Pedig mar lassan egy honapja itthon vagyunk, de hat ez az erzes nem mulik, nincs mit tenni! :) Mar regota akartam irni, de egyszeruen felorol minket most a hetkoznapjainkban minden mas. Viszont!
Eljött az az idő is, amikor K megírja hogy jajjdejóvoltott, itthonmegnemannyira, meg hogy hiányzikatenger és hasonlók, én pedig valami értékelés vagy összegzésfélét, hátha esetleg érdekel valakit, valamint hogy megmaradjon az utókor számára, és könnyebb legyen a visszaemlékezés amikor már a jelenleginél is szenilisebb vagyok. Következzen tehát most ez utóbbi, csak röviden.
A napkelte fedte fel elottunk, milyen gyonyoruszep helyre jottunk igazan. A kert telis tele volt palmafakkal, viragokkal, kozrefogva a medencet, amibol a tengerre lehetett kilatni. A szobank oriasi volt, kis terasszal, ami a kerte nezett. A pool barban lehetett koktelokat vagy epp kokuszt kerni, mi is ittunk egyet, mikozben bamultuk a naplementet.
Ezen az uton a wifi allandoan szivatott minket, miert ne Abu Dhabiban folytatna meg egy kicsit? Most vettem eszre, hogy a Bago beszamolo nem teljes, majd Berlinbol megprobalom a veget a napnak feltolteni, emellett majd erkezik Yangonrol is a bejegyzes.
Mi mar epp azt varjuk, hogy beszallhassunk a berlini gepre, elkezdodott a boarding. Jol vagyunk, csak picit faradtak. De mar nincs sok hatra es otthon vagyunk! :-)
Az elozo napi Aranysziklas kaland utan bagoi varosnezo nap kovetkezett. Viszonylag idoben kellett indulnunk reggel, mert a kis csapatunk ugy dontotott, hogy Yangonba inkabb vonattal jussunk el, mint buszozzunk, emiatt fel 3-ig volt idonk csak, mert fel 4-re ki kellett ernunk a vasutallomasra. Zs javaslatata riksazas helyett biciklit berlunk. Biztosabbnak es gyorsabbnak tunik ez a megoldas, ha mi tekerunk, minthogy egy 40 kilos 50 eves idos burmai ferfi vigyen kettonket egy riksan. A ugy dontott, hogy o is cangazik, de nelkulunk, mert mar elege lett a Buddha szobrok es a kulonbozo pagodak nezegetesebol.
Az Inle totol Bagoig jo 11-12 oras az ut, amit szinten ejszakai busszal terveztunk megtenni. Az ut hosszara valo tekintettel rogtonzott kis kupaktanacsunk a VIP valtozatra szavazott, amire ezuttal mar jegyet is kaptunk, igaz kisse szetszorva, nem egymas melle. Es lon, a VIP valoban VIP, olyan busszal mentunk ami nemhogy Magyarorszagon, de talan meg Europaban sem letezik. A kenyelem mar-mar egy repulo business osztalyat idezi, legalabbis a flat bed elotti korszakbol, vagyis hatradontheto, felhajthato labtamaszos ulesek, raadasul az egyik oldalon csak egy, igy joval nagyobb a hely. Meg konnektor is van! Az ules elotti zsebben pedig nemi etel es ital is vart, takaro es nyakparna tarsasagaban.
Fel 9-re beszeltuk meg az indulast a recepcionkon elozo nap, mi is idoben megjelentunk, meg a hajos ember is. Transzfer nem volt az arban, ezert egy kis setat nyomtunk at a varoson, hogy odaerjunk a hajocskankhoz.
Rovid eligazitas utan (amely arrol szolt, merre megyunk, mit fogunk latni es hany faktoliban fogunk megallni) mar szallhattunk be az intha csonakba, ami a helyiek kozlekedesi eszkoze. Kenyelmesen elhelyezkedtunk es mar indulhatott is az egesz napos hajokazas.