És még a Lufthangya, a gépünk is fél 7 körül dzsal le. Úgy látszik a jó öreg Lufthansa 20 év alatt nem változtatott menetrendet ;o)

Szóval Mexikó. Rég vártam már úgy utat mint ezt most. Pedig az egész csak egy hirtelen ötlet volt, még Kubában vetette fel Á, hogy ha már megtanult spanyolul, menjünk legközelebb is olyan helyre ahol hasznát veszi. És hát mi is lenne kézenfekvőbb így másodikra, mint Mexikó, ami tele van ősi kultúrák fantasztikus romvárosaival, ami engem annyira érdekel. Valamikor tavaly március elején pedig K hívott igen izgatottan, hogy ránk mosolygott a szerencse, rá pedig egy repülőjegy, ami Milánóból megy egyenesen (illetve kis frankfurti kitérővel) Mexikóvárosba, és hogy hogy nem, még a kerozin pótdíj is lemaradt róla, csapjunk hát le rá gyorsan. Több se kellett, repjegy egy évre előre beszerezve, bódogság van.

A program összeállítása aztán a szokásos nehézségekbe ütközött, én megpróbáltam annyira telezsúfolni romvárosokkal amennyire csak lehet, K pedig közölte hogy kizárt hogy ő végig csak piramisokat nézzen, és különben is, a harmadik után már mindegyik egyforma. Meg legyek tekintettel a többiekre is, vagy Á piramismérgezést fog kapni, és inkább elmegy játékterembe/lovagolni/sakkozni/bárhová, csak ne kelljen egyfolytában romokat néznie. Nade aztán valamiért mégiscsak megenyhült, és a beterjesztett programomon alig valamicskét alakított csak, betéve egy rózsaszín tavat, meg néhány vízesést, aztán a szokásos programegyeztetés során Á is megnyugtatott hogy a maja piramis nem Buddha szobor, és ez őt is érdekli. Így hát az utunk zömben ezek köré épül, de azért persze lesz benne igazi latin amerikai megapolisz, régi városok koloniális hangulattal, cenoték a Yucatánon, valamint a végén pedig az elmaradhatatlan tengerpart is.

Aztán program még az utolsó pillanatokban is módosult, a héten végzett utolsó simítások során, amikor a buszjegyeket nézegettem Mexikóvárosból a környező kisebb (csak 2 millió körüli) városokba, tűnt fel hogy ezek igencsak drágák, pl Taxco-ba négyünknek oda-vissza úgy 30e Ft, míg egy autót már 3e-ért is lehet bérelni, úgyhogy egy huszárvágással gyorsan szereztünk is egyet az első három napra, a csillagtúrákat pedig átalakítottuk körtúrává, vhogy így:

Aztán két nap Mexikóváros, majd lerepülünk a Yucatánra, és teszünk egy szép nagy kört, le egészen Chiapas szövetségi államig, valahogy így: 

Mindezek után pedig jöhet a jól megérdemelt pihenés, egy szűk hét Holbox szigetén, ott fent Cancúntól északra, az a keskeny zöld sáv, akinek jó a szeme (vagy ki tudja nagyítani a képet) az láthatja.

Három és fél hét, kb 4000 km, és rengeteg kaland, ez vár ránk Mexikóban. Szóval ahogy Zolee mondja, Viva Mexico bazmeg ;o)