Mandalay kornyeken van negy varos, amik hosszabb-rovidebb ideig kiralyi szekhelykent funkcionaltak, nev szerint Amarapura, Sagaing, Inwa es Mingun, kulonbozo erdekesnel erdekesebb dolgokkal, igy hat a mi programunkba is bekerultek. Amarapurarol K mar irt, tehat most kovetkezzen Sagaing es Inva, valamint ha ugy alakul, es nem raz szet a Kalawba tarto ejszakai busz, akkor esetleg Mingun is.

Sagaingot es Invat a mandalayi tartozkodasunk masodik napjara utemeztuk be. Elvileg motorral terveztuk volna felkeresni oket, de mivel A meg az elozo nap ugy dontott h o ezt itt inkabb nem, igy most mi dontottunk ugy hogy akkor legyunk egyutt, hogy ne legyunk szejjel, es menjunk mindannyian egyutt taxival.Az elozo nap leszervezett sofor a megbeszelt idopontban vart a hotel elott, egy masik csokaval egyutt, akirol kiderult hogy ottlete egyaltalan nem veletlen, mivel valojaban o lesz a soforunk. Nekunk vegulis olymindegy, gyerunk hat. Az elso allomasunk meg Amarapura, azon belul is a Maha Gandayon kyaung, vagyis kolostor (vagy monostor? mi a kulonbseg a ketto kozott? aki tudja, megirhatna kommentben, es akkor legjozelebbre mar enis tudom - guglizni nem er!), ami arrol nevezetes, hogy egyreszt itt 1200 szerzetes lakik, masreszt pedig ok minden delelott 10-kor felsorakoznak etelosztashoz, ami igencsak latvanyos ahogy az egyenbordo ruhajukban vonulnak. Nezzuk meg hat mi is.Az indulas 8:30-kor volt, Amarapura pedig nincs tul messze, igy hat eleg koran erkezunk, rajtunk kivul meg senki, pedig ez komoly latvanyossag, tehat komolyabb tomeg varhato. Az esemenyig lesetalunk meg a tegnap mar latott U Bein hidhoz, elsosorban kielegitendo A polovasarlasi szenvedelyet. En addig gyorsan beszerzek egy uveg vizet, valamint futolag megtekintjuk ahogy a hid mellett levo templomban valami unnepseg zajlik, nagy zenebona kisereteben egy drotkotelen egy nagy kosarat rangatnak fel a temlom csucsaig meg vissza.Sikeres polovadaszat utan (ami egyebkent nem egy konnyu dolog, marmint feher emberre meretezett polot talalni) visszasetalunk a kolostorhoz (maradjunk egyelore ennel a verzional), es elfoglaljuk helyunket az ut menten. Meg mindig nincsenek sokan, egy (altalam) del-koreai(nak nezett) csoport mindenfele  sutikeket bont ki hatalmas dobozokbol, amit a szerzeteseknek szannak eteladomanykent. A szoba elegyedik az egyik szerzetessel, miutan en sajnos nem tudtam valaszt adni arra a kerdesere, hogy vajon a szerzetesek kung-fuznak-e. Nohat nemcsak hogy nem kung-fuznak, de meg focizniuk is szigoruan tilos, pedig azt nagyon szeretik. Illetve csak szeretnek, ugyanis valami homalyos okbol kifolyolag olyan fobenjaro bunnek szamit, hogy egyenesen kicsapas jar erte! Egy masik szerzetes meg is kerdezi tole, hogy latott-e szerzeteseket focizni. Tuti hogy besugo.A tomeg kozben elkezd gyulni, mar eleg szep szamban vagyunk mire megjelennek az elso fecskek, azaz szerzetesek, szepen kettes sorban felsorakozva az ut szelere. Knak nem igazan tetszik a dolog, kicsit ugy erzi mintha majometetest neznenk az allatkertben, vagy mint amikor anno Thaifoldon elvittek a hosszunyakuak 'falujaba'. Pedig ez itt azert mas. Egy fara kifuggesztve hatalmas tabla hirdeti, hogy jojjunk nyugodtan, fenykepezzunk nyugodtan, szivesen latnak, annyit kernek csak hogy tartsuk be a szabalyaikat. Mi ezt be is tartjuk nem ugy az a ven fasz idos ur, aki beall a felsorakozott szerzetesek ele, a kepukbe dugja a kamerajat, es ugy fotozza oket meg akkor is, amikor az egyik mar egyre nyomatekosabban keri hogy ugyan mar ha arrebb faradna. Vegul csak leesik neki, de ekkor meg beall a ket oldalt felsorakozott emberek ele, ugy lokdosik/suk arrebb.
Amugy a dolog valahogy nem annyira latvanyos mint ahogy az ember varna, nemileg talan elvesz a varazsabol a tomeg, de azert mindenkeppen erdemes volt megnezni, ha mar ugyis eppen erre jartunk. Keszul nehany kep, majd visszasetalunk a kocsihoz, irany a kovetkezo allomas, ami nem mas mint a Swe-kyet-kyat es Swe-kyet-kyet templomparos, meg szinten Amarapuraban, de egy kisse arrebb, a folyo, vagyis az Ayeyarwady, illetve ha valaki esetleg a leanykori neven ismerne, akkor Irrawaddy partjan.
Kis kerdezoskodes utan hamar oda is talalunk. Ami rogton feltunik, hogy nem tudom hogy ez a templom miert rogton ketto. Nekem legalabbis egeszen egynek tunik, de biztos csak a szemem nem szokott meg hozza az itteni templomokhoz. Amugy viszonylag jellegtelen valami, marmint helyi viszonylatban, az ilyenbol itt tizenketto egy tucat, tehat batran kihagyhato, bar szep kilatas nyilik rola szembe a folyo tulpartjara Sagaingra, amit a fenykepek sajnos nem igazan adnak vissza.
Lesetalunk hat, mondjuk a kovetkezo celpontot, ami Sagaing lenne, illetve azon belul is a Kaunghmudaw templom, amde hamar kiderul hogy az bizony megsem azon belul van, hanem azon kivul. Raadasul 45 percre. Es ezert oda mar nem szol a megallapodasunk. Itt pedig egy ropke pillanatra tanacstalanna valok. Nezem a terkepet, de akarhogy is meresztem a szemem, nekem ez a tavolsag max 15 percnek tunik. Es ezt szova is teszem. De a ficko hajthatatlan, a megallapodas csak Sagaingra szol, ami az o ertelmezeseben a Sagaing hill, egy domb a varoska kozepen, tele pagodakkal. En azonban maskepp ertelmezem a dolgot, nekem Sagaing az Sagaing, nem csak a Sagaing hill, hiszen ha teszem azt Budapestrol beszelek, akkor sem csak a Budai Varat ertem alatta. Az ember telefonos segitseget ker, hivja a fonoket, akivel megallapodtunk, aki vartyog valamit a telefonba, szerinte angolul, dehat meg eloben sem volt konnyu megerteni az akcentusat, nemhogy telefonban. Annyit azert nagyjabol ki tudok hamozni hogy szerintuk ez messze van, majd megnezzuk szerdan Monywaba menet, akkor ugyis utba esik. Hat jo, ne vitatkozzunk, csak telik az ertekes ido, gyerunk akkor a Sagaing hillre.
Atkelunk a folyon, hid van, olyannyira hogy sokaig ez volt az egyetlen hid az akkor meg Irrawaddyn. Hidpenzt is szednek, de nem egy nagy osszeg, 200 kyat talan (nagysagrendileg neggyel osztando, amennyiben forintositani kivanjuk). Kis kanyargas utan egy, a hegyre felvezeto lepcso aljanal parkolunk le.
A Sagaing hill 240 meter magas, tehat kb egy gellerthegynyit kell fellepcsoznunk, nem egy veszes menet. Felerve azert jol esik egy hideg kola, mikozben bamuljuk a kornyezo tajat. A lepcso egyenesen a Shun U Ponya Shin pagodaba vezetett, amit jol meg is nezunk. Ezutan A&E ismet polovadaszatra indul, K egy mar megirt bejegyzest tolt fel a blogra a templom wifije (!!!) segitsegevel, en pedig turelmesen varom hogy mindenki vegezzen. Marmint egy darabig, aztan Aek keresesere indulok, menni kene. Nem jarok sikerrel, igy hat ujabb par perc varakozas utan a talalkozasi ponton kettesben indulunk el megnezni egy ujabb templomot, mely arrol nevezetes hogy 45 Buddha szobor uldogel benne szepen sorban. A ket temolom kozott 20 perc a seta, de meg felutnal sem jarunk, amikor sms erkezik: A&E nem talaltak ott a papucsunk ahol hagytuk (errol talan meg nem irtunk, de a templomokba csak mezitlab), az pedig vhogy kiesett h megbeszeltuk a talalkozasi pontot, igy azt hittek h visszamentunk a kocsihoz, es ok is lerongyoltak. Megbeszeljuk hat h feljonnek a kocsival, es a masik templomnal talalkozunk. Ide amugy az ember eredetileg is felhozhatott volna, es akkor nem kellett volna a lepcsozes, tehat a durva anyjat. Itt elhatarozom h a Kaunghmudaw pagodat ezert akkor is kiverem belole, nem ussza meg.
Buddhakat gyorsan megkeressuk, es mire vegignezzuk oket, befut A&E is, indulhatunk tovabb. Ezuttal cselhez folyamodok: elokeresem a telefonomon a kerdeses templomot, s utvonalat tervezek. Lam, csak 6 kilometer. Marmint persze legvonalban ennyi, de ezt nem teszem hozza, ha harc hat legyen harc. Mutogatom az embernek hogy akkor ide megyunk. Nem lehet, igy o, messze van. Mire en, hogy ez nem lehet az amirol eddig szo volt, hiszen te baratom 45 perces utrol beszeltel, ez pedig lam csupan 6 kilometer, tehat semmikepp sem lehet 45 perc. Ervrendszer megdolt, ujabb telefon a fonoknek, aki tovabbra is azzal jon hogy majd holnaputan, Monywa fele, de most mar nem tagitok, holnaputan sotet lesz mikor erre megyunk, mi pedig vilagosban akarjuk latni, gyerunk tehat most. Beszelnek meg valamit, talan eppen azt hogy hogy fognak ket nap mulva majd jol megszivatni, de aztan vegre megyunk.
A Kaunghmudaw templom amugy arrol hires, hogy egyreszt a sztupaja hatalmas, meg fentrol a Sagaing hillrol is lattuk, masreszt pedig nem burmai, hanem sri lankai stilusban keszult, vagyis nem csucsos a sztupaja, inkabb egy hatalmas gombhoz hasonlit. Es tenyleg hatalmas, es persze arany az egesz. Szoval erdemes volt megnezni. Utana a bazarban veszunk Knak egy kalapot, amit majd Baganban tervez hordani, de akkor meg nem tudjuk amit azota mar igen, megpedig hogy Baganban egyreszt qrvara nem lesz jo ido, masreszt robogozni fogunk, igy a kalap duplan okafogyotta valik. Nem baj, legalabb cipelhetjuk egesz uton, meg aztan haza is, hogy majd jo lesz legkozelebbre, de persze legkozelebb meg ugysem fogjuk elhozni, inkabb majd veszunk ujat.
Kovetkezo, es egyben aznapi utolso allomasunk Inwa, ahova eloszoris vissza kell menni a hidon, majd at kell kompozni egy kis folyocskan. Ez utobbit persze mar gyalog, leven a komp valojaban egy kis csonak, egy osoreg dizelmotorral a vegeben, es egy kezi szivattyuval a kozepen, ami pont ugy nez ki mint egy regi kut, amit pumpalni kell hogy jojjon belole a viz. Motort azert persze szallit.
Az ut par perc csak, es meg is erkezunk. Felsetalunk a meredek parton, aholis eloirasszeruen megrohannak a lovaskocsisok. Itt ugyanis ez a modi, lovaskocsival, vagyis inkabb kordeval visznek korbe a romok kozott. Negy allomas, ket oras ut, 10e kyat per korde, egy kordeban ket fo. 12 evvel ezelott, amikor Po apoek erre jartak, ez meg 5 dollar volt, tehat kb a fele. Nem is olyan veszes az inflacio. Mi azonban ugy gondoljuk hogy lesz ez meg ennyi se, annak ellenere is hogy hatalmas tablak hirdetik a fix arat, valamint szamlafelesegkent is funkcionalo szorolapokat is dugdosnak az orrunk ala, amin szinten ezek a parameterek szerepelnek. Mi azonban Aval hatarozottan setalunk tovabb, a lanyok meg utanunk. Kitartoan hajtogatjak mellettunk hogy gyalog ez negy ora, meleg van, szinte lehetetlen, de mi csak annyit valaszolunk hogy semmi gond, edzett turazok volnank. Szep lassan elerunk az elso kanyarig, aholis mar kezdenek ketsegbe esni hogy tenyleg gyalog fogunk menni, nem lesz fuvar. Rovid alku tehat, melynek soran 7e-ben allapodunk meg, es csak azert nem kevesebben, mert a lanyok itt mar komolyan megijedtek hogy gyalogoltatni akarjuk oket, es a kanyarnal tovabb nem jonnek. Legkozelebb oket is be kell avatni a taktikaba ;o)
A hely amugy rendkivul hangulatos, ez nem egy 'mukodo' varos mint az eddigiek, itt mar csak romok vannak, rizsfoldek, bananultetvenyek es palmafak kozott. Meg kis falvak, vagy inkabb csak nehany kis visko, korulottuk okrok, mi pedig ahogy zotyogunk kozottuk a kordeval, olyan mintha visszamentunk volna az idoben legalabb ketszaz evet. Egyszoval baromi jol nez ki az egesz. Megnezzuk az egykori kiralyi palotabol egyedul megmaradt kilatotornyot, amire felmenni sajnos mar nem lehet, mivel a pisai ferde torony hozza kepest olyan egyenesen all mint a covek, aztan egy teakfa kolostort, egy templom romjait, valamint egy masik kolostort, ami az elozohoz hasonlo stilusban keszult, csak kobol. Ez tetszik a legjobban, igy eleg sokat el is idozunk itt, pedig mar erosen esteledik.
Visszafele a hajto tesz egy gyenge probalkozast hogy keso is van, tobb is volt a kor ket oranal, fizessunk csak tizezret, de elhajtodik, az alku az alku. Pedig kapott volna borravalot, amit igy ugyesen eljatszott. Lesetalunk a partra, a csonakosok tetovaznak kicsit hogy van-e meg valaki, de aztan atvisznek, es hazahajtatunk.
Mingun pedig ugy nez ki megmarad estere, mivel idokozben megerkeztunk Kalawba, hajnali 3 is elmult mar, es nem artana aludni is kicsit a mai tura elott ;o)