3 ejszakat toltottunk egy Salento melletti kisfalucskaban. Itt volt a szallasunk, ez ugy tunt, jo kiindulasi pont lesz majd a ket kirandulashoz, amit terveztunk. 

A szallason csak mi voltunk, igazabol olyan volt, mint egy tabor. Fahazban laktunk, ami nagyon hangulatos volt. Az egyetlen bajt csak az okozta, hogy valamiert rendkivul hideg volt vegig az ott tartozkodasunk alatt, futes hianyaban az ejszakak osszebujosak voltak, mert az 5 takaro alatt sem volt dogleszto meleg.

Az elso teljes napon a viaszpalmakrol hires Cocora volgybe terveztunk menni es ott egy 11 km-es korturat tenni. Ahhoz, hogy ezt idoben meg tudjuk csinalni, koran kellett kelnunk, ami azt jelentette, hogy 6-kor a "tabori kozos etkezoben" mar vartuk a reggelinket. Rantotta, kave es kukorica lepeny volt a menu, egy zsemlevel meg margarinnal. Nem sok, de kis gyumolccsel felturboztuk, igy a napot elinditani tokeletes volt.

Negyed 8-ra mar Salento foteren voltunk, ahonnan a Willyk indultak. Ezek regi amerikai dzsipek, amik a kaveregiokban hasznalatosak, meg amugy itt fuvarozzak a volgybe erkezo embereket. Fel 8-kor volt az indulas, egy ilyen Willy 10 fot tud szallitani, raadaskent meg 3 (vagy 4) tud kapaszkodva allni a vegeben. Mi Zsvel igy utaztunk odafele, fun volt nagyon. :) A taj az ut soran elkepesztoen gyonyoru volt, minden hihetetlen zold volt.

Ahogy megerkeztunk a vegallomasra, a volgy bejaratahoz, kisebb egyeztetes utan belottuk, merre is kell nekiindulnunk. Ugy dontottunk, hogy kovetjuk az AllTrails altal javasolt iranyt a turanak, igy majd jol elkerulunk mindenkit, mert ok ugy is a masik iranybol kezdik meg a turat es nem jarjak ossze az osvenyt, igy nem leszunk sarasak. Szep terv volt! :-)

Mar az elso szakasz is nehezen volt jarhato, koszonhetoen annak, hogy itt nem csak gyalogturazni, hanem lovasturazni is lehet. Na most ezek a kedves kis lovacskak szepen osszeturtak a pataikkal az amugy sem szaraz foldet, igy az ut egyik vagy masik szelen kellett laviroznunk, hogy elkeruljuk azt, hogy total sarasak legyunk. Ekkor meg nem sejtettuk, mi var rank a kesobbiekben.

Az ut eleinte egy patakkal futott parhuzamosan. Hidakon keltunk at, kozben az szuper uj kis tavcsovemmel, amit a szulinapomra kaptam Zstol nezegettuk a szebbnel szebb madarakat. Aztan jott egy resz, ahol elbizonytalanodtunk, merre is kene menni (kitablazba semmi nem volt), igy a megerzeseink alapjan es ket terkepet osszevetve nekiindultunk. Ez a felfele vezeto ut csuszott, koszonhetoen az elozo napi esozesnek, igy ovatosan mentunk rajta inkabb, a biztonsag kedveert. A szint folyamatosan csak emelkedett, nem volt egyszeru a tura elso 1/3-a, ezen a szakaszon amugy 760 m szintemelkedest kellett abszolvalnunk. Eleinte meg csak-csak ment, de aztan a suru erdoben levo ut egyre nehezebben jarhatova valt, elegge oda kellett figyelni, hova lepunk, nehogy elcsusszunk valahol. 

Hirtelen egyszer csak egy akadalyba utkoztunk, egy kidolt fa volt elottunk, az alatt at kellett verekednunk magunkat, hogy tovabb tudjunk menni es ne kelljen visszafordulnunk. Miutan atbujtunk mindannyian az agak kozott, mentunk tovabb, fel a csucsig, ami 3016 m-en volt. Belottunk celnak egy kilatopontot, ahonnan velhetoen szep kilatas lett volna, ha addigra nem kusztak volna be alank a felhok es takartak volna ki a latvanyt. Igy, egy remek reten atkelven, ami egy mero dagonya volt, kijutottunk egy rendes utig, de addigra mar csurom sarasak voltunk. Ezen az uton fel-ala mentek a turistak (tiszta cipoben). Ekkor jottunk ra, hogy valoszinuleg ez az ut, amin mi jottunk fel le lehetett zarva, vagyis ezt mondhattak a kiindulasi ponton mindenkinek, mert velunk szembe senki sem jott, mig felertunk a hegy tetejere. Mi azert nem tudhattuk ezt az infot, mert mi nem ott mentunk be a tura legelejen, ahol mindenki mas, igy senki nem is ellenorizte, merre megyunk, mi a tervunk, hol fogunk kirandulni. De igazabol ezt utolag egyaltalan nem banjuk, hogy igy alakult, mert igy is remek moka lett vegul a feljutasbol (ne aggodjatok, kesobb kiderult, volt azert mas is, aki vegigjarta ezt az utat aznap).

Elmentunk meg a kozelben levo finca-hoz (ami egy farm igazabol), hatha tudunk inni egy jo kavet, de sajnos nem lehetett bemenni, nem volt nyitva. Igy csak a tajban gyonyorkodhettunk, meg a kolibrikben, akik ott tevekenykedtek a viragoknal.

A lefele ut sokkal konnyebb volt, ekkor vegre a felhok is elmentek es lathattuk a viaszpalmakat a maguk valojaban. Lenyugozoek voltak tenyleg! A lombjuk magassagaban (60 m) papagajok kergetoztek a levegoben, akiknek kek, sarga, zold szinu tollazatuk volt. Par kepet csinaltunk a palmakkal, aztan indultunk tovabb, de eddigre mar eleredt az eso is. Az ut veget mar esokabatban toltuk vegig. Jo faradtak lettunk a tura vegere, de megcsinaltuk!

A Willynek a hatan visszafele Zs+Á logott, nekem nem lett volna erom kapaszkodni, igy a belso reszben ultem E-val. Mellettem egy ferfi ult, aki a WhatsApp-on mindenfele nokkel csetelt. Majd az egyik tarskeresore is felugrott "vadaszni". Aztan probalt velem is beszedbe elegyedni, egy faradt vagy? kerdessel, amire valaszoltam, hogy igen. Majd o folytatta, hogy hat o is, mert megcsinalta a nagy turat (na, o volt a masik, aki vegigcsinalta a korturat! :-D). Erre csak annyit valaszoltam neki, hogy en is. Itt abba maradt a diskurzus, amit persze egyaltalan nem bantam. 

Visszaerve Salentoba beultunk egy jo kavera a foteren, majd elmentunk vacsorazni, vegul pedig haza a jegvermunkbe. En addigra mar annyira szetfagytam, hogy zuhanyozni volt mar csak erom es bebujni az agyba megmelegedni es egy jo nagyot aludni.