Fel 9-re beszeltuk meg az indulast a recepcionkon elozo nap, mi is idoben megjelentunk, meg a hajos ember is. Transzfer nem volt az arban, ezert egy kis setat nyomtunk at a varoson, hogy odaerjunk a hajocskankhoz.
Rovid eligazitas utan (amely arrol szolt, merre megyunk, mit fogunk latni es hany faktoliban fogunk megallni) mar szallhattunk be az intha csonakba, ami a helyiek kozlekedesi eszkoze. Kenyelmesen elhelyezkedtunk es mar indulhatott is az egesz napos hajokazas.

Eloszor a csatornan hajoztunk ki a to kezdeteig, ahol egy fogatlan halasz egy doglott halat markolva probalta erejet felulmulva megmutatni a labbal evezes specialis helyi szokasat, amit par csattert cserebe le is lehetett volna fotozni. Szerencsere a to kozepen lehetett latni igazi halaszokat, akik igy eveztek, mikozben halasztak. Sajnos igy viszont nem 2 meterrol fotozva tudjuk megmutatni majd otthon a fenykepes beszamoloban ezt a technikat, csak 20 meterrol es tobb masik halasz/csonakos tarsasagaban. De talan jo igy is! :-)
Nagyjabol bo haromnegyed ora alatt el is ertunk a to masik vegere, ahol kezdodott az igazi izgalom. 
A tavon nagyon komoly vizigazdalkodas folyik, ott termelnek aa vizi agyasokban viragot, zoldseget, mindenfelet. Hajorol gondozzak ezeket, nagyon vicces es erdekes latni, hogyan is csinaljak.
Ut kozben azert probaltak a viragos ultetveny resznel kis csokrot eladni nekunk a csonakos lanykak, de semmi ertelme nem lett volna ilyenekre kolteni a penzt, igy a no thank you utan csalodottan odebbeveztek.
A nap folyaman voltunk ekszer, selyem es lotuszselyem, szivar, esernyo es csonakgyarto faktoliban, ezek a szokasos uncsisagok voltak. Nem tudom, ezekrol valaha le fognak szokni a helyiek... Mindenesetre amig van igeny (es ugy tunik van meg, mert tortenik vasarlas ezeknel, meg ha dragabb is minden szuvenir ezeknek, mint mashol), addig biztosan lesznek meg ilyenek.
Elso igazi, nem faktolis megallohelyunk egy etterem volt, ahol az egyik legfinomabb kajankat ettunk. A mellettuk levo asztalt meg nem szedtek le, igy fedeztuk fel, hogy milyen csinos kis sult halacskakat is lehet ott enni. Megkerdeztuk a pincert, mi az, mutassa meg az etlapon. Gyors tanacskozas utan ugy dontottunk, ezt eszunk, meg hozza iszunk ket banan dzsuzt. Jo valasztas volt, elkepesztoen jol volt fuszerezve a hal, finom csilivel, zoldsegekkel, sok fokhagymaval volt leszorva, a szaftja raontve a rizsara valami mennyei volt. Eddig a vietnami Hoi Anban elfogyasztott halacska volt a legjobb, amit ettunk valaha, de ez az inle-tavi most fellepett az elso helyre.
Ebed utan tovabb folytattuk a kruzolast a csatornakon, majd elindultunk templomokat nezni.
Az elso egy olyan templom volt, ahol 5 kis Buddha szobor volt, de ezek mar inkabb kisgombocre hasonlitottak, mert tv a hivek teliragasztgattak aranylapocskakkal. A nok nem is mehettek kozvetlenul ezek kozelebe, csak tv kozvetites segitsegevel nezhettuk, hogyan kerul a ferfiak altal meg tobb aranylapocska a gombockekre.
A masodik templomhoz sokat kellett hajoznunk egy kis csatornan, amin rengeteg vizlepcso volt, igy az utazas kicsit hasonlitott egy vizi vidampark egyik jatekara. A vizlepcso elott mindig full gazt adott a csonakos, hogy at tudjunk menni azon a szuk resen, amin csak a hajok fernek at. A templomhoz fel kellett setalni a domb tetejere. Mindenfele, amerre a szem ellatott csak kicsi, kozepes es nagy sztupak voltak. A tetejukon csilingeltek a kis harangok a szelben.
Az utolso templom a hajdani macskahoppaztato templom volt, ahol ugyan voltak meg macskak, de nem ugraltattak oket a szerzetesek. Eme izgalmas tevekenysegrol akkor alltak le, amikor a allatvedok felszolaltak, hogy ez nem igazan szep dolog a macskakkal szemben.
Itt mar nem idoztunk sokat, mivel idoben vissza kellett indulnunk, igy sajnos a naplementet mar nem tudtuk megvarni, mert indult a buszunk este 7-kor es meg vissza kellett erni a hotelba felvenni a csomagjainkat. Szerencsere idoben odaertunk a buszhoz, el is foglaltuk a helyunket a szuper VIP buszon, amivel Bagoba mentunk tovabb.
A buszutrol es az Aranysziklas kalandunkrol Zs jelentkezik hamarosan egy beszamoloval.