Fel 3-mas keles volt megbeszelve, es 3 oras indulas, ennek ellenere mar negyed 3-kor verik a satrunk. K allitasa szerint ejfel utan mar nem nagyon aluszott, mivel akkortol folyamatos volt a joves-menes, leven a satrunk a fo kozlekedesi utvonalon all. Engem ez kevesse zavart, elegge kipihenten ebredek.
Gyors tea, nemi keksz, aztan indulas. Ma eloszor felmaszunk a csucsra, ami ugy plusz 1100 metert jelent, majd pedig le a vulkan tuloldalan, az 1200 meteren levo Sembalunba, tehat ez minusz 2500, szoval szep menet lesz. A cuccokat itt lehet hagyni, ugyis ide jovunk vissza, csak az ertekeinket vigyuk. Kval abban maradunk, hogy nem varjuk meg egymast, igy en felerhetek napfelkeltere. Hogy neki konnyebben menjen, cucc csak nalam, az ove marad. Igy viszont viz is csak nalam, es ez kesobb problemanak bizonyul...
Haromnegyed 3 tajban indulunk, elol egy porter, hatul a guide, kozottuk a csapat szepen libsorban. Ezt az elso emelkedoig, vagyis ugy 5 percig tudjuk is tartani, onnan azonban szetzilalodik a csapat, ahogy az kell. K felreall levenni a felsojet, en megyek tovabb. Korom a sotet, de az utat vilagosan jelzi a rengeteg fejlampa felfele, tehat eltevedni azert nem nagyon lehet.
Eleg sok beszamolot olvastam errol a turarol, mindenki irta hogy a csucsra felmaszas ultrabrutal, de emlekeim szerint csak a csucs elotti/alatti nehany szaz meterrol irtak azt, hogy erosen visszacsuszkalos. Ehhez kepest mar itt az eleje is az. A talaj mely, ugy bokaig suppedos vulkani homok, a lejto pedig kozeliti a 45 fokot, tehat hiaba lepsz fel, azzal a lenduletel csuszol is vissza. Kuszkodok hat szepen, akarcsak korulottem mindenki mas, szo szerint meg kell kuzdeni minden egyes megmaszott meterert. Erosen remenykedem, hogy nem vegig ilyen az ut, mert ha igen, akkor ezt lehetetlen megcsinalni. Felettem a gerinc mintha lankasabb lenne kicsit, es ha nagyon lassan is, de kozeledek. De mi lehet vajon Kval? Hogy megy neki ez a terep? Meg tudja ezt csinalni? Ketsegeim tamadnak, minden rendben vele?
Gondolok egyet, bekapcsolom a telefont, vagyis rateszem a halozatra, ami eddig blokkolva volt az energiaval valo takarekoskodas celjabol, es megerzesem jonak bizonyul, erkezik is egy sms Ktol: viz nelkul nem tud feljonni... Megvarom hat, bizom benne hogy nincs meg nagyon lemaradva. De van. Majd fel orat varok ra, kozben lassan de biztosan kezdek szetfagyni. Az ejszaka ezen a magassagon mar eleg hideg, de ha ilyen terepen maszik az ember, izzad mint a lo. Ellenben ha megall, ez hamar megszunik.
Vegul azert csak megerkezik, en pedig buszke vagyok ra hogy itt van, mert ez mar eddig sem volt egyszeru, nem voltam biztos benne hogy fel tud ide jonni.. Megitatom, aztan innentol mar egyutt megyunk tovabb. Par lepes meg, es fent vagyunk a gerincen, onnan pedig szerencsere kisse konnyebb. A lejtes sem olyan meredek, es a talaj is hatarozottan baratibb. Vidaman megyunk tovabb, semmi sem allithat meg. De a feketeleves meg csak most jon.
Ugy egy orat, valamint nehany szaz metert setalhatunk igy felfele, amikor ismet valtani kezd a terep: egyre meredekebb, es egyre inkabb visszater a vulkani homok, csak ezuttal kisebb nagyobb kovekkel nehezitve. Hamarosan ugyanott vagyunk mint az elejen, hiaba lepunk feljebb, mar csuszunk is vissza. Es a teteje meg qrva messze van. K egyre gyakrabban all meg, es nem telik bele sok ido, kezdi feladni. Nem gyozom batoritani hogy meg tudja csinalni, fel fog jonni, mikozben kezdem ugy gondolni hogy en sem fogok tudni...
Kozben felkel a nap, kezdjuk latni hogy hol is vagyunk. Egy kb ket meter szeles gerincen kuszkodunk felfele, ket oldalt meredek lejtok a semmibe, de nem sokkal meredekebbek mint amin mi is vagyunk, es aminek mintha mar latnank a veget, de addig meg kell minimum egy ora. Ritkan adok fel barmit is, de itt es most ugy erzem hogy ez nem fog menni. Kozben mar az elsok jonnek lefele, hatamas port felverve, hat ez sem segit. Eddigra azonban mar annyira kozel a cel, hogy mar K is aszondja hogy itt mar egyszeruen nem adhatjuk fel. Osszeszedem az utolso erotartalekaim, es felkuzdom magam a gyilkos szakasz vegere. Itt meg par szikla, nehany szokkenes, es igen, fent vagyok! Fent a kis csoportunk egy resze, meg persze a guide gratulal, megcsinaltuk! Ugy negyed ora, es fent van K is, orvendezunk, fenykepezgetunk mindennel es mindenkivel, az erzes olyan mintha legalabbis a Csomolungmat masztuk volna meg. Ilyen magasan talan meg soha nem jartunk. Ellatunk a vilag vegeig, de ha addig azert nem is, keletre Sumbawa, nyugatra Bali, az Agung felhok fole magasodo, szabalyos vulkani kupjaval, alattunk pedig a to, a kis vulkan, minden. Es persze latjuk a Gili szigeteket is, amik olyan hivogatoan varnak mar rank. Elvarazsol a hely es az erzes, de nincs sok ido, indulni kell lefele.
Igy lenyegesen konnyebb, egy lepes lefele, es hozza ket-harmat meg csuszunk, mintha sielnenk, vagy inkabb korcsolyaznank, csak lejton. Ugy masfel ora alatt le is erunk a felfele meg ot oras uton, de kozben a ciponk csordultig lesz homokkal es kovekkel, ami igy annak rendje es mondja szerint szarra is tori a labunk, valamint olyan elkepesztoen mocskosak leszunk, hogy magam is nehezen hiszem el.
A taborban mar var a reggeli, kicsit megprobaljuk tisztaba tenni magunk, mersekelt sikerrel, majd indulunk lefele, enyhen remego labakkal es rogyadozo terdekkel. Ket ora kemeny ereszkedes, ugyszinten bokaig ero porban, melyek kovetkezteben varacskos disznokhoz valunk erosen hasonlova, aztan ebed, majd ujabb harom ora, immar lankasabb, szavannas kornyezetben, es meg is erkeztunk Sembalunba. Itt ismet felpakolnak egy kisteharauto platojara, es ropke egy ora alatt vissza is fuvaroznak Senaruba, ahonnan ket nappal ezelott elindultunk, es ahol a cuccaink varnak rank, valamint ahonnan szinte rogton indulunk is tovabb, egyenesen Gili Air-ra. Hat, lesz mit kipihennunk az elottunk allo egy hetben...
