Az ejszaka a korulmenyekhez kepest elegge pihenteto volt. Ugy voltam vele, hogy nem akarok ruhaban aludni, ezert nadrag es zokni nelkul vagtam neki az ejszakanak, de aztan hajnalban arra ebredtem, hogy szetfagyok a halozsakban es oltozhettem fel gyorsan az iszonyat hidegben. Zs rutinosabban nyomta, o nem jutott a hajnali gyorsan oltozok sorsara. Reggel az ebreszto csengesere ebredtunk, elegge cidris volt az idojaras. Reggelire ananaszlekvaros toastot (fuj) es egy bananos palacsintat kaptunk. Zs egybol dupla adag toasttal kezdett, mivel nekem nem nyerte el a tetszesemet a reggeli ezen resze. Meleg tea es kave volt meg melle kiseronek. Utobbit azert kertem, mert mar elozo estetol kezdve fajt a fejem, igazabol nem jottem ra, mitol. Ettem, ittam rendesen, igy valoszinuleg a magassag miatt lehetett ez, de nem am csak kicsi tompa buli volt, hanem a delelott folyaman atcsapott szuper migrenbe. Kellemes volt igy gyalogolni lefele 600 m szintkulonbseget. Na de errol majd kesobb, ne szaladjunk ennyire elore.

A satrakat gyorsan osszecuccoltak es mar indultunk is le a kratertohoz. Ahogy felertunk a peremre a taborhelyunktol, elenk tarult a csodas kilatas a kis vulkanra, a Barujarira es a Segara Anak tora. 

Ahogy ereszkedtunk lefele (termeszetesen utolsokent), nem gyoztunk amelkodni a latvanyban, percenkent fenykepeztunk, mert mindig ujabb szogbol lattuk a kratert, a vulkant vagy epp a to szine pompazott mas es mas szinu keken. 

Amugy a tobbiek mindig bevartak valahol minket, olyan soha nem volt, hogy ok teljesen elore huztak volna, mi meg total le lettunk volna maradva. Allandoan azon gondolkoztam, hogy az istenbe ilyen gyorsak, jo, mondjuk nalam a migren nehezito tenyezo is volt, nagyon kellett koncentralnom, hova lepek, mert minden egyes lepesnel azt ereztem, mintha vernek a fejem. Ut kozben meg egy-ket roka is meglatogatott, pedig elotte Zs megmasszirozta a fejem, hatha segit kicsit (amugy segitett is).

Amikor a tohoz leertem, mar vartak a tobbiek es Zs mondta, aggodtak, hogy hogy vagyok. Ott ucsorogtunk egy kicsit, aztan tovabb indultunk a hoforrashoz. 

Amig mi aztattuk a fajos labainkat, addig a porterek elkeszitettek az ebedet. Currys zoldbab leves volt, tojassal es rizsaval plusz termeszetesen gyumolcs es tea.

Ahogy vegeztunk, indultunk is tovabb, hiszen vart rank meg egy szep maszas. 2000 meterrol vissza kellett menni 2600-ra, de ezt mar szerencsere a migren elmultaval kellett megcsinalni, aminek igen orultem.

Eleinte meg dimbes-dombos videken mentunk, majd a krater oldalaban levo osvenyen, ismet felhobe burkolozva. Aztan hirtelen beindult a kemeny menet, elkezdtunk felfele maszni. Mondta a vezetonk, hogy durva lesz, na de hogy ennyire, arra nem szamitottunk (meg azt is, hogy a csucsmaszas meg ennel is durvabb). Eleg komoly kihivas volt tobb, mint 2 oran at csak felfele maszni. Meg otthon letoltottem egy map tracker nevu alkalmazast, ami szuperul mutatta, hogy eppen milyen magasan is vagyunk. Ez adta az erot, amikor mar iszonyat elegem volt a felfele kapaszkodasbol, hogy lattam, vegre "emelkedtem" 30 vagy epp mar 100 metert es kezdek kozelebb lenni a peremhez. A vege nagyon durva volt, de megcsinaltuk. A vezetonk amugy szuper jofej volt, amikor vege volt egy napnak es megcsinaltam az aznapi etapot, mindig pacsiztunk egyet es gratulalt. 

Amikor felertunk, mar vart minket a satrunk, be is doltunk es csak pihegtunk. Gyorsan ettunk egy csokis Oreot a tobbiekkel, aztan ok elmentek a kozelben levo forrashoz tisztalkodni. Addig mi csak doglottunk, aztan mi is meglatogattuk a viznyero es tisztalkodo lehetoseget es megmosakodtunk, mar amennyire lehetett.

Sajnos a kraterto innnen nem latszodott, a felhok befeszkeltek magukat oda. Ellenben a Rinjani csucsa gyonyoruen latszodott. Felelmetes volt. Ott alltam alatta es ugy voltam vele, hogy barmennyire szeretnem, nem fog ez menni. Zs csak batoritott, hogy dehogynem, ez az almod, nincs is messze. Messzinek valoban nem tunt, ellenben kurva magasnak igen! A taborhelytol 1100 metert kell meg felgyalogolni, hogy a tetejen legyunk. Mindezt 2-3 ora alatt, hogy a napfelkeltet a csucsrol nezzhessuk, basszus, ez lehetetlennek tunt!

Finom Cap Cai volt vacsira, aztan jott az eligazitas. A terv az volt, hogy f3-kor kelunk es 3-kor indulunk hajnalban fel a csucsra. Elotte meg majd eszunk egy kis kekszet  es egy melegito teat, aztan ugy indulunk neki a nagy menetnek.

Es hogy ez vegul hogyan sikerult? Hamarosan megtudhatjatok...:-)