Melbourne-t magunk mögött hagyva elindultunk eddigi leghosszabb autós túránkra, amely a tervek szerint egy 11 ezer kilométeres körutat jelent 35 nap alatt. Az első szakasz Sydney-ig vezet, ahová csütörtök estére érkezünk. Útközben ismerkedünk vidéki Ausztrália bájaival: nemzeti parkokban túrázunk, festői óceánpartokat látogatunk, és remélhetőleg a gazdag flóra mellett a faunával is alaposabban megismerkedünk.
Melbourne-be végül délután érkeztünk meg. A hipergyors immigration procedúra után már vettük is a jegyet a SkyBusra, és felpattantunk a piros, emeletes buszra, ami fél óra alatt a város központjába repített minket. Leszállva a buszról a Central Business District közepén találtuk magunkat. Égig érő felhőkarcolók vették körül a sugárutakat. Az autós forgalom minimális volt, csak a villamosok száguldoztak mindenfelé. Melbourne-ben rengeteg villamos jár, pontosan 28 vonalon közlekednek, ráadásul a belvárosi részen ingyenes az utazás velük. Egyébként egy Myki nevű kártyát kell kiváltani (6 dollárba kerül; most egy ausztrál dollár körülbelül 250 Ft), amit aztán fel kell tölteni. Mi 10 dollárral töltöttük fel, ami egy napijegynek felelt meg, de végül nem használtuk ki teljesen. Egy vonaljegy körülbelül 5,3 dollár, ami nem olcsó, na.
Ez a nap is eljött! Ismét útra kelünk, méghozzá nem is akárhova: Ausztráliába!
Már vagy tíz éve összeállítottunk egy bakancslistát, hogy mikor és hova szeretnénk elutazni. Ezt úgy, ahogy szépen sorban meg is valósítottuk, ám volt egy nagy tervünk. A 2024-es év végére tűztük ki célul a koalák és kenguruk hazáját – Ausztráliát.
Cartagenaban mar a repulobol kiszallva ereztuk az idojarasban a valtozast, megcsapott minket egybol a paras meleg. Mennyire vartuk ezt, nagyon orultunk mindannyian, hogy vegre nem fogunk fazni! A szallasunk egy hostelben volt az ovaroshoz kozel a Getsemani varosreszben. Ez a negyed a bulik kozpontja, pont hetvegere erkeztunk ide, igy pentek este, amikor mentunk Uberrel a hostelhez, szembesultunk a hatalmas forgataggal mar, ami itt van altalaban. Tele volt minden emberekkel, az Uberunk nem tudott haladni a kis utcakban, mert meg kellett varni, mig az epp aktualis eloado befejezi az uton a musorszamat es engedi tovabbhaladni a forgalmat. Amugy ezt latszolag mindenki bekesen turte, semmi feszko nem volt reszukrol, inkabb csak mi voltunk idegesek, mert jo lett volna mar vegre lecuccolni es aludni. Hosszura nyult ez a nap. Faraszto volt a tobb, mint 9 orara nyult kocsikazas az El Cocuy-tol Bogotaig, majd az ezt koveto masfel oras repulout Cartagenaba. Raadasul a legkedvesebb kisollomat elvettek a repuloteren, ami miatt nagyon szomoru voltam.
Amit sajnos nem lehet megmászni. Ezért mi nem is tettük. Ámde remek kis túrákat lehet tenni a környékén, 4000-es hegyekben. Amit viszont tettünk. Lássuk hát hogyan is történt.
Masodik napunkat igy egy varosnezo turaval kezdtuk, ezuttal a Real City Tours Medellinre esett a valasztasunk. Sokat gondolkodtam egyebkent rajta, hogy menjunk ilyen ingyenes setakra vagy sem, de aztan ahogy a bejelolt latnivalok a terkepen egybeestek epp azokkal a helyekkel, amik az o turajukban is szerepelnek, ugy voltam vele, probaljuk meg. Vegulis csak nyerhetunk a plusz infokkal, amiket hallhatunk toluk es hatha tobb mindent meselnek, mint ami a Lonely Planet-ben talalhato a varosrol. Utolag tudom, jo dontes volt, csak ajanlani tudom oket barkinek, aki egyszer Medellint felrakja a bakancslistajara (es a Zippy-t is!).
Medellinre ket teljes napot szantunk. Egyreszt fel akartuk fedezni, amennyire csak lehet ilyen szuk ido alatt ezt a kozel 4 millios varost, masreszt meg akartuk erteni a multjat, latni a jelenet es a varhato jovojet. Ehhez segitsegul ket ingyenes varosnezo turat valasztottunk, egyik kifejezetten a Communa 13-ban vezetett minket vegig, a masik pedig egy belvarosi korseta volt.
Mikor terveztuk az utazast, egy este epp egyedul voltam otthon es bongesztem szallasok utan, raktam ossze az utitervet. A youtube-on egy remek Above & Beyond mixre akadtam, gondoltam, jo lesz ez a hatterzenenek. Egyre tobbszor kaptam oda a fejem a jo szamok hallatan es a videoba belefeledkezve a helyszin is gyonyorunek tunt. A hely ugyan fel volt tuntetve a videon, hol van ez a buli pontosan, de az orszag nem. Ekkor rakerestem es meglattam, ez bizony nem mashol, mint Kolumbiaban van. Nem is volt kerdes, hogy ezt a csodas helyet beiktatjuk az utitervunkbe.
Salentoban a masik turank a Patasola Nemzeti Parkba vezetett. Reggel nem kellett koran kelni, hala az egnek, ez egy rovidebb tura volt es raadasul a kezdopontja kozelebb is volt a szallashoz. Elvileg. Probaltunk mindennek utana nezni, hogy pontos infonk legyen minden helyrol. Ez tobbe-kevesbe sikerult is. A Patasola NP-rol limitalt infok alltak rendelkezesunkre sajnos, igy ennek es a benasagunknak koszonhetoen eltevedtunk mar a legelejen.