni a bangkoki napunkat es az elso masfel mandalay-i naprol szolo beszamolonkat. 

Most pedig indulunk motorral Amarapuraba, puszi!

Abubol a repulout sima volt szerencsere, elfoglaltunk egy nagy labterrel rendelkezo harmas sort a veszkijaratnal, igy nem volt problemank azzal, hogy ne fernenk el. Valamennyit aludni is tudtunk.