Kandyban masfel napunk volt. Tegnap reggel Dambullabol indultunk. Kenyelmesen megreggeliztunk, majd kisetaltunk a buszmegalloba. Elotte meg kotelezoen vasaroltunk vizet a nagyboltban, meg csokit is, aztan kb ahogy megerkeztuk a megalloba, a masodik buszra mar szalltunk is fel. Sikerult allami buszt kikapnunk, igy lassab zotykolodesre szamithattunk, ami igy is volt. Kb 2 ora alatt ertunk Kandybe. Az utolso 12 kilometert  gyokketovel tettuk meg, mert akkora dugo ovolt a varosba vezeto uton es a varosban is.

Reggel a szokasos szepen megteritett asztal var minket. A talalo asztalon pedig a kedvenc kajank, a sargaborso salata szeruseg, a hagymas csipos valami es es roti talalhato,  az elmaradhatatlan mezedes banan tarsasagaban. A haziak ismet kitettek magukert.
Az elozo esti moka soran szoba esett a mai programunk is, marmint hogy megyunk Ritigalaba. Kerdeztek, hogy mivel tervezunk menni, mondtuk, hogy tuktukkal. Kerdezik az arat, megnezzuk, mivel terveztunk, aztan rafkosan kicsit kevesebbet mondunk. Mondjak is erre rogvest, hogy ok el tudnak vinni minket ezert az arert dzsippel (Zs mondja, hogy ez TATA markaju, indiai csucsmodell, remelem ismeri mindenki). Mi lecsaptunk egybol az ajanlatra, meg is beszeltuk, hogy reggel 9-kor indulasra keszen leszunk. Kicsekkoltunk, aztan mar indultunk is kb 20 km-re levo Ritigalaba. Az utazas igen kenyelmes volt ezzel a jarmuvel. Ut kozben drukkoltunk, hogy lassunk elefantokat megint, de ez sajnos nem jott ossze.

A reggelit megint fel 8-ra beszeltunk meg, igy ismet idoben kezdtek az asztalok disziteset, mar var minket a viragokkal izlesesen telerakott kis asztalunk es mar elo is keszitettek a reggelit. A szokasos kedvenc sri lankai menunk van, illetve palacsinta, mezzel es kokusszal toltve, nagyon finom. Elkezdunk keszulodni, en viszont valamiert egy kicsit szarul ereztem magam, hanyingerem volt, igy emiatt kb masfel oraval kesobb indultunk el, addig alusztam es pihentem a szobaban.

Előzetesen erre a napra terveztük Polonnaruwát, és a következőre Sigiriyát, de kis társaságunk nagyobbik része, vagyis rajtam kívül mindenki hátsó fertályi fájdalmakra panaszkodott a két nappal korábbi bringázás után. Ezt először nem tudtam mire vélni, aztán rávilágítottak, hogy míg én egy szuper összteleszkópos montit kaptam, ők bizony egy-egy igazi parasztlengőn teljesítették az etapot, és ennek tulajdonították mindezt. Lehet benne valami. Ebből kifolyólag az újabb bringás napot halasztani kívánták amíg csak lehet, így hát megcseréltük a kettőt.

Reggel idoben kelunk, kenyelmes reggeli utan kicsekkolunk es kisetalunk a buszallomasra. Viszonylag hamar kiderul, melyik busszal kell mennunk (sikerul leszolitani egy embert, aki szerencsenkre ezt pont tudja es el is vezet a buszhoz) majd Mihintaleba.

Elso napunk csak pihenessel telt, jo is volt ez igy, mert nagyon faradtak voltunk. Este setaltunk a kornyeken, Big Mama-nal vacsoraztunk. Akkora volt ott egy adag csirkesrizs, hogy nem is birtuk megenni (Zs kivetelevel, nyilvan). Elcsomagoltattuk es hazahoztuk, hogy majd megesszuk masnap vacsorara. Szerencsenkre pont volt egy remek bar Nagy Mama etterme mellett, ahol lehetett kapni jo hideg Lion sort, vettunk is kettot. A-ek vettek Arakot (olyan, mint a palinka, csak ez kokuszbol van), ez is nagyon finom volt.

Amelynek a faradalmait mar Anuradhapuraban pihenjuk ki. Delutan 5 ora van, 33 fok es sut ezerrel a nap. Ennek koszonhetoen mar foltokban eges nyomokat tartalmazunk, koszonhetoen annak, hogy nem egybol kentuk be magunkat naptejjel, ahogy leertunk a medencehez csillezni.

Na de kezdjuk az elejen.

Hello, sziasztok, Kedves blog olvasok!

Sokan kertetek, igy lesz ujra blog. :) Bizom benne, hogy tudunk minel tobbszor jelentkezni es Zsnek is lesz neha kedve egy-egy izgalmasabb tortenest majd megirni!