A napkelte fedte fel elottunk, milyen gyonyoruszep helyre jottunk igazan. A kert telis tele volt palmafakkal, viragokkal, kozrefogva a medencet, amibol a tengerre lehetett kilatni. A szobank oriasi volt, kis terasszal, ami a kerte nezett. A pool barban lehetett koktelokat vagy epp kokuszt kerni, mi is ittunk egyet, mikozben bamultuk a naplementet.
Ezen az uton a wifi allandoan szivatott minket, miert ne Abu Dhabiban folytatna meg egy kicsit? Most vettem eszre, hogy a Bago beszamolo nem teljes, majd Berlinbol megprobalom a veget a napnak feltolteni, emellett majd erkezik Yangonrol is a bejegyzes.
Mi mar epp azt varjuk, hogy beszallhassunk a berlini gepre, elkezdodott a boarding. Jol vagyunk, csak picit faradtak. De mar nincs sok hatra es otthon vagyunk! :-)
Az elozo napi Aranysziklas kaland utan bagoi varosnezo nap kovetkezett. Viszonylag idoben kellett indulnunk reggel, mert a kis csapatunk ugy dontotott, hogy Yangonba inkabb vonattal jussunk el, mint buszozzunk, emiatt fel 3-ig volt idonk csak, mert fel 4-re ki kellett ernunk a vasutallomasra. Zs javaslatata riksazas helyett biciklit berlunk. Biztosabbnak es gyorsabbnak tunik ez a megoldas, ha mi tekerunk, minthogy egy 40 kilos 50 eves idos burmai ferfi vigyen kettonket egy riksan. A ugy dontott, hogy o is cangazik, de nelkulunk, mert mar elege lett a Buddha szobrok es a kulonbozo pagodak nezegetesebol.
Az Inle totol Bagoig jo 11-12 oras az ut, amit szinten ejszakai busszal terveztunk megtenni. Az ut hosszara valo tekintettel rogtonzott kis kupaktanacsunk a VIP valtozatra szavazott, amire ezuttal mar jegyet is kaptunk, igaz kisse szetszorva, nem egymas melle. Es lon, a VIP valoban VIP, olyan busszal mentunk ami nemhogy Magyarorszagon, de talan meg Europaban sem letezik. A kenyelem mar-mar egy repulo business osztalyat idezi, legalabbis a flat bed elotti korszakbol, vagyis hatradontheto, felhajthato labtamaszos ulesek, raadasul az egyik oldalon csak egy, igy joval nagyobb a hely. Meg konnektor is van! Az ules elotti zsebben pedig nemi etel es ital is vart, takaro es nyakparna tarsasagaban.
Fel 9-re beszeltuk meg az indulast a recepcionkon elozo nap, mi is idoben megjelentunk, meg a hajos ember is. Transzfer nem volt az arban, ezert egy kis setat nyomtunk at a varoson, hogy odaerjunk a hajocskankhoz.
Rovid eligazitas utan (amely arrol szolt, merre megyunk, mit fogunk latni es hany faktoliban fogunk megallni) mar szallhattunk be az intha csonakba, ami a helyiek kozlekedesi eszkoze. Kenyelmesen elhelyezkedtunk es mar indulhatott is az egesz napos hajokazas.
Reggeli utan idoben ertunk le a JK-hoz, ahol mar vart minket a taxink. Gyorsan becuccoltunk es mar indultunk is Pindaya fele.
Ez a srac iszonyu ovatosan vezetett, neha mar tulontul is, az volt neha az erzesem, hogy sosem fogunk odaerni. Raadasul rengetegszer telefonalt, ilyenkor mindig felreallt az ut szelere (ezt biztos piros ponttal jutalmaznak nalunk a rendorok) es onnan intezte a rovid kis csevegeseit.
Kalawba este 7-kor indult a buszunk. Vegul normal busszal, nem vip busszal mentunk, mert mire eldontottuk, hogy az utobbival mennenk, addigra elfogytak ra a jegyek. Igy maradt a fapados verzio, ami azert nem volt olyan szornyu. Az uleseket hatra lehetett hajtani, kenyelmes is volt, vizet is kaptunk, de ezek az azsiaiak igazan leszokhatnanak mar a fagyasztasrol, nem ertjuk miert kell minden jarmuvet jegveremme huteni. Milyen jo, hogy volt nalunk repulos takaro!
A Popa-hegy Bagantol kb 50 km-re van, igy ugy voltunk vele, hogy oda konnyeden el fogunk tudni majd jutni. Eleinte ugy terveztuk, motorzunk ide is, de aztan errol vegul letettunk. Buszos kirandulast nem akartunk szervezni, igy maradt az az opcio, hogy taxival megyunk odaig. Meg majd vissza.