Sydney-re eredetileg két teljes napot terveztünk, de aztán az ismertetett nem várt helyzet miatt ebből egy szűkös fél nap (meg egy pici) lett.

A japán utunk után, ami már 9 éve volt, jöttünk úgy haza, hogy a hosszú repülés után mindkét lábam, bokám annyira fel volt dagadva, hogy mentünk aztán este a Tétényi úti kórházba, hogy nem-e esetleg mélyvénás trombózisom van a sok egyhelyben üléstől. Szerencsére nem az volt, mondták, hogy ha az lenne, csak az egyik láb lenne bedagadva, menjek haza, és pihentessem. Több órás várakozás után (vérvizsgálat, plusz a szokásos éjszakai ügyeletes kórház által nyújtott várakozási idő (6-7 óra minimum)) jó tanácsként azt mondták, hogy használjak az utazásokhoz kompressziós harisnyát, az segíteni fog az ilyen gondokon is, és prevenciónak is remek.

Több, mint 20 éve, amikor még nem volt Spotify és YouTube, a betárcsázós internet világában és a partikirálynő korszakomban, nagyban ment a zenék letöltése (nyilván torrentről vagy más nem annyira legális forrásokból) és CD-re írása (milyen jó volt már, mikor volt mp3-as CD is, arra jóval több minden fért rá), így lehetett kvázi csak hallgatni a legfrissebb zenéket, mixeket.

Melbourne-t magunk mögött hagyva elindultunk eddigi leghosszabb autós túránkra, amely a tervek szerint egy 11 ezer kilométeres körutat jelent 35 nap alatt. Az első szakasz Sydney-ig vezet, ahová csütörtök estére érkezünk. Útközben ismerkedünk vidéki Ausztrália bájaival: nemzeti parkokban túrázunk, festői óceánpartokat látogatunk, és remélhetőleg a gazdag flóra mellett a faunával is alaposabban megismerkedünk.

Melbourne-be végül délután érkeztünk meg. A hipergyors immigration procedúra után már vettük is a jegyet a SkyBusra, és felpattantunk a piros, emeletes buszra, ami fél óra alatt a város központjába repített minket. Leszállva a buszról a Central Business District közepén találtuk magunkat. Égig érő felhőkarcolók vették körül a sugárutakat. Az autós forgalom minimális volt, csak a villamosok száguldoztak mindenfelé. Melbourne-ben rengeteg villamos jár, pontosan 28 vonalon közlekednek, ráadásul a belvárosi részen ingyenes az utazás velük. Egyébként egy Myki nevű kártyát kell kiváltani (6 dollárba kerül; most egy ausztrál dollár körülbelül 250 Ft), amit aztán fel kell tölteni. Mi 10 dollárral töltöttük fel, ami egy napijegynek felelt meg, de végül nem használtuk ki teljesen. Egy vonaljegy körülbelül 5,3 dollár, ami nem olcsó, na.

Ez a nap is eljött! Ismét útra kelünk, méghozzá nem is akárhova: Ausztráliába!

Már vagy tíz éve összeállítottunk egy bakancslistát, hogy mikor és hova szeretnénk elutazni. Ezt úgy, ahogy szépen sorban meg is valósítottuk, ám volt egy nagy tervünk. A 2024-es év végére tűztük ki célul a koalák és kenguruk hazáját – Ausztráliát.

Cartagenaban mar a repulobol kiszallva ereztuk az idojarasban a valtozast, megcsapott minket egybol a paras meleg. Mennyire vartuk ezt, nagyon orultunk mindannyian, hogy vegre nem fogunk fazni! A szallasunk egy hostelben volt az ovaroshoz kozel a Getsemani varosreszben. Ez a negyed a bulik kozpontja, pont hetvegere erkeztunk ide, igy pentek este, amikor mentunk Uberrel a hostelhez, szembesultunk a hatalmas forgataggal mar, ami itt van altalaban. Tele volt minden emberekkel, az Uberunk nem tudott haladni a kis utcakban, mert meg kellett varni, mig az epp aktualis eloado befejezi az uton a musorszamat es engedi tovabbhaladni a forgalmat. Amugy ezt latszolag mindenki bekesen turte, semmi feszko nem volt reszukrol, inkabb csak mi voltunk idegesek, mert jo lett volna mar vegre lecuccolni es aludni. Hosszura nyult ez a nap. Faraszto volt a tobb, mint 9 orara nyult kocsikazas az El Cocuy-tol Bogotaig, majd az ezt koveto masfel oras repulout Cartagenaba. Raadasul a legkedvesebb kisollomat elvettek a repuloteren, ami miatt nagyon szomoru voltam.

Amit sajnos nem lehet megmászni. Ezért mi nem is tettük. Ámde remek kis túrákat lehet tenni a környékén, 4000-es hegyekben. Amit viszont tettünk. Lássuk hát hogyan is történt.

Masodik napunkat igy egy varosnezo turaval kezdtuk, ezuttal a Real City Tours Medellinre esett a valasztasunk. Sokat gondolkodtam egyebkent rajta, hogy menjunk ilyen ingyenes setakra vagy sem, de aztan ahogy a bejelolt latnivalok a terkepen egybeestek epp azokkal a helyekkel, amik az o turajukban is szerepelnek, ugy voltam vele, probaljuk meg. Vegulis csak nyerhetunk a plusz infokkal, amiket hallhatunk toluk es hatha tobb mindent meselnek, mint ami a Lonely Planet-ben talalhato a varosrol. Utolag tudom, jo dontes volt, csak ajanlani tudom oket barkinek, aki egyszer Medellint felrakja a bakancslistajara (es a Zippy-t is!).