Telnek-mulnak itt a napok Gilin Airon. Igazabol nem csinalunk semmi megeroltetot (max kaja vagy juice rendeles, esetleg esti sorozes), de ebbe ugy elfaradunk, hogy 10-11 kozott mar nyugovora is terunk.

A sziget atmoszferaja elbuvolo. Lassu, nyugis, bekes, pihenteto. Nincs kocsi/motorzaj (csak canga, poniskocsi vagy elektromos motor van a szigeteken), tucsokolnek a ciripek, a tenger lagy hullamzasa hallatszik csak es cangan suhano emberarnyak latszodnak estenkent a teraszunkrol, mikozben a Mowies barjabol halk, kellemes deephouse  muzsika szol. 

Ma reggel nekiindultunk uszasra alkalmatos helyet keresni, ennek okan ugy max masfel ora alatt korbegyalogoltuk a szigetet. Ketszer alltunk meg, egyszer a transzferunet elintezni, egyszer meg banan juice-t inni az eszaki reszen. Na ebben a korben ugy elfaradtuk, hogy miutan visszaterunk a sikertelennek nyilvanitott keresoturankrol, a parton, a szokasos chilles kornyezetben a reggelink utan egy igazan jot szunditottam.

Szoval igy telnek a napjaink, olvasgatunk es amikor van viz, pancsolunk a Bali-tenger termal medencejeben (min. 32 fokos a tenger). No es blogolunk.

Evegett most igyekszem eleget tenni az igeretemnek, miszerint irok meg egy beszamolo az utolso napunkrol Balin.

Nos.

Utso nap koran keltunk, mert a listankra rakerultek olyan helyek, amik az elozo napokra lettek tervezve, de mivel tulkalkulaltuk magunkat, emiatt nem fertek bele az idobe. 

Ezert, hogy idot nyerjunk, a reggeli utanra tervezett Campuhan rizsafold setat elorebb hoztuk. 6-kor keltunk, feloltoztunk gyorsan es indltunk is. Ez a setaut Ubud kulso reszen van, csak futokkal es egy jogazoval talalkozunk ut kozben. A rizsafold annyira nem volt szep, de a taj lenyugozo volt. Teljesen megertem, aki Ubudba feltoltodni jon, arra ez a hely tokeletes.

Miutan visszasetaltunk a bungikoz, reggeliztuk es elindultunk a Tegallalang rizsteraszokhoz. Emellett mentunk el egyszer este, amikor visszafele mentunk Ubudba es lattuk a majdnem teljes sotetsegben, hogy ez valami olyan szep hely lehet, hogy ezt semmikeppen nem szabad kihagynunk. Igy a reggeli latogatas soran tenyleg meggyozodtunk arrol, hogy ezt mindenkeppen latni kell. Sokkal szebb, mint a Jetiluwih volt. Elenkzold szinben pompazott a rizsa, na ebbol lesz am a sok Nasi goreng...:-)

Amint befejeztunk a bameszkodast, a Tirta Empult templomot, majd a Gunung Kawi templomot jartuk be. Aztan mivel mi is sokat idoztunk itt-ott, gyorsan a dzsipbe pattantunk es lavagtatunk a Tanah Lot templomig, ami Denpasarnal van a tengerparton. Ez igazi turistalatvanyossag, 50 mioan voltak a tobbi helyhez kepest. Sajnos a nap epp nem sutott, igy borus idoben voltunk ott, de a latvany igy is lenyugozo volt. Meg egy-ket dolgot (waterbowl, repuloroncs, helyi templom) akartunk volna az Uluwatu templomon kivul meg aznap megnezni, de ezekre ido hianyaban mar nem kerult sor. 

Denpasarbol Ubudba azert nem ket perc az ut es az Uluwatu pont a sziget legalso reszen talalhato. Igy, ha azt meg beiktattuk volna, valoszinuleg ne ertunk volna vissza Ubudba 8 orara, amikor a kocsit le kellett adnunk. Helyette bevasaroltunk es kajaltunk egyet es eppenhogy visszaertunk idore. Mar vart is minket a kolcsonzos csoka.

Meg elszaladtunk venni egy sort, megiszogattuk, mikozben hallgattuk a tropusi erdo hihetetlen hangjait, aztan osszepakoltunk, mert reggel koran kellett kelnunk, ami vegul sikerult is. A folytatast pedig tudjatok mar...:-)