Ezt a nagyon kis cuki varoskat hegylancok olelik korbe, amelyek szedito panoramat, keskeny, meredeken kanyargo utcacskakat biztositanak Taxconak. Ezt az egykori gyarmati varost regen ezust varosnak is hivtak. Itt alapitottak meg a kontinens elso ezusbanyajat, amely a varost felviragoztatta es bar mar az ezust termeles leallt, a mai napig nagyon sok ezust ekszer arus arulja a szebbnel szebb ekszereket a sikatoros utcak melyen rejlo boltok egyikeben.

A jo korai kelesnek meglett az eredmenye, sikerult megirni az elso napunk torteneseit. Blogolas kozben kutakodtam a neten, hol is volna erdemes es egyaltalan lehetseges reggeliznunk. A kozelunkben talaltam egy piacot, amely elvileg nyitva van reggel fel 8-tol, ezert ugy voltam vele, hogy ezt mindenkeppen erdemes megneznunk. A reggelizes amugy azert nehezkes projekt, mert ezek a jo mexicanok reggel 9 elott nem igazan csinalnak semmit. Se nem kelnek fel, se nem nyitnak ki, semmi elet nincs ekkor meg az  utcakon. 

Amikor visszafele megyunk az utazasaink soran az idoben (azaz nyugat fele), az mindig azzal jar, hogy a jetlag miatt altalaban koran felebredunk es nem sikerul azonnal az atallas. Mar masodik napja meg a szokasosnal is korabban felebredek/felebredunk. Ma mar hajnali 5-kor felebredtem es nem is sikerult visszaaludni. Lassan masfel oraja hallgatjuk Puebla reggeli forgalmat az agyban fekve, jol betakarozva, mert tok hideg van itt estere, jo magasan vagyunk (2139 m). Ma varosnezes lesz a program, de nezzuk csak, mi tortent az elmult masfel napban.

És még a Lufthangya, a gépünk is fél 7 körül dzsal le. Úgy látszik a jó öreg Lufthansa 20 év alatt nem változtatott menetrendet ;o)

Sokaig tanakodtunk, hogy azt a par napot, amit a tengerparti pihenesre terveztunk, melyik thai szigeten toltsuk el. Nyilvan figyelembe kellett vennunk a valasztasnak tobb szempontot is.

Mert mi is történik akkor ha nincs? Nos éppenséggel lehet rögtönözni is, ami előfordulhat hogy éppen tök jól sül el, de az is előfordulhat hogy úgy jársz mint mi, és gyakorlatilag elpazarolsz egy napot. És ez nem annyira jó, amikor az idő amúgyis szűkös...

Reggel ebredes utan, mikor elhuztuk a kis uszo hazunk fuggonyet, az ajtonktol ket meterre levo Kwai folyo csodas latvanya tarult elenk, a masik oldalon pedig ott volt a dzsungel. Elkepeszto latvany volt erre ebredni Szenteste napjan!

Milyen az amikor minden nap 67 busznyi kínai nézi végig ahogy vered az excelt? És persze ez az egész hogy is jön ide? Mindez – remélem – kiderül a második nap krónikájából.

Karácsonykor és szilveszterkor milyen jó lenne egyszer külföldön lenni, főleg a hőn szeretett Dél-Kelet Ázsiai régióban lévő országok valamelyikében régi álmunk volt. Bíztunk benne, hogy egyszer hátha lesz lehetőségünk megtapasztalni, hogy milyen is ez.

Az előző bejegyzés végén meg lettem szólítva, hát íme, következzen a kis összegzés, hogyan s milyennek is láttuk Sri Lankát.

Kezdjük talán azzal, hogy Sri Lanka igen kompakt kis ország. Mindössze 65 ezer és még néhány száz négyzetkilométer, vagyis területe Magyarország területének kb a kétharmada, mármint nem úgy kétharmada hogy 40%-a, mert amint úgy 4 éve tudjuk, nálunk a kétharmad az valójában csak ennyi, hanem úgy kétharmada, ahogy a világ összes többi országában a kétharmadot számolják. Érti aki érti. Tehát, kompakt méretéből adódóan éppen ideális arra, hogy az ember bő két hét alatt körbejárja, megnézze ami igazán érdekli, majd ezután még a tengerparton is eltöltsön egy kis időt, mert minden jó, ha jó a vége, és a vége a tengerparton igazán jó.