Az utunk egyik apropója, illetve a célja a maja romvárosok jó alapos megtekintése volt, aminek sikeresen eleget is tettünk. Bő egy hét alatt összesen 11 romvárost néztünk meg, és bár én szerettem volna még ennél is többet, K hallani sem akart róla, neki ennyi is bőven elég volt. Vagy talán inkább sok is. Tény hogy elég tömény és fárasztó volt. 10 napra béreltük a kocsit, ez alatt mentünk 3000 kilométert, és több mint 50 órát ültünk az autóban. De ennyit a statisztikákról, nézzük inkább hogy miket is láttunk.

Cancunba Mexikovarosbol repultunk a Volaris legitarsasaggal. A gepunk 19:35-kor indult, ezért legkesobb f5-kor el akartunk indulni a hosteltol. A repterre metroval mentunk ki, ketszer is atszalltunk, jo hosszu volt az ut. De legalabb el lehet jutni a repterre metroval!

Amugy nagyon szeretem ezt a repteret. Mikor Kubaba repultunk, itt szalltunk at. Mar akkor is feltunt, hogy milyen sok megvaltozott munkakepessegu embert foglalkoztatnak, amiert minden elismeresem a repternek, illetve az allamnak! Egy kerekes szekes ember siman tud ellenorizni beszallokartyakat es milyen jo erzes lehet neki, hogy hasznos es ertekes munkat vegezhet! Most is rengeteg kerekes szekes alkalmazott volt, jo volt latni, hogy nem valtozott a hozzaallasuk a ket evvel ezelotti allapothoz kepest.

Mexikovaros megnezesere (CDMX) bo masfel napot terveztunk. Ez a 20 millio lakosu fovaros elkepesztoen oriasi. Sikerult a Zocaron (foter) foglaltunk szallast, ami a kozponti elhelyezkedese miatt kivalo valasztas volt a varosnezeshez.

Ezt a nagyon kis cuki varoskat hegylancok olelik korbe, amelyek szedito panoramat, keskeny, meredeken kanyargo utcacskakat biztositanak Taxconak. Ezt az egykori gyarmati varost regen ezust varosnak is hivtak. Itt alapitottak meg a kontinens elso ezusbanyajat, amely a varost felviragoztatta es bar mar az ezust termeles leallt, a mai napig nagyon sok ezust ekszer arus arulja a szebbnel szebb ekszereket a sikatoros utcak melyen rejlo boltok egyikeben.

A jo korai kelesnek meglett az eredmenye, sikerult megirni az elso napunk torteneseit. Blogolas kozben kutakodtam a neten, hol is volna erdemes es egyaltalan lehetseges reggeliznunk. A kozelunkben talaltam egy piacot, amely elvileg nyitva van reggel fel 8-tol, ezert ugy voltam vele, hogy ezt mindenkeppen erdemes megneznunk. A reggelizes amugy azert nehezkes projekt, mert ezek a jo mexicanok reggel 9 elott nem igazan csinalnak semmit. Se nem kelnek fel, se nem nyitnak ki, semmi elet nincs ekkor meg az  utcakon. 

Amikor visszafele megyunk az utazasaink soran az idoben (azaz nyugat fele), az mindig azzal jar, hogy a jetlag miatt altalaban koran felebredunk es nem sikerul azonnal az atallas. Mar masodik napja meg a szokasosnal is korabban felebredek/felebredunk. Ma mar hajnali 5-kor felebredtem es nem is sikerult visszaaludni. Lassan masfel oraja hallgatjuk Puebla reggeli forgalmat az agyban fekve, jol betakarozva, mert tok hideg van itt estere, jo magasan vagyunk (2139 m). Ma varosnezes lesz a program, de nezzuk csak, mi tortent az elmult masfel napban.

És még a Lufthangya, a gépünk is fél 7 körül dzsal le. Úgy látszik a jó öreg Lufthansa 20 év alatt nem változtatott menetrendet ;o)

Sokaig tanakodtunk, hogy azt a par napot, amit a tengerparti pihenesre terveztunk, melyik thai szigeten toltsuk el. Nyilvan figyelembe kellett vennunk a valasztasnak tobb szempontot is.

Mert mi is történik akkor ha nincs? Nos éppenséggel lehet rögtönözni is, ami előfordulhat hogy éppen tök jól sül el, de az is előfordulhat hogy úgy jársz mint mi, és gyakorlatilag elpazarolsz egy napot. És ez nem annyira jó, amikor az idő amúgyis szűkös...

Reggel ebredes utan, mikor elhuztuk a kis uszo hazunk fuggonyet, az ajtonktol ket meterre levo Kwai folyo csodas latvanya tarult elenk, a masik oldalon pedig ott volt a dzsungel. Elkepeszto latvany volt erre ebredni Szenteste napjan!