Az elozo napi Aranysziklas kaland utan bagoi varosnezo nap kovetkezett. Viszonylag idoben kellett indulnunk reggel, mert a kis csapatunk ugy dontotott, hogy Yangonba inkabb vonattal jussunk el, mint buszozzunk, emiatt fel 3-ig volt idonk csak,  mert fel 4-re ki kellett ernunk a vasutallomasra. Zs javaslatata riksazas helyett biciklit berlunk. Biztosabbnak es gyorsabbnak tunik ez a megoldas, ha mi tekerunk, minthogy egy 40 kilos 50 eves idos burmai ferfi vigyen kettonket egy riksan. A ugy dontott, hogy o is cangazik, de nelkulunk, mert mar elege lett a Buddha szobrok es a kulonbozo pagodak nezegetesebol.

Az elso helyszinre meg negyen indultunk el, ami gondolom nem meglepo, egy pagoda volt, Swemawdaw. A ugy volt vele, ha be tud logni, akkor bejon, ha nem, akkor inkabb nem. Zsnek is hasonlo tervei voltak, de mivel a fobejaraton mentunk be es elegge kituntunk a szokasos templombajaro "tomegbol", igy le is kapcsoltak minket a jegyarusitasnal, hogy vegyuk csak meg a Bago zona jegyet, ami minden templomba es a palotaba jo lesz majd. A es W igy ugy dont, nem jonnek be, E ugy van vele, majd valamelyik oldalso bejaraton megprobalja a bejutast. Zs morog, hogy mi is csinalhattuk volna igy, probalom nyugtatgatni, hogy meg ha itt sikerul is bejonnunk, mashol lehet, hogy nem. A sejtesem vegul beigazolodott. Mig minket benn egy besugo ellenor kapott el, hogy nem vettunk fotojegyet es akkor miert fotozunk, most azonnal vasaroljunk, az ido alatt E probalt mashol bejutni, de sikertelenul, ugyanugy jegyet kellett volna vennie, mint nekunk.
Amugy a pagoda nagyon hangulatos, nincsenek is sokan szerencsere, egyeduli zavaro tenyezo a nagy bambuszallvanyzat a sztupa korul, epp ezt is renovaljak. Zs felolvasast tart Po apo konyvebol, en hallgatom, a korulottunk levok pedig figyelnek, titokban fotoznak minket.
Kierven a pagodabol beultunk egy kajaldaba reggelizni. Az ott dolgozok minimalis angol tudasanak hianyaban nem misztifikaljuk tul, mit kerunk. Ok mondtak, hogy van csirke curry, akkor legyen az. A sult rizsat nem igazan ertettek, igy ugy voltunk vele, ha mar egy kaja egyertelmu nekik es nekunk is, raadasul az arat is le tudtuk tisztani, akkor jo lesz. Jol valasztottunk, kaptunk mindenfelet meg pluszban, leves, salata, igazi fekedelmi lakoma volt ez reggelire. A meg falatozott, minket meg szoritott az ido, igy elindultunk harman a kovetkezo allomashoz, a Kanbawzathadi palotahoz, ami max 5 perces tekeresre volt a pagodatol.
Jegyellenorzes mar a bejatatnal volt, E is megvette itt mar a jegyet. A kert gyonyoru szepen gondozott volt, minden szuperzold es mindenutt palmak, viragok voltak. A palotaba bementunk, korbesetaltunk, E meg a tronnak nevezett kis fotelbe is beleult kiprobalni, milyen is az. :-)
A palota utan a Kigyo templomba mentunk tovabb, amihez azert mar kellett tekerni. Az ut egy igazi szegenynegyeden az vezetett, jo budos volt, mindenfele dzsuva, a malacok ott dagonyaztak a mocsarleben. Az ut is szar volt meg poros, ekkor mar kezdett megfogalmazodni bennem, hogy annyira 35 fokban a biciklis varosnezest nem preferalom. Itt mar elegge melegem volt, szomjas is voltam, Zs szerzett jo hideg vizet, aminek a felet jol meg is ittuk egy huzasra. A kigyo templomban ott volt a sztar, burmai piton, aki vagy 4 meter hosszu, sajat lakresze van medencevel es a helyiek igy tartjak, hogy benne egy szerzetes lelke van, igy szentkent kezelik. Penzt is adnak neki, mikozben az szieztazik a sarokban. En epp csak egy pillantast vetettem ra, koztudott, hogy nem vagyok kigyo rajongo.
Innen tovabb a varos masik vegeben levo 4 ulo Buddha templomahoz mentunk, kb 8 km tavolsagra volt onnan. Az ut vegig a fouton vezetett, a tuzo napon, azt hittem megdoglok, mire odaerunk. Ugye a canga sem volt a legjobb, az ut enyhen emelkedett felfele, szivtuk mega budos kipufogo gazt, nem volt tul kellemes. Kozel voltam ahhoz, hogy feladjam a bulit es megvarjam oket valahol az ut szelen.
Na de nagy nehezen elertunk oda, mielott bementunk, akkor is megittunk egy jeghideg literes vizet es miutan kijottunk, akkor is. A nagy meleg miatt egyszeruen fel perc alatt kiparolgott a testunkbol a viz.
A pagodaban (Kyaikpun) ahogy a nevebol is kovetkezik, negy ulo Buddha szobor van, mindegyik mas-mas egtaj fele nez es mindegyik mashogy van feldiszitve. Itt is kertek a jegyunket, ugyhogy vegul beigazolodott, hogy ezt a jegyvasarlast semmikeppen nem tudtuk volna meguszni.
Innen visszafele az ut picit konnyebb volt, felvettem a kalapomat, igy nem sutotte a fejem a tuzo nap.
A kovetkezo templomban (Swethalyaung) egy oriasi fekvo Buddha szobor volt. Itt is tartot Zs felolvasast, majd atmentunk az utso helyszinunkre a Mahazedi Pagodahoz.
Nekem ez tetszett a legjobban a nap folyaman latottak kozul, viszont sajnos a sztupa tetejere (ahonnan gyonyoru kilatas nyilik a varosra es a kornyezo reszekre) mi nok nem mehettunk fel.
Miutan vegeztunk, a pagoda elotti arusoknal vettunk egy szelet dinnyet, megettuk gyorsan es elindultunk vissza a szallasra. Zs elment vonatjegyet venni, mi addig E-vel visszatekertunk. Idokozben A is megerkezett, o egesz nap tekergett, bandazott helyiekkel, lovagolt a varos szelen, szoval nem unatkozott, jol elfoglalta magat.
Zs egyszercsak hirtelen megjelent, kellettek neki az utlevelek is a jegyvasarlashoz, igy biciklizhetett megegyser vissza az allomasra. Mi addig osszeszedtuk magunkat es vartuk ot. Gyorsan megfordult, ugyhogy elkoszontunk a hotelben es athuztuk magunkat a vasutallomasra.
Na az igazi lepukkant hely, bar azert van egy ket Balaton menti vasuti allomas, ami nagyjabol egy szintben van vele. A vonat nyilvan kesett, rossz kocsiba is kuldtek minket eloszor (pedig mi kisilabizaltuk a penzre irt burmai irasjelek alapjan, hogy melyik a ki vagonunk), majd arhurcoltak minket a valodi helyunkre (helyjegyunk volt!!!), mikozben a vonat mar elindult es ugrandozott nagyokat, mivel a sineknek gyakorlatilag egy egyenes resze nincs sehol sem.
A helyunkon termeszetesen ultek, ami nem volt meglepo, mert eleg sokan voltak a vonaton, de a segito tiszt, aki elnavigalt minket a helyunkre egybol felallitotta es odebbparancsolta oket. Szegeny not es a gyerekeket ugy sajnaltam.
Meg indulas elott vettunk egy-egy sort, amit Zs ki is bontott az ablaknal. Meg szerencse, hogy az nyitva volt es ki tudtam dugni az uveget, mert igy a felrazodott sort ki tudtam tenni az ablakon es a hab igy nem teljes egeszeben ram kerult.
Az ut kisse zotyogos es ugrandozos volt, vegig dudaszoval, a mozdonyvezeto akkor is nyomta neki, mikor egy hangya allt a vasuti sinek elott.
Elkepeszto helyeken mentunk vegig, lattuk a vonatbol, hogyan laknak a helyiek vegig a vasut menten. Szornyu szegenyseg van, foleg akkor latszodott ez igazan, ahogy Yangon kulso keruleteben vonatoztunk mar. Amugy a helyiek siman a vasuti sinek kozott "elnek", hasznaljak ruhaszaritasra (a sineket!!!!), setafikalasra, dumcsizasra, stb. Az allomas egyben kajalda, zoldseges es snack arulda is, nega egyeb hasznalati targyak arusito helye is.
A kozponti palyaudvarra beerkezven kerestunk egy taxit, amivel elmentunk a hotelig, ami szerencsere a kinai negyed kozeleben volt. Gyorsan lecuccoltnk, aztan nyakunba vettuk a kornyeket. Neztuk a yangoni forgataog amulva, vacsiztunk az uton (szo szerint ertendo, ket savot  elfoglaltak a kajaldak, oda telepultek ki este fozocskezesre). Probaltunk meg buszjegyet keriteni a tengerpartra, de egy irodat talaltunk csak, ami mar este zarva volt, igy ugy tertunk nyugovora, hogy majd masnp reggel ott kezdunk.